Renoir. A festő és modelljei

Szépművészeti Múzeum

A Szépművészeti Múzeum új, 2024 január 7.-ig megtekinthető  reprezentatív tárlatán a hazai közönség  első alkalommal találkozhat Pierre-Auguste Renoir műveivel

A francia impresszionista és posztimpresszionista korszak jelentős művészeit bemutató kiállításaik után (Monet és barátai, 2003; Van Gogh Budapesten, 2006; Cezanne és a múlt, 2012; Cezanne-tól Malevicsig; 2021) ebben az évben Renoir életművét helyezték fókuszba. 

2019-ben a múzeum, egy történelmi jelentőségű gyűjteménygyarapítás révén, megvásárolta a mester Fekvő női akt (Gabrielle) című kései remekművét.

„Figurális festő vagyok” – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir (1841–1919), arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak. Kiállításunk kronologikus, egyben tematikus elrendezésben, festményeken, grafikákon, szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez.

A tárlaton rajzok, grafikák, szobrok mellett mintegy negyven festményt mutatnak be. A portrékon nyomon követhető, miként változott a művész megközelítése modelljei státuszától és szerepeitől fűggően.

A kiállitás a Párizsban és külvárosaiban divatos szabadidős  tevékenységek iránti érdeklődése is nyomon követhető /Modern élet/.

Külön szekcióban tekinthető meg utolsó remekműve, a Fürdőzők című alkotása. Most első alkalommal került együttes kiállitásra a  Fekvő női akt című alkotása mindhárom változata,

Renoirt az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon, ugyanakkor hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része kívül esik a mozgalom keretein. Fiatal, kezdő művészként egyike volt az új stílus megteremtőinek. 1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől. A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért.

Évtizedeken át intenzív párbeszédet folytatott példaképeivel, új, modern hagyományt teremtve. Renoir még élete végén, a 20. század első évtizedeiben is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni, aki páratlan festőiségével, lenyűgöző termékenységével, példaértékű kitartásával a következő generáció nagy alakjait, Pablo Picassót és Henri Matisse-t is inspirálta.

A kiállítás kurátorai: Cécile Girardeau, Kovács Anna Zsófia, Paul Perrin