Kamaszkor
Nemzetközi fotókiállítás a Capa Központban
A kultúrtörténet mindig kitüntetett figyelemmel kísérte a kamaszkort, amelynek hossza, megítélése, előjele változatos utat járt be. A Capa Központ új kiállítása körüljárja az önkifejezés különféle megjelenési módjait, a személyes autonómia és kulturális sokszínűség keresésének kérdését, a serdülőkor és fiatal felnőttkor ideiglenes összetartozásait, valamint az úgynevezett „jelentéstérképeket”, amelyeken keresztül az egyén társas lénnyé válik. A megnyitón jelen voltak a kiállító művészek, köztük a brit szubkultúrákat a hetvenes évek óta megörökítő, világhírű fotográfus, Derek Ridgers.
A kamaszkort egy pszichológiai fejlődési szakaszként és egy társadalmi kategóriaként is számon tartjuk, amelyet társadalmi intézmények és rituálék foglalnak keretbe. A szociális reprezentáció erősebben jellemzi, mint bármelyik megelőző vagy ezt követő életszakaszt: az öltözködés, választott beszédmód, zenei ízlés, szubkulturális hovatartozást jelentő elemek speciális jellemzőivel összhangban a fiatalok különböző eredetű stíluselemeket olvasztanak egybe és választanak szét – olykor tudatosan, olykor csupán mintákat követve. Ezeket a különböző csoportokhoz tartozást, identitáskeresést és annak hangsúlyos megtalálását is bemutatja a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő kiállítása, amely arra is keresi a választ, hogyan van kódolva a fiatalság szorongása, a „semmittevés esztétikája” és az útkeresés.
Az Oltai Kata művészettörténész által kurált, nemzetközi tárlat megnyitójára Budapestre érkezett szinte az összes külföldi kiállító.
„Az utóbbi ötven évben megbomlott a művészettörténet és saját eszközeinek az ortodoxiája, így különösen fontos, hogy egy olyan témában, amely társadalomábárzolásról szól, működtessük azokat a szempontrendszereket, amelyek elsősorban a szociológia felől érkeztek. A kamaszkort, ha a youth culture-t erre szűkítjük, egy metaforaként vagy kulcsként használom, amely lehetőséget ad, hogy olyan, szándékoltan külön dobozba zárt kategóriákat és a köztük húzódó vastag szürke sávot átrendezzük, mint a gyerek és felnőtt, jó és rossz, hasznos és haszontalan, nőies és férfias, és így tovább” - mondta a megnyitón Oltai Kata.
A kultúrtörténet mindig kitüntetett figyelemmel kísérte a kamaszkort, amelynek hossza, megítélése, előjele változatos utat járt be. Vajon a romlatlan, tökéletes gyermekkorból vezet át a megalkuvó, tisztátalan felnőttkorba vagy éppen a tudatlan, egyszerű gyermekből válik egy szellemi és lelkierővel, képességekkel megáldott felnőtt? A felnőtté válás kulturálisan meghatározott, így minden társadalom igyekszik kialakítani saját normáit arról, mi gyerekes és mi felnőttes, mi férfias és mi nőies, mi hasznos és mi haszontalan, mi előremutató és mi retrográd. Ezek a követési módok előíróak és néha azonos, néha pedig ellentétes irányba mennek a globális trendekkel. A kategóriák, természetükből fakadóan, sztereotip módon írják elő a helyes boldogulás módját, hogy hogyan lehet valakiből megfelelő állampolgár, úgynevezett teljes tagja a társadalomnak. Az ellenállás és az elfogadás közötti egyensúly életben tartása az egyik legfőbb jellemzője ennek az életszakasznak. A jövő március közepéig látható Golden Boundaries azt is boncolgatja, megjelenhet-e különféle formákban az önállóságra ösztönzés és az önmeghatározás, illetve hogy ez az új individualizmus megközelíthető-e a nemek szerinti felosztásban.
Kiállító művészek:
Derek RIDGERS
Fryd FRYDENDAHL
Anna GRZELEWSKA
Sian DAVEY
Slava MOGUTIN
Zuza KRAJEWSKA
HALÁSZ Dániel
Jörg BRÜGGEMANN
Alexandre HAEFELI
KOLESZÁR Adél
BARAKONYI Szabolcs
David MESKHI
GÁLDI VINKÓ Andrea
TÓTH Márton Emil
