Három kisvárosból nagyváros
Budai bürger-pesti polgár.
Budai „bürger”, pesti polgár” c. kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban
1873-ban három különálló város, Pest, Buda és Óbuda egyesült és ezzel létrejött egy új, immár egységes város: Budapest.
Ám ahhoz, hogy ez az egyesült város létrejöhessen hosszú út vezetett. A 18. század végétől körülbelül az egyesülésig mutatja be a város történetének fontos és izgalmas időszakát a május 13-án megnyílt kiállítás.
Kik voltak azok, aki létrehozták a három kisvárosból a nagyvárost? A polgárok. De kik is ők? Mit jelentett a polgár, mint fogalom egykor, és mit jelent ma. Ezekre a kérdésekre (is) megkaphatja a választ a kiállítás látogatója. Ugyanis pont ez az időszak az, amelyben kialakultak a mai értelemben vett polgárság fogalmának alapjai. Ennek társadalmi, történelmi keretéről és folyamatairól tartott előadást a megnyitón Gyáni Gábor akadémikus.
Aki nem volt jelen, nem hallhatta, az is választ kap a kérdéseire, mégpedig a körülbelül 250 kiállított műtárgy segítségével. Ezek a tárgyak megidéznek családtörténeteket például 30 olajfestmény segítségével, melyeken láthatóak a büszke és öntudatos polgárok, polgárnők, és gyermekeik. Természetesen a képek mellet a korabeli lakásbelsők, enteriőrök is megjelennek néhány bútor, műtárgy segítségével.
Láthatjuk azokat az okmányokat, okiratokat melyekkel a pesti, vagy budai polgár rendelkezett, melyek tanúsítják, hogy felvétetett a polgárok sorába. Látunk korabeli kereskedői igazolásokat, adókönyvecskéket, céhes iratokat, egyéb írásos emlékeket.
A kor polgári létének kereteit adta az úgynevezett egyesületi lét. Ezek az egyesületek, (ma civil szerveződéseknek mondjuk) rendkívül fontos szerepet töltöttek be, átszőtték az élet nagyon sok területét.
Természetesen, a munka és önszerveződés mellet a kor emberei is élték mindennapi életüket. Jártak sportolni, láthatjuk az első uszodáról készült életképet, fürdőszoba híján jártak fürdőkbe, ezért látható egy korabeli metszet a török fürdőben térdig felöltözötten fürdőző hölgyekről és ma is divatosnak tűnő fürdőnadrágot viselő urakról. Nagyon vicces a karikatúra a fürdőkúrára induló kövérkés, pocakos, kicsattanóan egészségesnek tűnő hölgyek és urak csoportjáról. Majd a következő képen láthatjuk amint csont soványan, meggörnyedve, botokkal, mankókkal, éveket öregedve botorkálnak haza a kúráról.
A divat is megjelenik, hiszen láthatunk legombolható ujjú női ruhát, és karikatúrán láthatjuk a szélviharban vitorlaként dagadozó krinolinjával küzdő hölgyet.
Szépek és mívesek, használóik igényességét tanúsítják az ezüst készletek, evőeszközök. Egy mai vendéglő is megirigyelhetné a kiállított étlap gazdagságát, a felsorolt étkek sokféleségét.
Az esték eltöltésének is sokféle módját láthatjuk. Lehetett az uraknak például biliárdozni, mely játékot akkor ugyan labdánynak nevezték, és melynek szabályait olvashatjuk. Kártyáztak is, ezért látjuk a kor kitűnő grafikusai által tervezett kártyákat.
Szintén az urak számára készültek azok a képek melyeket ma úgynevezett felnőtt tartalmú magazinokban és filmeken láthatunk. Ezekre is vethet egy futó, vagy hosszabb pillantást, aki az e célra kialakított, bár kissé nehezen észrevehető kukucskáló lyukon benéz.
A színházi és zenei élet is virágzott. Láthatjuk a pesti Német Színház hangversenyének programját, melyen többek között Erkel Ferenc Hunyadi László, valamint Verdi Ernani c. operájának egy –egy részlete is elhangzott.
Természetesen a kiállítás összes tárgyát, részletét, vonatkozását itt felsorolni nincs hely.
Aki azonban rászánja az időt, és alaposan megnézi a kiállított tárgyakat, elolvassa a feliratokat, meghallgatja a csatlakozó szövegeket, az a kiállítás rendezőjének, Perényi Rolandnak jóvoltából majdnem teljes képet nyerhet erről a nagyon izgalmas és fontos korszakról.
A város történetét látjuk a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán, de ez egyben az itt lakó emberek története is. Azoknak az embereknek a története, akik elkezdték naggyá tenni ezt a várost, amely aztán az egyesülés után rohamosan fejlődött a mai fővárossá.
Jó lenne egyszer majd, a 19. század második feléről és a 20. század első negyedéről is látni egy hasonló kiállítást, mintegy a most megnyitottnak folytatásaként. Hiszen a történet folytatódik, a történet rólunk is szól. Cseh Tamással szólva. „Itt van a város, vagyunk lakói, a neve Budapest”
Foto: Nemzeti Uszoda
