Szabadidő magazin - Állatok világnapja
Szabadidő magazin

Állatok világnapja

2021. október 4. 17:54 |

Felelős állattartás

 

7 TÉVHIT KEDVENCEINK TÁPLÁLÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

 

 

 

Tényleg igaz, hogy minél magasabb egy állateledel húsértéke, annál jobb az adott termék? És hogy a házikedvenceknek fontos a változatosság, a különféle eledelek gyakori váltogatása? Kinek van nagyobb fehérjeigénye: a kutyáknak vagy a macskáknak? A PURINA állatorvosa, Dr. Márton Kinga az állatok világnapja alkalmából rámutatott néhány állattartással kapcsolatos tévhitre, melyek talán még a rutinos gazdikat is megtéveszthetik.

1.

Tévhit: a kutya a farkas leszármazottja, ennek megfelelő táplálást igényel

Valóság: A mai háziasított kutya valóban farkas ősöktől származik, ám a háziasítás során nem csak szembetűnő külső- és viselkedésbeli változásokon ment keresztül, de számos enzimatikus és morfológiai változás történt a belső szervekben is. Az ember közelségéhez, az ember ételmaradékához alkalmazkodva kialakult a szénhidrát emésztésére való képesség, a rendszeres táplálás következtében átalakult az emésztőszervek morfológiája. Az etetett táplálékhoz igazodott az emésztőenzim termelés és a mikrobiom összetétele is, mely utóbbinak a házi kutyára jellemző viselkedés kialakulásában is nagy szerepe van. Ezeket figyelembe véve kell biztosítanunk mind jól értékesülő fehérjéket, mind diétás rostokat tartalmazó szénhidrátforrásokat, mind jól hasznosuló zsírokat az etetett eledellel.

2.

Tévhit: a macska abszolút húsevő, nincs szüksége másra

Valóság: A kutyák fehérjebontó képességével szemben a macskáké nem szabályozható, ezért arányaiban nagyobb mennyiségű fehérjebevitelére van szükségük ahhoz, hogy ne a saját szervezetük fehérjéit bontsák le annak érdekében, hogy lekössék a rendelkezésre álló enzim mennyiséget. A macskák természetes táplálékfelvételi szokásaira kevésbé hatott az evolúció és az ember közelsége. De ez nem jelenti azt, hogy a társállatként tartott macska csak húst ehetne, hiszen a természetes tápláléka is az egészben elfogyasztott, növényevő prédaállat, annak részben emésztett növényi táplálékot tartalmazó beleivel együtt, így a táplálás során mind összetételben, mind textúrában ezt kell utánoznunk.

3.

Tévhit: a kutyáknak fontos a változatosság, az eledelek gyakori váltogatása

Valóság: Mind a kutya, mind a macska emésztőszervének az állandó beltartalmi értékekkel rendelkező, lehetőség szerint változatlan összetételű eledel az ideális. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy minden étrendi változás az emésztés alkalmazkodását kívánja, amihez az egészséges szervezetnek 2-6 hét szükséges. Ehhez járul még hozzá, hogy kedvenceink életmódja kismértékű stresszhatással jár, amelynek sikeres menedzseléséhez a mikrobiom épsége elengedhetetlen - ezt viszont csak a kiegyensúlyozott összetételű (pl. diétás rostok) étrend segítségével tudjuk fenntartani. A hirtelen étrendi váltás felgyorsíthatja a tápanyagok áthaladási sebességét, ezáltal romlik az emésztés hatásfoka, gyorsabban ürül ki a béltraktus, ami a csökkent folyadékvisszaszívás miatt jelentős tápanyag és mikrobiom veszteséggel jár. Tartsuk azt is szem előtt, hogy a kutya válogatósságának hátterében állhat egészségügyi probléma (pl. rágás fájdalmassága), ennek hiányában pedig leggyakrabban nevelési hiányosságok.

4.

Tévhit: a macskáknak elegendő csak száraz eledelt adni, arra legalább isznak eleget.

