Szabadidő magazin - Két könyv, három portré
Szabadidő magazin

Két könyv, három portré

2010. november 1. 18:08 | Gold György

Két leveleskönyv

                                                         2010-ben jelent meg az Európa és a Magvető kiadó jóvoltából két nagyon fontos kötet. Két leveleskönyv. Az egyik kötet Kertész Imre leveleit közli Haldimann-levelek címmel.  A másik, Szabó Magda levelezését tartalmazza Haldimann Évával. Címe: Drága Kumacs. A két kötet leveleiből kirajzolódik két különös személyiség, két nagy magyar író portréja, de kirajzolódik Haldimann Éva, svájci magyar irodalomkritikus arcképe is. Ő az, aki Szabó Magdát és Kertész Imrét, de rajtuk kívül még számos magyar írót felfedezett a külföld, a világirodalom számára. Az ő értő és érző kritikái hívták fel Európa nyugati felének figyelmét a mai magyar irodalomra és annak prominens képviselőire. Hozzásegítette a magyar írókat a külföldi ismertséghez, világhírhez. Ezért mérhetetlenül fontos szerepe van a huszadik század második felének magyar irodalomtörténetében.

      Kertész Imre Haldimann Évában találta meg azt az embert, aki mérhetetlen, kozmikus szellemi magányát oldani képes, aki érti, érzi és megérti őt. Az 1997-2002 között írt levelek nagyon fájdalmasan mutatják be azt a küzdelmet, amit Kertész Imre vívott és vív a közöny, a meg nem értés, a szellemi sötétség, tompaság és a gyűlölet ellen. Minden levél gyötrően szomorú. Mérhetetlenül súlyos levelek egy súlyos sorsú embertől. Egy embertől, akit gyerekként kitaszítottak a nemzetből, akit felnőttként gyűlöltek, mert visszatért, akit íróként bizonyos körök ugyanúgy ki akarnak taszítani a magyar irodalomból, ahogyan ki akarták taszítani a magyar zenetörténetből Bartók Bélát. „Mi itt eléggé elfoglaltan élünk, ebben az újabb szörnyűségben, amely itt kitört, és soha véget érni nem látszik. Szerencsére útlevelem még van…De úgy tűnik, hogy most már végérvényesen magyarul firkáló német író vagyok - a sors kétségtelenül különös, de nem egészen felfoghatatlan fordulata.”

     Ahogy Bartók bevonult a zenetörténet halhatatlanjai közé, úgy vonult be Kertész Imre az irodalomtörténet Nobel-díjasai közé, köszönhetően többek között Haldimann Évának is. „Sosem felejtem el, hogy maga írta rólam – nem rólam, hanem a könyvemről- az első cikket Nyugaton. Mindig eszembe jut ez, ha valami történik a könyveimmel.”

     Szabó Magda másféle személyiség, másféle életút. Az ő levelei is másfélék. Női levelek. Őt sokkal bizalmasabb, közelibb viszony, barátnői kapcsolat fűzte Haldimann Évához. Az ő leveleiből, akárcsak a műveiből kirajzolódik egy olyan író önportréja, akit nem üldöztek, üldözhettek a származása miatt, de aki mélyen átérezte és értette, hogy milyen üldözöttnek, űzött vadnak lenni. Szabó Magda levelei az alkotó művész és a szenvedő ember érdekes elegyét mutatják. Jó néhány  elhallgatott, elhallgattatott esztendő után a kritika előbb elfogadta, később elismerte, az olvasóközönség rajongott érte, a külföld értette és tisztelte, számos közéleti szereplést vállalt, egyházi tisztségeket töltött be,  magyar és külföldi állami kitüntetések, díjak birtokosa volt. És mégis. Életét 1982 óta, férje Szobotka Tibor halála óta, magányban, illetve körötte élő halottak között töltötte. Körülvették őt, mellette maradtak mindazok, akik évek során szépen sorban eltávoztak az élők sorából. Vele élt Jablonczay Lenke, Szabó Elek, Gacsáry Emma, Rickl Mária, vagyis a család, a Régimódi történet hősei. Vele éltek a többiek, az antik istenek és hősök, a magyar irodalom régi nagy költői, az elhunyt barátok, ismerősök. De legfőképpen vele élt, vele maradt Szobotka Tibor, akinek életművét, fontosabbnak, meghatározóbbnak tartotta a sajátjánál. . „E tartományhoz nekem is jogom van, mint Fortinbrasnak, a holtak földjét jobban ismerem, mint az elevenekét.” A levelekből megismerhetjük a saját művek alkotásának folyamatát és azt a harcot, melyet a Szobotka életmű elismertetéséért folytatott.

     Ahogy a könyv előszavában a szerkesztő írja: „A Szabó-Haldimann levelezés irodalomtörténeti forrásértéke akkor lesz felmérhető, ha a Haldimann Éva birtokában lévő Szabó Magda-levelek, illetve a Szabó Magda hagyatékában esetleg fellelhető Haldimann Éva- levelek majd kutathatóvá válnak, vagyis egy jövőbeli, kritikai összkiadás feladata lehet teljeskörűen, filológiai apparátussal feldolgozni a levelezést.”

Fotósarok