Szabadidő magazin - Az ajándékozás története
Szabadidő magazin

Az ajándékozás története

2020. december 28. 16:45 |

Porcellán alakok és Andersen-mesék.

 

 

Mikor jelentek meg először Pest-Budán tömegesen a gyermekeknek szánt játéktárgyak? Hogyan változtak az 1800-as években a karácsonyi ajándékozási szokások? E kérdésekre válaszol Szendrey Júlia családjának ünnepi hagyományait ismertetve Gyimesi Emese történész.

 

 

 

 

 

Hintalovakkal játszó kisfiúk, babaházaknak örülő kislányok, szépen feldíszített karácsonyfák, ízlésesen öltözött, mosolygó édesanyák – ők a 19. századi karácsonyok főszereplői a századfordulós fényképeken, amelyek bizonyos mértékben napjainkig meghatározzák az ünnepről kialakított képzeteinket. Ezek alapján egységesnek tűnhet a polgári családok karácsonyainak koreográfiája, holott az 1820-as évektől, az első pesti karácsonyfák megjelenésétől a századfordulóig igen sokat alakultak az ünnephez kapcsolódó szokások.

A karácsonyfa megjelenése

A főváros lelkes jótevőjeként, „Budapest vőlegényeként” ismertté vált Podmaniczky Frigyes emlékei szerint drezdai születésű édesanyja, a szász királyi miniszter leánya, Noszticz-Jankendorf Eliza első Pesten töltött éveiben (az 1820-as években) még „papirosból” készítette el a családi karácsonyfát, mivel a városban ekkor még nem árultak „fenyőgallyakat”. Az első magyarországi karácsonyfa-állító szerepéért a kulturális emlékezetben Podmaniczky mellett több arisztokrata család is verseng.

Az elsőség már a 19. században is eldönthetetlen volt: egyes újságok az óvodaalapító Brunszvik Teréz grófnőt, mások József nádor harmadik feleségét, Mária Dorottya hercegnőt tartották a szokás magyarországi meghonosítójának. Az 1840-es évekre már a városi polgárság köreiben is ismertté vált a karácsonyfa-állítás. Megjelentek a karácsonyi vásárok, különösen híressé vált a pesti Mikulás-vásár, amelyet rendszerint a Városház téren rendeztek meg.

Az 1860-as évek körül az egyre inkább kiteljesedő fogyasztói kultúra már kiemelt célcsoportként kezelte a gyermekeket.

Ekkoriban jelentek meg Pest-Budán tömegesen a gyermekeknek szánt játéktárgyak. Míg a század első felében elsősorban finomságokat (például cukrozott gyümölcsöket) kaptak karácsonykor a legfiatalabb családtagok, a század közepétől egyre elterjedtebbé vált a legkülönfélébb játékok ajándékozása. Szendrey Júlia gyermekeinek levelezésén keresztül ebbe a világba pillanthatunk be.

Szendrey Júlia gyermekei (Petőfi Zoltán, Horvát Attila, Árpád és Ilona) a korszak egyik legműveltebb értelmiségi családjában nőttek fel. Édesanyjuk 1857-től önálló irodalmi karriert folytatott, rendszeresen publikált a korabeli lapokban és sajtókiadványokban, apjuk, Horvát Árpád történész, egyetemi professzor a széles körű kapcsolati hálóval bíró, szintén történész Horvát István fia volt.
A gyermekek egyik nagybátyját, Gyulai Pált (aki Szendrey Júlia testvérét, Máriát vette feleségül) a korszak legjelentősebb irodalomkritikusaként tartották számon. Mivel Petőfi Zoltán az 1860-as évek elejétől nem Pesten, hanem Békés megyében élt nagybátyjánál és gyámjánál, Petőfi Istvánnál, féltestvéreivel rendszeresen levelezett. Ennek köszönhetően nyomon követhető, hogy a gyermekek milyen ajándékokat kaptak egymástól, szüleiktől, és az is, hogy ők maguk milyeneket készítettek.

 

A könyvek hangsúlyos szerepe külön kiemelendő: „Andersen meséi” és a „Csizmás kandur” is az ajándékok között szerepelt. A kisfiú az Andersen-meséket feltehetően édesanyjától, Szendrey Júliától kapta, aki Magyarországon elsőként jelentette meg önálló kötetben a dán szerző műveiből német közvetítéssel készített műfordításait. A könyvet – amely néhány évvel korábban, 1857 karácsonyára jelent meg – számos újság „gyermekek számára igen alkalmas”, szép karácsonyi és újévi ajándékként ajánlotta az olvasóközönség, különösen a szülők és a tanítók figyelmébe. A korabeli lapok hirdetései szerint háromféle kiadás is készült belőle, amelyek különböző árkategóriában voltak elérhetőek. A díszkiadás „szépen kötve”, aranyszegéllyel ellátva 1 forint 12 krajcárba került, a fűzött kiadás „csinos boritékkal” 40 krajcár volt, a legolcsóbb, az Ifjúsági könyvtár sorozatában megjelent „népies kiadás” pedig 30 krajcár.

Szendrey Júlia az évek során minden gyermekét megajándékozta az Andersen-kötettel.