Szabadidő magazin - Les Ballets Trocadero
Szabadidő magazin

Les Ballets Trocadero

2010. április 22. 21:08 | Gold György

Nem véletlen a világsiker

                                                     

                           Les Ballets Trocadero a Fesztiválszínházban

 A budapesti 10. Táncfórum alkalmából  a Fesztiválszínházban vendégszerepel (végre) a világhírű Les Ballets Trocadero (USA) táncegyüttes.  A rajongóik által röviden csak Trocks-nak nevezett együttes kizárólag férfitáncosokból áll. 1974 óta aratják fergeteges sikereiket a világ legkülönbözőbb pontjain. Különféle zenei televíziók, DVD-k, fájlmegosztók jóvoltából már régóta ismertük az együttest és nagyon vártuk, hogy személyesen is megtapasztalhassuk azt a fergeteges hangulatot, amely fellépéseiket jellemzi.

    Előadásaik a klasszikus balettek, klasszikus koreográfiáira épülnek. De…Természetesen az összes (női) szerepet férfiak táncolják és a hagyományos formákat erősen parodizálva adják elő.

    Minden szólista - márpedig az együttesben mindenki szólista-, technikailag nagyszerűen felkészült, profi táncos. Perfekt női tánctechnikájukat mindnyájan együtt és külön-külön is bemutatják az este folyamán.

    Hatásuk többrétű. Egyrészt azzal, hogy a klasszikus balett mára már elavultnak tűnő manírjait erősítik fel, szinte abszurd hatást érnek el. Másrészt természetesen az is humorforrás, hogy férfiak táncolnak női szerepeket. Ennek humorát néhány eszközzel is erősítik. A romantikus balettek daliás hercegét természetesen a társulat legvékonyabb és „legszerencsétlenebb” kinézetű tagja táncolja..  Míg a prímabalerinát nyilván a legnagyobb és legerőteljesebb testalkatú táncos. Így aztán egy nagy emeléshez még két segéderő is szükségeltetik.  Harmadrészt minden szereplő a színpadi szerep jelleme mellé, vagy hozzá tesz egy „saját” jellemet. Így aztán láthatjuk a csetlő-botlót, a sürgő-forgót, az ügyetlent, a magát nagy sztárnak képzelőt, a primadonnát, aki a közönség kegyeit keresi, a sértődöttet, az ütődöttet és még nagyon sok karaktert a balett színpadok színes világából.

   Az együttes nagyon ügyesen egyensúlyoz egy meglehetősen kényes területen. Soha, egy pillanatig nem ízléstelen. Soha egy pillanatig sem idézi fel a transzvesztita show műsorok világát. Egyetlen eleséssel, fenékre eséssel, csetléssel, botlással sincs több, mint ami az abszurd humorhoz szükséges. Egy pillanatra sem válik burleszk, cirkuszi produkcióvá, mindvégig megmarad klasszikus balettnek.

    Már a bevezető, a műsorfüzet olvasása is jó szórakozás, hiszen a táncosok mulatságos, legtöbbször rég volt orosz prímabalerinák neveinek hangulatát idéző felvett nevekkel szerepelnek. Például néhány: Irina Kolesteroliknova, Yakatarina Verbosovich, Nina Enimenimynimova, Maria Paranova, Svetlana Lofatkina stb. Természetesen a felvett nevek mellé mulatságos, fiktív életrajzok is tartoznak.

    Az előadás első részében az egyik legklasszikusabb számukat, az egyik legklasszikusabb balett: A hattyúk tava második felvonását adták elő. Nagyszerűen jelenítve meg ennek a romantikus balettnek minden szépségét és különösségét. Hihetetlenül mulatságos perceket szereztek (négy kishattyú), miközben hűen adták vissza a balett hangulatát és szépségét is.

   A szünet után egy lírai pas de deux következett, talán kevesebb humorral és több lírai szépséggel, remek tánctudással. Ez után egy Bach zenére írt modern szám következett Go for barocco címmel. Fekete háttér előtt, fekete ruhás táncosnők egy Balanchine koreográfia paródiáját mutatták be, modern, már-már a sport világát idéző mozdulatokkal, természetesen ezt is nagyon sok humorral.

    Majd a második rész befejezéseképpen következett az este csúcspontja: a Hattyú halála. Ezt a rövid számot már nagyon sokszor láthattuk különböző médiumokban, de még azok után is ellenállhatatlanul mulatságos. Az együttes régi nagy sztárja lépett fel ebben a számban. Az ő arca számtalan plakáton is látható, mintegy emblémája az együttesnek. Finoman szólva sem szép és üde jelenség. Egy nem fiatal arcot láthatunk hatalmas műszempillákkal, egy magas, sovány, öregedő táncost. (De hát milyen is legyen egy haldokló hattyú?) Zseniális tánctudása, elképesztő arcjátéka, félelmetes spicctechnikája, gyönyörű kézmozdulatai, mind-mind egy nagy prímabalerinát idéztek fel, egy nagy primadonnát, aki élete nagy szerepét alakítja. Ehhez társultak az ellenállhatatlanul mulatságos elemek. Az, hogy az elején hosszasan nem találja a reflektor, aztán a tütüjéből az egész szám alatt hulló tollak, a haldokló hattyú döbbenete az elmúláson és kimúlása, majd az ünneplés és ünnepeltetés gondos koreográfiája. Mondhatom, hogy sok klasszikus balett előadáson vettem rész életemben, de olyanon még nem, ahol a felnőtt közönség sikoltozva nevet, és a kivilágosodó nézőtéren többen a nevetés könnyeit törölgetik az arcukról.

     A befejező részben Minkus zenéjére, Marius Petipa klasszikus koreográfiája nyomán készült Paquita c. balettet láttuk, illetve 6 variációt, melyben a teljes együttes részt vett, mindenki megcsillogtathatta tánctudását szólótáncosként.

    A valóban felejthetetlen este hatalmas ovációval fejeződött be. Rájöhettünk, hogy tényleg valódi profi táncosokat láthattunk, nem véletlen a világsiker. Megmutatták, hogy ezt a sokak által elavultnak tartott művészeti formát hogyan lehet hihetetlen magas színvonalon művelni és közben a saját paródiájává is változtatni. És megtapasztalhattuk, hogy a Trocadero Ballet táncosai mindannyian, első rangú, magasan képzett, fantasztikus tánctudású művészek, vagyis mindannyian: príma donok.

 

 

 

 

 

Fotósarok