A pozsonyi kifli

Egy gasztronómiai különlegesség története

August Schwappach (1837−1914) –a pozsonyi pékek „nemhivatalos” királya

A pozsonyi Száraz vám (Suché Mýto) egykor élénk városközpont volt, amely saját mikrovilágot teremtett, élettel teli, barokk−klasszicista házakkal. Ugyanitt a világhírű csemege szerelmesei is jmegtalálták a maguk kedvenceit.

Az itt lakók a 19. század végén akár két pék közül is választhattak: a Drevená („Fa”) utcával határos sarkon (egykor a 14. szám alatt) állt Franz Kastner péksége, amelyet jó messzire jelzett az az óriási kifli, amely a bejárat felett himbálózott. Ezzel szemben a 13-as szám alatt hosszú évtizedek óta Schwappach család péksége állt.

Leghosszabb ideig August (1837−1914) vezette, akit a maga idejében a presporoki/pozsonyi Beugelbäckerek–pékek nem hivatalos királyaként tiszteltek.A Schwappach család egy régi bajorországi eredetű pék-dinasztia volt; Bajorországban még mint Schwabachokat ismerték őket. A 18. század végén August nagyapja, Martin Schwabach vándorolt be, majd telepedett le Pozsonyban, és lett valamivel később pékmester.

Az ő nyomában haladt fia, Ferdinand, aki 1834-ben tette le a mestervizsgáját, és változtatta meg a vezetéknevét Schwabachról Schwappachra.

Abbanaz időben kezdődött el a híres pékség önálló történetének írásbeli megörökítése is. Ezt apja halála után özvegy édesanyjától August Schwappach vette át1862-ben.

Az ő vezetésével határozottan a beigelek gyártására összpontosítottak, amelyek neki köszönhetően lettek világhírű exportcikké. Később ő lett Presporok azon utolsó sütőipari mestereinek egyike, aki még a régi kézműves tradíciók szerinti készítette remekműveit. A vizsgabizottság elnöke Georg Kesselbauer volt, a híres kekszgyártó.

Termékei nagy hírnévre tettek szert, a beigeleket gyakorlatilag az egész világba − Olaszországba, Angliába, Ausztriába, Németországba, Franciaországba, az USA-ba és sok más további országba − exportálta.

Schwappach beigeleinek támogatói között több fontos személyiség is volt, például 1885-ben a budapesti táj-/vidék kiállításon I. Ferenc József császár aranykeresztet adományozott neki. A cég legmagasabb szóbeli elismerését Rudolf koronahercegtől és Stefánia hercegnőtől kapta

.A beigeleket minden évben érdemérmekkel és oklevelekkel tüntették ki a világszerte megrendezett kiállításokon − Londonban, Budapesten, Velencében, Párizsban és más nagyvárosokban. De ámulatot keltettek a chicagói Nemzetközi Higiéniai/Egészségügyi Kiállításon (1893),is  ahová egyéb különféle akadályoztatások miatt csak mintegy két hónapos utazás után érkeztek meg.

A bírálóbizottság tagjai nem tudták elhinni, hogy olyan péksüteményeket kóstoltak meg, amelyek hosszabb időt töltöttek a tengeren, és amelyeket nem csak a közelmúltban sütöttek... Ezért a termékeket egy aranyéremmel, számos oklevéllel és egy tiszteletbeli csillaggal jutalmazták, értékelve a tartósságukat és zamatos ízükért. űket.

A pékmester becsületessége és tisztessége tükröződött August Schwappach hátralévő életében is − műveltségének és személyes adottságainak köszönhetően sokáig a pozsonyi pékcéh titkáraként és jegyzőjeként dolgozott.A hetvenes évek közepén a régi Száraz vámot a kor eseményei elsodorták, hogy utat engedjenek egy szintbeli kereszteződés létrejöttének, és bizony, Schwappach péksége is eltűnt. Mindezt túlélték azonban a pozsonyi kiflik, August Schwappach öröksége.