Szabadidő magazin - Budai Lívia
Szabadidő magazin

Budai Lívia

2010. június 22. 20:33 | László Zsuzsa

Harmincöt esztendő a világ operaszínpadain

 2010. június 18-án Kanadába, Ottawában bensőséges ünnepség keretében
Vastagh Pál nagykövet úr adta át Budai Lívia művésznőnek a PRO CULTURA
HUNGARICA kormánykitüntetést.
Három világrész operarajongói és a zenei szakma ismerte meg és értékelte
Budai Lívia kivételes tehetségét, bársonyosan gyönyörű és nagy volumenű
mezzo hangját, nagyszerű színészi játékát.
Jó lenne, ha a hazai operabarátok újra élvezhetnék művészetét.

Három évtizedet töltött a világ operaszínpadain. Sikert sikerre halmozott. Már a pálya is így kezdődött, hiszen kamaszlányként Kincses Vera után megnyerte a Ki mit tud? operaénekes kategóriáját, ezután fölvették a Zeneművészeti Főiskolára, 21 éves volt amikor első lett az Erkel énekversenyen. Egyenes út vezetett a Magyar Állami Operaházba.

 

Különlegesen szép, nemes, nagy volumenű, bársonyos, magasságot és mélységet egyformán hibátlanul megszólaltató mezzo-szopránja mellé megáldotta a természet kiváló színészi képességgel, muzikalitással. Négy évet töltött az Operaházban, de itthon túl sok volt az énekes, és Budai Líviát nem sorolták az elsők közé:„várjon, van még ideje„ - mondták. Fogta a bőröndjét és elindult minden kapcsolatrendszer nélkül a világba. Akkor így hívták: disszidált.

 

Németországban előbb a gelsenkircheni operaházban énekelt, innen hívták Münchenbe ahol  három évi tagság alatt bizonyított kiváló előadásai után a világjáró művészek életformáját, a szabadúszást választotta.

 

Itthon, édesanyja egy világtérképre pici zászlók sokaságát tűzi, ezek jelzik azokat a városokat, ahol a lánya vendégszerepelt. Persze csak egy zászlócska van egy-egy város helyén, több nem fér oda, hiába tudja a mama, hogy szinte mindenhol éveken át visszatérő vendég volt az ő büszkesége, a megbecsült és szeretett művésznő.

 

A londoni Covent Gardenben kezdődött a világsikerek sora. Carlo Bergonzi volt a partnere Verdi Trubadurjában. Azucena alakítása után megnyíltak előtte a világ legnagyobb operaházainak kapui. Franciaorság, Olaszország, Spanyolország, Finnország  majd  az USA, Kanada, Japán és még ki tudja hány ország és város közönsége ünnepelte a nagy mezzo-szerepekben.

Azucena elkíséri a mai napig, de sorozatban énekelte többek között Carment, Ebolit, Ulrikát, Delilát, Laurát, Preziosillát, Fenenát, Giuliettát, Maddalénát és persze Amnerist. A szép egyiptomi királylányt más helyszínek mellett a veronai Arénában és Münchenben is, ahol Placido Domingo volt a partnere, aki azt mondta neki az előadás után, hogy:”… ha ne adj Isten egyszer elvesztenéd ezt a gyönyörű hangod, színésznőként is megélhetnél az egész világon.”

Verdi cigányasszonya, Azucena nagyon a szívéhez nőtt. Számtalan rendezésben, sokféle maszkban, parókában és ruhában formálta meg. Londonban Tito Gobbival beszélgetve a világhírű bariton azt mondta neki, hogy ő Scarpiát csak ugyanabban a parókában és jelmezben tudja énekelni kezdetektől fogva. Budai Líviának más a véleménye. Állítja, hogy egy-egy figura úgy érik és szinesedik a művész pályája során, ahány alkotó társsal, rendezővel formálhatja meg.

 

Repertoárja gyorsan bővült. Ahogyan teltek az évek, hangja egyre érett, s ma már a Wagner és a Richard Strauss művek hősnőiként is számontartják a legnagyobb operaházakban.

 

Tíz évig nem jöhetett haza, akkor még büntetés várt  a disszidensre.  Édesapja temetésén sem vehetett részt. Akkor elhatározta, hogy ha bárhová hívják a világon Verdi Requiem előadásra, mindenképpen vállalja, hiszen édesapját így tudja méltóképpen búcsúztatni. Montrealból érkezett a felkérés, azonnal, igent mondott. Pár nappal később újabb megkeresést kapott, a pápa előtt kellett volna énekelnie a Vatikánban. Megköszönte, de nemet mondott, hiszen  Montrealban várták, és ígéreteit mindig betartotta, ez pedig nem csak egy egyszerű ígéret volt. A megrendítő szépségű hangverseny után ismerte meg férjét, akivel immár több mint két évtizede, a mai napig is boldog és kiegyensúlyozott házasságban élnek Kanadában.

