Asztrik30

Harminc évvel ezelőtt, 1989. február 11-én szentelte Paskai László bíboros Várszegi Asztrik OSB szerzetest négy paptestvérével együtt püspökké.

A pannonhalmi bencés szerzetesközösség Asztrik atya püspökszenteléséért vele együtt február 15-én pénteken este a 18 órakor kezdődő szentmise keretében ad hálát.

 

 

 

 

 

 

Két részlet Asztrik atya szerkesztés alatt álló könyvéből, amelyet húsvét tájékán terveznek kiadni.

„Életutunkon, valamikor a belső érésünk egy bizonyos szintjén döntést kell hoznunk: magunk körül forgunk, vagy egy ügyet szolgálunk. Nos, ha az ember maga körül forog, akkor állandóan sír, jajgat, soha semmi nem elég. Féltékenykedik, verseng. Sajnálja és sajnáltatja magát és képtelen észrevenni másokat. Ha ügyet szolgál, ráadásul Isten ügyét, akkor egész másként tud a környezetéhez, a világhoz viszonyulni. Mivel nem magunkkal, saját előnyünkkel, netán önfényezésünkkel foglalkozunk türelmesebbek, megértőbben lehetünk mások gyengéi, de még a kifejezetten bennünket sértő élethelyzetekkel szemben is. Nem azt jelenti, hogy a fájdalom nem fáj, de azt igen, hogy belső szabadsággal éli meg még a nehéz helyzeteket is, mert nem saját személyére összpontosít.

Ez a tudat nekem sokat segített. Nem magamért, hanem egy közösségért éltem, küzdöttem, ha kellett, viseltem el a bírálatot, nehézségeket.

Sokszor gondoltam már rá, ha most azt mondaná nekem valaki, hogy ma vagy holnap meg kell halnom, mert hát abban a korban vagyok, nem esnék kétségbe, akkor is derűs lennék, mert érzem azt, hogy „egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam”, ahogy Kosztolányi mondta. Ez a létből fakadó derű abból is fakad, hogy tudom, jó ügyet szolgáltam, Isten ügyét. Nem rang szerint, mert püspök, mert főapát vagyok vagy voltam, hanem elkötelezett felelőséggel szerzetesként, papként. Isten országa bennünk és köztünk van, az egyház nem önmagáért létezik, hanem a másikért, a meghívottakért és a meghívandókért. A szerzetespapi hivatásomat is ez határozta meg. És honnan fakad a derűm? Az egyértelmű elkötelezettségemből, a tudatosan vállalt reményemből, és abból, hogy még azokat is, akiket mindenki leír, azokat is szeretném segíteni, felemelni. Azt gondolom, hogy eddigi életemben, helyzetemben ez kötelességem volt. Egy olyan magyar társadalomban pedig, ahol hiányzik a másik tisztelete, keresztény kötelességem is volt.”

 

Hetvenhárom esztendő az évszámok tükrében

(Várszegi Asztrik életrajzi adatai saját tollából)

 

1945. március 27. (a szülők polgári és egyházi házasságkötése, Sopron, Szent Orsolya Rendiek temploma).

1946. január 26. 0 óra 30-kor (cca.) születtem.

1946. február 2. A soproni Szentlélek templomban keresztelt meg Kovács György városkáplán.

1952 májusa: elsőáldozó voltam a Szent György templomban.

1957/58. Dr. Papp Kálmán győri megyéspüspök bérmált a Szent Mihály templomban. Bérmaszülők: Várszegi Géza és felesége, Lizer Erzsébet Balatonfűzfőről.

1952 szeptemberétől 1956 júniusáig: a Petőfi téri Állami Általános iskola diákja. (1–4 osztály).

1956 szeptemberétől 1960 júniusáig: A Sztálin téri, a végén a Május 1. téri Állami Általános Iskola felsős diákja (5–8 osztály).

1960 szeptemberétől 1964 júniusáig: a soproni Berzsenyi Dániel Állami Gimnázium diákja, itt érettségiztem.

1964. július 27. „bevonulás” Pannonhalmára, édesanyám elkísért.

1964. augusztus 6. reggeli istendícséret: Várszegi Imre a beöltözésnél az Asztrik nevet kapja.

1965. szeptember 3. Ideiglenes fogadalom letétele Pannonhalmán.

1968. szeptember 3.  Örök, ünnepélyes fogadalom Pannonhalmán Legányi Norbert kezébe.

1968. szeptember 18. A katonai bevonulás napja: Baja, MN 2908 alosztály, a Vaskúti Lövész laktanya.

1968. november–december: Budapest, Zách utca, konyha-, majd rakodómunkások vagyunk (Kiss Domonkos atyával). Nyáron a Nagykanizsa melletti Sormás, építőmunkás, egészségügyi munkás.

1970. június 22. A leszerelés napja Baján.

1970–1971. Pannonhalma, Szent Gellért Hittudományi Főiskola befejezése, felkészülés az egyetemre.

1971–1976. Az ELTE BTK történelem-német nyelvszakos hallgatója.

1975–1976. Győr, Czuczor Gergely Bencés Gimnázium gyakorló tanár, segédprefektus – szakdolgozat írás, készület államvizsgára.

1976–1989. Pannonhalma: gimnáziumi tanár, főiskolai tanár, prefektus és noviciusmester.

1985–1988. december 30. főmonostori perjel.

1989. december 30. c. culusi püspök, esztergomi segédpüspök.

1990 a Leuven la Neuf Egyetem díszdoktora.

1991. augusztus 06-tól 2018. március 21-ig pannonhalmi főapát

2018. március 21. Emeritus apát és püspök.

2018. április 5.–július 30. Maribor, Szent Cirill és Metód Perjelségben (szláv Bencés Kongregáció).

2018. augusztus 5-től ismét Pannonhalmán, nyugalomban. Főiskolai és gimnáziumi tanár.