Eötvös Károly
Emléktábla avatás az Andrássy u. 46.-ban
"Szabad-e nekünk igazságtalannak lennünk , akiket csak az igazság tarthat fenn a feltörekvő népek sorában."
Andrásy u. 46. Ebben a házban élt és dolgozott EÖTVÖS KÁROLY /1842-1916/ a NAGY PER világhírű védőügyvédje, iró, függetlenségi politikus"
Terézváros Önkormányzata 2024.
ház lakói, valamint önkormányzat is támogatta.
Képviselői pályájának elején a Deák-párt lapja, a Pesti Napló vezércikkírója volt, majd 1878-tól a Függetlenségi Párt lapjának, az Egyetértésnek lett vezető publicistája és 1902-től a szerkesztője. E lapok megjelentették számos irodalmi művét is. Munkatársa volt emellett hosszabb-rövidebb ideig több újságnak, köztük a Pesti Hírlapnak is.
A december 7-ei eseményen Kocsis-Cake Olivio, Terézváros humánügyekért felelős alpolgármestere köszönetet mondott Majtényi Lászlónak, az Eötvös Károly Intézet vezetőjének, hogy javasolta az emléktábla állítást. De a gesztus megvalósulásához szükség volt a ház lakóira, akik befogadták a kezdeményezést, valamint Kecskés Balázs korábbi képviselőre és Miyazaki Jun volt alpolgármesterre is, akik az előkészítést vállalták magukra.
„Eötvös Károly dunántúli születésű, Nagykőrösnek és Veszprémnek volt országgyűlési képviselője, de mi terézvárosiként tekintünk rá. Nem csak azért, mert ebben az Andrássy úti házban lakott, hanem azért, mert innen nem messze, az Abbázia Kávéházban – ahol az akkori szellemi, intellektuális, kulturális élet központja volt –találkozott a terézvárosiakkal, ügyes-bajos dolgaikban tanácsokat adott, a közönség hallgathatta eszmefuttatásait” – idézte fel a dualizmus korában történteket az alpolgármester.
Eötvös amellett, hogy nagyszerű író, fantasztikus jogász, mindenekelőtt államférfi volt, tette hozzá Kocsis-Cake Olivio, aki emlékeztetett a tiszaeszlári vérvádra, ami szomorú, sötét folt a magyar történelmen. Egy 1882-ben történt tragédiát, Solymosi Eszter halálát az akkori szélsőséges, antiszemita erők kihasználtak és gyűlöletet keltettek a zsidóság ellen. Eötvös Károly viszont kiállt azokért, akiket alaptalan támadás ért, elvállalta azoknak a zsidó embereknek a védelmét, akiket ártatlanul bíróság elé citáltak, és győzött. „Amikor a gyűlölet és a kirekesztés volt többségben, amikor a saját munkatársai és pártja is óva intette attól, hogy ebbe az ügybe beleálljon, ő nem hátrált.
A most felavatott tábla fő üzenete, hogy sok-sok Eötvös Károlyra van szükség ma is” – jelentette ki Kocsis-Cake Olivio alpolgármester
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke azzal a szomorú fejleménnyel kezdte megszólalását, hogy a szabadsággal, demokráciával, alkotmányos jogokkal, jogállammal foglalkozó civil kezdeményezés sajnos éppen a megszűnés állapotában van forráshiány miatt. A névadót méltatva Majtényi László az emléktáblán is szereplő sorokat idézte. utalt arra, hogy ezt a mondatot1883 májusában Eötvös jó barátja, Mikszáth Kálmán jegyezte fel mely jól jellemzi Eötvös eszmerendszerét.
„Filoszemitának nem helyes nevezni, mert esetében egy mélyebb meggyőződésről van szó. Református hitben élt, kiváló professzorai a pápai kollégiumban egyrészt a nemzeti érzést plántálták belé, másrészt az emberszeretetet, a kettőt pedig nem kis küzdelem árán egyesítette magában. Ez a magyar liberalizmus egyik nagyon nagy teljesítménye. A mai napig tartó üzenete, hogy a hazaszeretet és a felebaráti szeretet, vagyis humanizmus egymástól nem választható el” – mondta Majtényi László, majd ünnepélyes keretek között leleplezték az emléktáblát.
Budapesten, az Oktogonon, a Teréz körút és az Andrássy sarkán állt a nevezetes Abbázia kávéház . Egyik márványasztalánál minden nap egy joviális ősz ember volt a törzsvendég, s asztalánál sorra gyülekeztek tisztelői, öregek, fiatalok. De megkereshették sokan olyanok is, akik jogtanácsot kértek napi gondjaikban. Ő volt Eötvös Károly a neves védőügyvéd, akit az egész ország a „Vajdá”-nak nevezett,. Aki a tiszaeszlári perben győzelemre vitte az ártatlanok ügyét.
