Hajlék

Közös Ház.A Pannonhalmi Főapátság idei kulturális évada jelmondata

Legújabb időszaki kiállításuk is ehhez kapcsolódik címében és témájában: HAJLÉK… (SHELTER…), amelyet a Magyar Elektrográfiai Társasággal együttműködésben valósítottak meg.

A tárlaton 60 művész közel 100 digitális alkotása tekinthető meg. Az igen gazdag kifejezési módokkal megalkotott művek azt mutatják be, ki hol talál hajlékot vagy menedéket, ahol megpihenhet, meditálhat, élhet és tevékenykedhet. Vagy éppen a hajlék hiányát − a hajléktalanságot, hontalanságot – jelenítik meg drámai és groteszk alkotások.

Minden egyes mű a szerzők sokszínű, egyéni világáról ad képet – hol drámaian, hol költőien, humorral vagy éppen groteszk módon, rejtőzködve vagy nyíltan színt vallva; alapokat, kapaszkodókat, megnyugvást keresve; helyet építve magának, melyet a síkból és a térből, a földből és univerzumból különít el vagy sajátít ki.

 Haász Ágnes kurátori bevezetőjéből.

Várszegi Asztrik főapát gondolatai a kiállításról:

Hajlék: így nevezi a Szentírás azt a sátrat, amely Isten jelenlétének helye a választott nép negyven éves vándorlása idején. Amikor az ember kitaszított és jövevény, Isten vele együtt vándorol és keres hazát. Aztán mikor a nép otthont talál a városban, a Fölséges ismét hajlékot vesz az emberek között, olyan épületben, amely Isten és ember közös háza. Fiában pedig végérvényesen az emberek között vesz lakást: így válik Isten hajlékává az ember. És így tanulja meg Isten, mit jelent a hajléktalanság.

Közös tapasztalatunk az otthon és az otthontalanság, a közös ház iránti vágy és a közös hajlék elvesztésének fájdalma. A Hajlék… című tárlat alkotóival együtt ezt a tapasztalatot ízlelgethetjük.