Teleki József és az Akadémiai Könyvtár
Kiállítás a könyvtár alapítója gyűjteményéből
Megnyitó: november 5.
Az eseményen köszöntőt mond Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A kiállítást megnyitja Monok István, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ főigazgatója.
Teleki József személyét Mázi Béla, az alapító Teleki-könyvtárat Szabó Ádám mutatja be, a Teleki Józsefről szóló tanulmánykötetet Molnár Andrea ismerteti.
A megnyitó során Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című költeményét Lukács Sándor, Kossuth-díjas színművész adja elő.
1826. március 16-én, két nappal azután, hogy az országgyűlés meghallgatta és elfogadta a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról szóló tervezetet, Szatmár vármegye követe emelkedett szólásra, és felolvasta a rendeknek Teleki József gróf (1790–1855) rábízott levelét:
„Hogy a nemzeti nyelv előmozdítására és ez által a tudományok művelésére felállítandó és az evégre kiküldött külön országos bizottság által kidolgozott munkálat szerint szervezendő Tudós Társaság a maga feladatának a rábízottakban óhajtott eredménnyel meg bírjon felelni, nagy mennyiségű irodalmi segélyekkel, elsősorban pedig nagyobb könyvgyűjteményekkel látandó el ... Főkép ettől a szemponttól, de egyszersmind a közjó előmozdításának vágyától indíttatva és a Haza iránti legédesebb szeretettől lelkesítve, a mi jelentős könyvtárunkat, melyet kegyes emlékezetű atyánk és illetőleg mint férj, hajdani Teleki László gróf nagy fáradsággal és tetemes költséggel összeszerzett, mi pedig növeltük és teljesebbé tettük, úgyhogy körülbelöl 30 000 kötetet tesz ... a nevezett társaságnak és a haza összes polgárainak használatára szenteltnek és felajánlandónak határoztuk.” Ezzel a bejelentéssel született meg az Akadémia első intézménye, az Akadémiai Könyvtár.
A kiállítás ezt a rendkívüli embert és az általa adományozott rendkívüli gyűjteményt mutatja be. Teleki József személyében ugyanis a reformkori politikai és tudományos élet egyik jelentős alakját tisztelhetjük, aki nemcsak könyvtáralapító, hanem magának az Akadémiának első elnöke is volt.
A Könyvtárban megtalálhatók Teleki saját tudományos munkái és egyéb, velük kapcsolatos dokumentumok, amelyek révén kibontakozik egy arisztokrata tudós karrierje, aki a főnemesség többi tagjától eltérően nemcsak a politika síkján igyekezett előmozdítani a magyar nemzet és kultúra ügyét, hanem személyesen is foglalkozott kutatással, mégpedig olyan eredményesen, hogy az adott téma legnagyobb korabeli szakértői között tartják számon: a nyelvújítással kapcsolatban végzett munkásságát például Kazinczyéhoz hasonlítják, történeti műveire pedig máig hivatkoznak.
Figyelemre méltók a Teleki József elnökségéhez köthető dokumentumok is; ezek az Akadémia működésének kezdeti éveibe nyújtanak betekintést. Kitűnnek belőlük azok a problémák, amelyekkel az intézmény vezetésének szembe kellett néznie, hogy az országgyűlési határozatnak eleget téve egy valóban létező és működő tudományos műhelyet alakítsanak ki, és amelyek megoldása mindenekelőtt Teleki feladata volt.
Az említett 30 000 kötetet kitevő könyvtárat, amit Teleki József a családja nevében ajánlott fel, valójában a Telekiek három egymást követő generációja állította össze. Hasonnevű nagyapja, az idősebb Teleki József (1738–1796) kezdte el gyűjteni pesti házában az őt érdeklő könyveket. A háromezer kötetes állományt azután az ő fia, Teleki László (1764–1821) bővítette tovább egy minden tudományág szakirodalmára kiterjedő, mintegy 24 000 kötetes könyvtárrá. Halála után fia, az ifjabb Teleki József folytatta a gyűjtést az 1826-os felajánlásig, létrehozva az Akadémiai Könyvtár alapító állományát.
A Telekiek minden témában igyekeztek összegyűjteni a legkorszerűbb kiadványokat, a hazai tudományosság termékeit pedig csaknem hiánytalanul beszerezték, illetve számos tudós szerző az ő támogatásuknak köszönhetően folytathatta kutatásait.
De az alapító állományban található kötetek nem csupán a tudománytörténészek figyelmére tarthatnak számot; reprezentatív megjelenésük, a bennük található felfedezések és érdekességek bárki számára intellektuális élményt nyújthatnak. A családtagok ezenfelül előszeretettel vásároltak muzeális értékű könyvritkaságokat, illetve bármilyen szempontból Magyarországhoz köthető anyagokat, vagyis hungarikumokat.
A kiállítás mindezekből ízelítőt nyújt, illusztrálva, hogy milyen értéket képviselt a könyvállomány, milyen sokrétű tájékozódásra volt lehetősége használóinak, és milyen kitűnő alapot nyújtott a hazai tudományosság kibontakozásához a Telekiek gyűjteménye.