 

A sors pótolta az elmaradt vatikáni koncertért is, később a pápán kívül királyok, császárok, elnökök, kancellárok, hercegek tapsoltak művészetének. Remek operaprodukciókban énekelt, és hogy újból hallhassa, számos rajongója utazott utána különböző városokba egy-egy előadása kedvéért. Amikor már letelt a tíz év eltiltás, boldogan jött haza, bár nem sokszor hívták. Huszonöt éves operaénekesi jubileumán a Duna tv-ben készült portréfilmjében ezt mondta: „Én itt születtem, itt tanultam és ha ritkán is tudok itthon énekelni, azért ez a hazám! Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és ezt a világ minden táján hangoztattam és tudják rólam a mai napig is. De fáj, hogy nem igen hívnak haza szerepelni.”

 

Hívják viszont sokszor, például Finnországba. A Savonlinnai Fesztiválra épp úgy, mint Helsinkibe. Öt éven át Eboliként állt a finn operarajongók elé, de az elmúlt években például Csajkovszkij Pikk Dáma c. operájának Öreg grófnőjével aratott nagy sikert. Ezt a szerepet szerencsére itthon is énekelte, a hazai közönség újra megcsodálhatta remek színészi játékát is.

 

Éveken át volt a brüsszeli Opera állandó vendégművésze. Most is számítanak rá, hiszen az elmúlt szezonban a Ruszalka Boszorkányát formálta meg ott.. Ebben az operában sok évvel ezelőtt Marseillesben az Idegen hercegnőt énekelte, és annyira elbűvölte a közönséget és a társulatot is, hogy az opera igazgatója J. Carpo, neki ajándékozta a  jelmezt amit az előadáson viselt.

 

Mostanában a Katja Kabanova, a Jenufa, a Salome, az Árnynélküli asszony, az Elektra és a Wagner előadások szereplői között láthatjuk-hallhatjuk. Külföldön természetesen énekelte Bartók Kékszakállú herceg vára Juditját is, érthetetlen, hogy itthon erre a szerepre még soha nem hívták. 

 

Nemrégen a Mezzo csatornán parádés szereposztásban Verdi Falstaffjában Mrs Quickly- ként láthattuk. Még abban az évben Franciaországban Rossini: A török Itáliában c. vígoperájában kamatoztatta színészi vénáját.

 

Remekül beszél németül, angolul, franciául, olaszul. Oroszul a szerepek szövegét ugyan  megérti, el is énekli kifogástalan kiejtéssel, ám az itthon tanultak nem voltak elegendőek, hogy jól kommunikáljon ezen a nyelven is. A másik négy és persze a magyar, elég arra, hogy mindenütt a világon helyt  tudjon állni.

 

Egész életében az utazásokat nem csupán a fellépésekre használta, hanem mindenütt meglátogatta a múzeumokat, az építészeti értékeket, minden látványosságot, amit csak lehetett. Ahogy mondja: „ A hivatásom, az érdeklődésem, a hobbim lehetővé teszik, hogy én legyek az egyik legjobban fizetett „turista” a pályánkon.

 

Pár éve a két hónapos Japán turnéja után úgy döntött, hogy pihennie kell. Látott egy tv műsorban egy festőművészt, aki a festés alapjait magyarázta. Kedvet kapott hozzá. Vásárolt festéket, ecsetet és elkezdte tanulni a művészetnek ezt az ágát. Alig telt el egy esztendő, és már remek tájképeket készített. Finnországban szeretett bele az erdőkbe, tavakba, a tájba, s Kanadában hasonló szépségeket talált. Ezeket örökíti meg, művei olyan színvonalúak, hogy sokan szívesen megvásárolnák. Ám nem adja el őket, hanem ajándékba kapják a barátok egy-egy ünnepi alkalomra. „Ha másnak örömöt tudok szerezni a képeimmel is, akkor boldog vagyok.” – mondja.

 

Pályája kezdetén rendszeresen énekelt dalokat, oratóriumokat. A Magyar Televíziónak van egy  felvétele, amin az Állami Hangversenyzenekar kíséretével, Lukács Ervin vezényletével Kodály: Rossz feleség c. dalát énekli a Zeneakadémián. Igazi élményt adó produkció.

 

A daléneklés és az oratóriumok alig-alig fértek bele a világjáró operadíva életformájába. Ám ha felkérést kap, boldogan teljesít, hiszen nagyon szereti mind a két műfajt. Mint ahogyan a jótékony célú előadásoknak is résztvevője, nemrégiben Montreálban, többek között még klasszikus operettet is énekelt.

 

Harmincöt esztendő a világ operaszínpadain. Budai Lívia színte mindent elért, amit  csak lehetett. A Kékszakállú Juditja és a Bánk bán Gertrudisza nagyon hiányzik a hazai előadásokból.

A Budai Líviáról készült portéfilmet július 17.-én a Duna Televizióban 12,30-kor megismétlik.

 

 

 

Fotósarok