A cukorbetegség világnapja

CUKOR.Baj. Kötetbemutató

A Diabétesz Világnapot minden évben november 14-én tartják. Ezen a napon született Frederick Banting, akinek Charles Besttel közös gondolata vezetett az inzulin 1922-es felfedezéséhez. Egy év sem telt el, és 1923-ban Banting és MacLeod megosztva megkapta az orvosi Nobel díjat (John James MacLeod, a cukorbetegségre specializálódott kanadai orvos biztosította a labort, ahol a hasnyálmirigy sziget-hormonjának kinyerésével sikerült bizonyítani, hogy az inzulin a felelős a vércukorszint lecsökkentéséért).


„Diabétesz Világnapot első alkalommal 1991-ben szervezett a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), látva a cukorbetegség világszerte növekvő terjedését. Azóta népszerűsége folyamatosan nő, ma már több mint 350 millió embert kapcsol össze a világon, köztük az egészségügyi ellátás szakembereit, ápolókat, cukorbetegeket és a társadalom valamennyi tagját. A UNite for Diabetes kampány vezetett a cukorbetegség elleni küzdelem világszintű összefogásához, melynek eredményeként 2006. december 20-án az ENSZ Közgyűlés elfogadta a 61/225. sz. Határozatot, amely a cukorbetegség krónikus, életminőséget rontó és költséges voltára hívja fel a figyelmet. A Diabétesz Világnap 2007-től az ENSZ által felügyelt és támogatott Világ Egészség Nap.” (diabet.hu) Farkas Wellmann Endre CUKOR.BAJ című kötete november 5-én jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában. A József Attila-díjas költő saját történetén keresztül szól sorstársakhoz, „leendő” sorstársakhoz is, férjekhez és feleségekhez, apákhoz, anyákhoz és gyermekeikhez.

„Senki életében nem örömünnep egy halálos kórral szembesülni. Pláné egy lassú lefolyású, a mindennapokat átszövő pusztító erővel, amely önmagában igényli a vele való foglalkozást, a gyakori szembenézést a halállal. Mégis, reménykedve harcol a beteg, hiszékenyen, gyengén kötélnek áll, ha bárki bármit ígér neki a jobbulása érdekében, minden gyógyszert beszed, minden eszközt megvásárol, miközben egy nagyon fontos dolgot elfelejt: gondolkodni.
Nekem is csak kilenc év után sikerült ezzel az elmélyültséggel visszatekinteni a betegségtörténetemre, mígnem egy hosszas, féléves kitartó kísérletre vettem rá magam, és mindeközben együvé írtam azt, amit erről az állapotról gondolok, elsősorban mint emberi állapotról.”

Farkas Wellmann Endre


„Izgalmas utazásra hívja F. W. E. az olvasót: a gyakorló cukorbeteget, a potenciális cukorbeteget, de azt is, aki sosem lesz cukorbeteg. Az utazás az elzárkózástól (ez nem velem történt, és én amúgy sem lehetek beteg) az elfogadáson át a betegséggel való megbarátkozásig vezet. Miért éppen én? Mit tettem, és mit nem tettem, hogy beteg legyek? Hogyan fogadom el? Kire bízhatom? A szerző számos konkrét, de filozófiai kérdést is felvet, és ügyesen terelgeti az olvasót, hogy a válaszokat megtalálja. A végső következtetés: segítséget kaphatsz (ha arra méltóvá tudsz válni), de a legtöbbet magadnak kell megtenned, hogy együtt tudj élni – és jól tudj együtt élni – a betegségeddel.”

Dr. Radó Gábor


A könyvet november 18-án 18 órakor mutatják be a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében, ahol Farkas Wellmann Endrével dr. Zacher Gábor beszélget majd.

Az eseményről bővebben itt