Az idilltől a végzetig

Molnár József 200

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria kabinetkiállítása Molnár József életművéből nyújt keresztmetszetet. Molnár József a 19. század ismert és elismert, termékeny festője volt, idősebb Markó Károly, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál kortársa,  aki otthonosan mozgott a nemzetközi művészeti közegben és fontosnak tartotta a magyar kultúra ügyét.

A mintegy 50 művet bemutató kamarakiállítás gerincét a festő olyan grafikái, festményei és fényképei adják, melyeket ritkán vagy most először láthat a nagyközönség. A tárlat felhívja a figyelmet Molnár jelentős műveire, amelyek kontextusa a magyar biedermeier és romantika művészete, a müncheni hatásokat mutató akadémikus monumentális történeti festészet és az idősebb Markó Károly tájábrázolási hagyományát hordozó rajzművészet.

Molnár József művészetét az újra való nyitottság és a sokszínűség jellemzi: bár hosszú élete alatt látta a romantika, a biedermeier, a historizmus, a realizmus és a naturalizmus felvirágzását, nem ragadt le egyetlen stílusnál és műfajnál. Portréfestőként indult, festett csendéleteket, vallásos tárgyú képeket, foglalkozott fényképészettel, az életét zsáner- és tájfestészet kísérte végig, de történelmi képével vált igazán sikeressé.

A változatos alkotói pálya több száz festményt, grafikát és fényképet eredményezett, amelyek közül a magyar állam vásárlásai által 2012-ben grafikai és fotógyűjteménnyel, 2016-ban és 2019-ben pedig kiemelkedő jelentőségű festményekkel gazdagodott a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye. Az új szerzemények – a ritkán vagy most először látható grafikák és festmények, valamint a fényképek – adják bicentenáriumi tárlat gerincét. Ebből az alkalomból egy átfogó restaurálási program során a műtárgyak egy része megújult. Ilyen mű a családi fotógalériában helyet kapó, Molnár József feleségét, a fiatal Hänlein Bertát ábrázoló portré, amely eredetileg egy grafikai albumba ragasztva maradt fenn a leszármazottaknál, most pedig abból kiemelve, restaurálás után, immáron vakkeretre feszítve láthatja a közönség.

Az első jelentős, mérföldkőnek számító történelmi jelenet, a Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért című kép mellett olyan különleges műveket láthat most a közönség, mint a bő száz év után először kiállított Pompeji pusztulása című nagy méretű történelmi festmény. A Vezúv kitörését, a tomboló természet rettenetes erejét és a kísérteties tájban menekülő embertömeg drámáját a szintén az antik városban játszódó, kellemes vonalvezetésű, biedermeier bájjal megfestett, Idill Pompejiben című zsáner kontrasztjában mutatjuk be.

A kiállítás másik súlypontja az életműben legnagyobb számban előforduló tájábrázolások: Molnár a számára kedves vidékeket, a Balatont, a Magas-Tátra hegyvonulatait és lankás-ligetes tájakat örökítette meg olajfestményeken és ceruzarajzokon.

A kabinetkiállításban kiemelt hangsúlyt kapnak az eddig soha nem látott fényképek, amelyeket felnagyított reprodukciókon mutatunk be. Egy részük – mint a Molnárról és a feleségéről készült talbotípia – a művész és barátja, a tájképfestő Brodszky Sándor által 1862-ben, Győrben alapított fotóműteremben készült. Kiállításunkon a Molnár család fényképgyűjtési és portréfotóztatási szokásait is bemutatjuk, így a látogatók betekinthetnek az 1860-as évektől a századfordulóig tartó időszak fotóművészetébe.

A festő születésének kétszázadik évfordulója alkalmat nyújt arra, hogy a közönség – főként új szerzeményeken keresztül – megismerhesse Molnár festészetének – a harmonikus életképi idilltől a rettenetes végzetig terjedő – tematikai változatosságát és kevéssé ismert fotográfusi tevékenységének néhány dokumentumát.

A Magyar Nemzeti Galéria egy időben állítja ki Molnár József és Szinyei Merse Pál műveit, ez pedig lehetőséget kínál a két festő művészetének párhuzamos tanulmányozására: Molnárt és a huszonnégy évvel fiatalabb Szinyeit összekötik ugyan a müncheni akadémiai gyökerek, de a műveiken látható felfogás- és technikabeli kontraszt ennél sokkal távolabbra helyezi őket egymástól. Egy-egy téma kapcsán azonban – például Molnár Légyott című festményével és a Lila ruhás nővel, vagyis a természetben üldögélő nő egész alakos ábrázolásával – egészen közel jutnak egymáshoz.

Fotó: Csillag  Gy.