Szabadidő magazin - Trónörökösök kamaraestje
Szabadidő magazin

Trónörökösök kamaraestje

2010. április 29. 20:33 | Gold György

A négy muzsikus nagy utazásra vitt a színek és érzelmek skáláján.

                                         

 A MTA zsúfolásig telt dísztermében tartották a sorozat harmadik, egyben (sajnos) utolsó idei koncertjét az ifjú muzsikusok.

     Ezúttal sem a könnyebbik, a szokványos utat választották. Francia kamarazenei estet hallhattunk, mégpedig csupa 20. századi művet. A darabokat nem keletkezésük időrendjében szerkesztették egymás után, hanem az előadói létszám növekedése volt az a vezérfonal, amire a műsorszámokat felfűzték, mintegy fordított Búcsúszimfóniaként.

     Az első szám Ravel: Szonáta hegedűre és gordonkára című darabja volt, melyet Baráti Kristóf hegedűművész és Várdai István gordonkaművész adott elő. Ezt a duót Ravel 1921-1922 között írta, remek lehetőséget nyújtva mindkét hangszeres művésznek, hogy saját hangszerének minden hangszínét, árnyalatát, a két hangszer különbözőségét bemutathassa.

     Ez után szintén egy Ravel mű következett, az előbbi számnál majd egy évtizeddel korábban, 1914-ben a világháború kitörésekor írt, előadói apparátusát zongorával is kibővítő Zongoratrió. Ebben a darabban csatlakozott az előbbi két művészhez Fülei Balázs. Mint azt, a zongoraművész által írt ismertetőből (is) megtudhatjuk, itt Ravel azzal a problémával küzdött, hogy eltüntesse a vonóshangszerek és a zongora színbeli kontrasztját. Érezhető volt ezúttal is, hogy a három muzsikus mennyire együtt van a kamarazenélés örömében, mennyire elmerülnek a közös muzsikálás élvezetében, de közben mennyire koncentráltan figyelik egymás játékát is.

     A szünet után következett az este, de talán az egész koncertsorozat legjobban várt, legizgalmasabb és előadói szempontból legnehezebb darabja, a 20. század egyik legnagyobb kamarazenei alkotása, Olivier Messiaen Kvartett az idők végezetére c. sajnos meglehetősen ritkán hallható műve.

     Ebben a darabban a klarinét szólam előadásával csatlakozott az előbbi három muzsikushoz, - a megbetegedett Berkes Kálmán helyett- a még náluk is ifjabb klarinétművész Kohán István.

A hatalmas méretű művet (közel háromnegyed óra hosszúságú) talán előadásának nehézségei miatt hallhatjuk ritkán koncert termekben, ezért is vártuk izgalommal.

     A nyolc tételből álló kvartettet Messiaen 1941-ben hadifogolyként raboskodva, a sziléziai Görlitz fogolytáborában írta. A bemutatót is ott tartották meg, a fogolytársak előtt, elképzelhető nehézségek közepette.

     Ennek a műnek a tökéletes előadásához korlátlan hangszeres tudás, virtuozitás szükséges, de ez még nem elég, a művészeknek önmagukban is és közösen is végig kell járniuk a lélek legtitkosabb útjait. A négy muzsikus nagy utazásra vitt bennünket a színek és érzelmek végtelen skáláján, a legnagyobb zenei csúcspontoktól a leghalkabb sóhajszerű elcsöndesedésekig. A közösen előadott, drámai megszólalásokon keresztül a harmadik tétel elképesztően nehéz klarinétszólóján, az ötödik tétel ezerszínű, végtelenül finom, lágy és lírai gordonka – zongorahangján át az utolsó tétel igen lassú, lírai, hegedű – zongora duójáig. Az elhaló, sóhajszerű utolsó hegedű hangok és alattuk a zongora elhalkuló harangszava után másodpercekig tartó csönd borult a teremre és csak azután tört ki a hatalmas tapsvihar. Négy megrendült művészt ünnepelt a megrendült közönség. Ahogy a hallgatók közül valaki megjegyezte, ülnénk itt és hallgatnánk az idők végezetéig.

    Most már, a koncertsorozat végén elmondhatjuk, hogy Bíró Csilla ötlete fényesen bevált, mind a három koncert nagy sikert aratott, mind a három koncertet telt ház előtt játszották a művészek. Mind a három koncert nagy élmény volt a hallgatóknak, de ezzel a Messiaen darabbal tették fel a koronát a sorozatra az előadók. Felejthetetlen este volt.

     Természetesen ezúttal is megkapták az egy-egy szál (bár ezúttal nem fehér) rózsát Bíró Csillától búcsúzásképpen a művészek. Mi pedig azt az ígéretet, hogy a sorozat folytatódik jövőre is.  Úgy legyen. Mi ott leszünk.

Képünkön: az eredeti bemutató plakája

Fotósarok