"A nemzetközi helyzet egyre fokozódik"

A Tanú eredetiben.Cenzúrázatlan verzió.

A Tanú, Bacsó Péter filmje, ez az 1950-es évek hazai politikai anomáliát bemutató tragikomédia kiállta az idő próbáját.

A mai néző csupán szülei, vagy nagyszülei elbeszéléséből, vagy a jól-rosszul megírt tankönyvekből alkothat fogalmat magának a korabeli viszonyokról. Már nem mond semmit a „feketevágás” fogalma, vagy a rettegett fekete autó megjelenése, mely ismeretlen helyre hurcolta a letartóztatottakat. De szinte hihetetlen követni az abszurd gazdasági intézkedéseket, így a „magyar narancs” /sőt a gyapot/ előállításának követelményét.

Nem ismerhették a kor valós, a film által megjelenített figuráit. Mert miközben „népünk bölcs vezére” jelszavai harsogtak, főszerepet kapott a nagyhatalmú hadügyér, a félelmetes ÁVH főnök, s a minden rendszer céljaira felhasználható nyilas pribék is. Velük szemben a koncepciós perek áldozata, az egykori ellenálló, akit soha el nem követett bűnei bevallására kényszerítenek.

Ebbe az őrült forgatagba kerül be az egyszerű gátőr, aki ugyan nem sokat ért a kimódolt politikai machinációkból, de végül igazságérzete megóvja attól, hogy barátja koncepciós perében felhasználják a koronatanú szerepére.

A filmet a hatvanas évek második felében készítették, amikor is némi enyhülés jelei mutatkoztak a politikai életben. Bemutatására azonban nem kerülhetett sor, a lengyelországi események, s főleg a Csehszlovákia katonai megszállása után 1968. augusztus 20.-án.  Egy évtizedet kellett várni, míg a film kikerülhetett a dobozból. Akkoriban nagy sikerrel mutatták be Cannes-ban mint ahogy most is, a vágás nélküli variációt.

Érdekes lenne tudni az ottani nézők mit értékeltek ebben a jellegzetes korabeli magyar alkotásból. Talán a mindenkori abszurd diktatúrák jellegzetességeit ismerték fel.  Az üzenetet, hogy a kisemberek a maguk módján képesek túlélni őrült rendszerek tombolását.