Én, Claude Monet
2024. október 16. 20:03 |
Exhibition on Screen
Októbertől végre országszerte a mozikban Phil Grabsky nagy sikerű brit képzőművészeti-kultúrtörténeti dokumentumfilm-sorozatának ikonikus epizódja.
2024 októberében ismét mozikban a 2019-ben szűk körben bemutatott Exhibition on Screen: Én, Claude Monet, a Pannonia Entertainment forgalmazásában. Rendező és producer: Phil Grabsky |
Phil Grabsky 2019-ben készült filmje a világ egyik legkedveltebb festőművészének életét idézi fel a mester saját szavaival. Levelek és személyes vallomások felhasználásával enged betekintést annak az embernek az életébe, aki 1872-ben megfestette az impresszionizmus stílusának nevet adó festményt (Impresszió, a felkelő nap), és aki a XIX. század végének legnagyobb hatású alkotója volt. Történet egy olyan emberről, aki látványvilágával elkápráztatta a közönséget, miközben depressziótól és öngyilkossági gondolatoktól szenvedett. Festészete, kertészet iránti szenvedélye, híres giverney-i kertje és humora által azonban az életszeretete is megnyilvánult. A Párizsban, Londonban, Normandiában és Velencében forgatott film széles merítést ad a nyugati művészet egyik legnépszerűbb festőjének munkásságából. |
| „Nem sok ember mondhatja el személyes történetét 92 évvel a halála után! Claude Monet azonban egész életében leveleket írt – nagyon bensőséges hangú leveleket, amelyeket barátainak és családtagjainak küldött. Az itt összegyűjtött és Henry Goodman által felolvasott írások adják a dokumentumfilm alapját, amely a művészt kora ifjúságától egészen élete utolsó hónapjaiig követi. Festményeinek rajongói számára, akik többet szeretnének megtudni a mögöttük álló emberről, ez egy lenyűgöző anyag! Általánosságban pedig ritka betekintést nyújt a tizenkilencedik századi élet apró részleteibe. |
Monet élete nem volt könnyű... Különös gondokkal kellett szembenéznie, amelyek többnyire szerettei egészségével kapcsolatosak voltak. A pénzhiány, a hosszú munkaidő okozta feszültség, a piac szeszélyessége, a létfenntartás nehézségei – mindezek hozzájárultak a folyamatos aggodalomhoz és a depresszió határán lévő állapotokhoz, s melyek mintha összeesküdtek volna, hogy megfojtsák azt a művészi ambíciót és szenvedélyt, amely végül Franciaország egyik legnagyobb festőjeként való elismeréséhez vezetett. Ennek eredményeképpen a film néhol nyomasztóvá válik, de mivel az alkotói folyamatot is feltérképezi, nem lehet elvárni, hogy a vágás oldja meg ezt a problémát. Ez egy őszinte megközelítés; és reméljük, hogy a nézők elviselik, mivel számos erénye akad. Monet élete a francia festészetben a kreativitás soha nem látott korszaka volt, és a művész levelezése ennek a centrumnak a középpontjába helyezik őt, betekintést nyújtva más nagy nevek munkásságába és életébe. A hatás szinte olyan, mintha a több mint egy évszázaddal ezelőtti hírességek legfrissebb pletykáit hallgatnánk, és a mai művészek be fogják látni, hogy mindannyian küzdöttek ambícióik megvalósításáért! Az impresszionizmusról szóló néhány népszerű mítosz eloszlik; Monet pedig arról elmélkedik, mekkora élmény volt, amikor valami, amit az ember évek óta csinált, végre divatba jött!!! Sokat megtudunk az alkotói folyamatról is – különösen a fény iránti egész életen át tartó rajongásáról –, és arról, hogy milyen sok vázlaton dolgozott, mielőtt végre neki mert fogni egy képnek. |
Grabsky számos olyan helyszínre elvisz minket, ahol Monet dolgozott; és lehetővé teszi, hogy egymás mellett lássuk őket a festményekkel, így a festő eredményeit új szinten értékelhetjük. Röviden ellátogatunk a kertbe is, amelyet későbbi éveiben alakított ki, és megnézzük híres hídját és tavirózsáit. A film során több tucat festményt használunk fel életének és munkásságának illusztrálására. Az eredmény a látásmódjának olyan érzékeltetése, amely a szavakat kontextusba helyezi – olyan kontextusba, amely a legtöbbeknek, akikhez eredetileg szóltak, nem állt volna rendelkezésére –, és olyan módon hoz minket közel a művészhez, amely óriási mértékben hozzájárul ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk művészetével. |
Még ha Monet nem is a kedvence, ez a film a művészet szerelmeseinek kötelező, de a történelmet tanulmányozók számára is ajánlott. Azt nyújtja, amit a művész a legnagyobbra értékelt: a jól sikerült megvilágítást.” / Eye for Film, Jennie Kermode kritikája/
