Utazás Kelet-Európában

Gabriel García Márquez útinaplói

„Szakmai ártalom, hogy érdekelnek az emberek.”

A világhírű, Nobel-díjas író tollát már pályája kezdetén is ez a csillapíthatatlan érdeklődés vezette. A fiatal kolumbiai újságíró 1957-ben írtra meg látogatása tapasztalatait Kelet-Európáról.

A Magvető Kiadó 12  egykori tudósítását gyűjtötte kötetbe.

A fiatal újságíró kalandvágyból vágott neki alkalmi társaival a létező „béketábor” felfedezésébe.

Írásai az ifjabb generációk számára történelmi felfedező utazást jelentenek, az idősebbeknek szembenézést a múlttal. Akik egykor átélték a határátkelőhelyek igazoltatási abszurditásait, akik jártak az NDK farkaskutyákkal őrzött átkelő pontjain, beszéltek a régi és új áramlatok vonzáskörében között bolyongó lengyelekkel, sétáltak az arany Prága utcáin, pontosan követni tudják a bogotai hírlapíró úti beszámolóit.

Pedig vendéglátói mindenütt mindent elkövettek, hogy ne találkozhasson a hétköznapi élet realitásaival. De kicselezve a felügyelésükre kirendelt őröket, sikerült kontaktust találni a lakossággal. S bár elkötelezett baloldali újságíró, személyes élményei alapján reális helyzetképet közvetít.

Úti élményei sajátos korrajzot  vázolnak fel a kelet-európai népek korabeli helyzetéről, érzékeltetve az egységesnek hirdetett táborban tapasztalt jellegzetes eltéréseket is.

Berlin, Lipcse Prága,Varsó, Krakkó után a moszkvai Világifjúsági Találkozó vendége. Beszámolói nem csupán tudósítások, tükrözik egy, a világ dolgaira érzékeny író  szemléletmódját is.

Moszkvából Budapestre érkezik, frekventált időpontban. Itt is „tolmácsok” hada gátolja őket a szabad mozgásban, hadiállapotra való hivatkozással. Ennek ellenére sem tudták meggátolni az utca embereivel való találkozását. A tudósító ”megkeseredett és jövőtlen magyar népről” ír.

Felvázolja a korabeli Magyarország két meghatározó személyisége, Kádár és Nagy Imre életútját, utóbbi mártírhaláláig.