Valóság: Ahogy fentebb már említettük, a macskák természetes étrendje alapján az ideális eledel tartalmaz nedves, puha falatokat (a prédaállat húsa, lágyszövetei) és ropogós darabkákat is (a prédaállat csontjai, porcai), az összetevőket és a nedvességtartalmat tekintve pedig leginkább a prédaállat összetételére hasonlít. Ebből következik, hogy az ideális az úgynevezett vegyes etetés, vagyis a nedves és a száraz eledel egyszerre etetése, állandó friss ivóvíz biztosítása mellett.

5.

Tévhit: a gyári eledelek a rossz minőségű, máshol már nem felhasználható hulladék élelmiszerből, élelmiszer alapanyagokból készülnek, ezért nem fedezik a kutyák és macskák igényeit.

Valóság: Az állateledel gyártásnak is megvannak a maga szigorú szabályai mind az alapanyagokra, mind a gyártástechnológiára és higiéniára vonatkozóan. A megfelelő összetételű eledel receptúrájának összeállítását az aktuális tudományos eredmények alapján az Európai Állateledelgyártók Szövetsége (fediaf.org) szabályozza, a nemzeti állategészségügyi hatóság pedig rendszeresen ellenőrzi mind a gyártóhelyeket, mind a termékeket. Az eledelgyártók többsége ugyanazt a minőségi kategóriájú alapanyagot vásárolja az állateledel-gyártáshoz, mint az emberi élelmiszer-gyártáshoz, és az ellenőrzési protokoll is ugyanannyi lépcsőből és szabályok szerint áll össze. Természetesen a felhasznált anyagok köre a két iparágban részben különbözik, ahogyan az emberek és a háziállatok igényei is különböznek. De ma már minden felelős vállalat nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra - nem csak a csomagolóanyagok, hanem a felhasznált alapanyagok tekintetében is.

6.

Tévhit: a gyári eledelek tartalmaznak csirkét, amire a kutyák és macskák többsége allergiás

Valóság: Az állategészségügyi statisztikák szerint az állattartók által „csirkeallergiásnak” ítélt állatok közel 70%-ának panaszait nem a csirke fehérje allergia, hanem egyéb kórokok okozzák. Ehhez járul hozzá, hogy szakmailag a megfelelő vizsgálatokkal igazolt táplálékallergiák a feltételezetten allergiás eredetű megbetegedéseknek még mindig csak nagyjából a felét teszik ki. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a leggyakrabban alkalmazott alapanyag esetében a statisztikai törvényszerűségek miatt az érzékenység is gyakoribb lesz, erre jó példa, hogy a nemzetközi statisztikákat nézve a csirke fehérje csak a 4. helyen kullog pl. kutya esetében. A listát a marhahús vezeti, igazodva az etetési trendekhez. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a baromfi hús a legkönnyebben emészthető, ideális összetételű (fehérjék aminosavösszetétele, zsírtartalom stb.) húsfajta, ezért gyakran választott alapanyaga a kölyök- vagy az idős állatok számára készült eledeleknek is, hiszen ezekben az esetekben a könnyű emészthetőség és a jó értékesülés elengedhetetlenül fontos tényező. Az egészséges állatok esetében ugyanakkora eséllyel vált ki táplálékallergiát, mint bármelyik más fehérjeforrás.

7.

Tévhit: minél magasabb a táp hústartama, annál jobb

Valóság: Kedvtelésből tartott állatainknak nem hús igénye van, hanem jól definiált fehérje igénye, és azon belül is aminosav igénye. A húsfélék átlagos fehérjetartalma 17-21%, ezért a húsevők élettani igényeinek kielégítéséhez ez mindenképp kiegészítésre szorul. Jelen pillanatban nincs olyan állati eredetű fehérjeforrás, amely a megfelelő előkészítési folyamat során a fogyasztás pillanatában minden igényt kielégítene, vagyis könnyen emészthető, jól felszívódó, jó biológiai értékesülésű és teljes aminosavgarnitúrával rendelkező lenne, megfelelő fehérjetartalommal. Vagyis nem a felhasznált hús mennyisége, hanem a kész termékben található fehérje minősége dönti el, hogy az adott eledel jó-e vagy nem.

 

DR. MÁRTON KINGA

a PURINA állatorvosa

 

Fotósarok