Szabadidő magazin - „Várhatok még”
Szabadidő magazin

„Várhatok még”

2017. február 12. 19:02 |

Karosi Júlia Gershwin-estje BMC Opus Jazz Club

2017. február 18. 21h

„Régóta érlelődött bennem, hogy szeretnék egész estés műsort szentelni egyik legkedvesebb zeneszerzőmnek, George Gershwinnek. Dalai azért is meghatározóak számomra, mert rajtuk keresztül kezdtem el jazz zenével foglalkozni. Gershwin világa hidat képez a klasszikus zene és a jazz között, amelyben nagyon otthonosan érzem magam” vallja Karosi Júlia énekesnő.

A koncert során az idén 80 éve elhunyt nagyszerű amerikai zeneszerző, George Gershwin legismertebb dallamai (Summertime, The Man I Love, I got rhythm…) mellett helyet kapnak a mester kevésbé ismert, de annál izgalmasabb kompozíciói is (Fascinating Rhythm, Slap That Bass, He loves and she loves…). Az est hangulata a Broadway show-k világát idézi, ugyanakkor a dalokat egészen új, különleges és modern megszólalásban hallhatja a közönség, köszönhetően az énekesnő és zenésztársai remek előadásának – és nem utolsósorban Fenyvesi Márton nagyszerű hangszerelésének.

A Várhatok még program nagy sikerű bemutatójára a Zeneakadémián került sor a közelmúltban, a 2017-es Gershwin-év egyfajta nyitányaként.

A Karosi Júlia Quartet tagjai: Karosi Júlia – ének Tálas Áron – zongora Bögöthy Ádám – nagybőgő Varga Bendegúz – dob hangszerelés, zenei rendezés: Fenyvesi Márton

A Zeneakadémián nagy sikert aratott a bemutató, ez után pedig az egyik legrangosabb európai jazz klubban, a londoni 606-ban lépett fel Karosi Júlia, három ottani zenésszel, jórészt az új, Gershwin-dalokkal.

Íme, pár mondat az ottani koncertről született beszámolóból: „Karosi Juli meghódítja a 606-ot „A legutóbbi magyar „export” a gyönyörű hangú, fiatal énekesnő, Karosi Juli volt, kinek koncertjére december 1-én, csütörtökön került sor. (…) Juli maníroktól mentesen, óriási és igazi átérzéssel énekel. Drámai tud lenni anélkül, hogy melodrámába csúszna át. Amikor befejezte, nagyon nagy tapsot kapott, pedig ez egyáltalán nem az a groovos, rázós fajta dal volt, amire gerjed egy klub közönsége. A Genesis egykori gitárosa, aki napjainkban gyakran játszik a Djabéval, a mögöttem ülő Steve Hackett odahajolt hozzám és mondta, hogy ez a dal egymagában megérte, hogy eljöjjön Julit meghallgatni. (…) De Juliban amellett, hogy gyönyörű hangja van, sokoldalú és nem riad vissza a kockázatoktól, azt is megérezte a közönség, hogy egyszerű közvetlensége és kedvessége nem tanult, hanem a lényéből fakad. Ez az amit se tanulni, sem pedig tanítani nem lehet. Nagyon nagy este volt."

Karosi Júliáról röviden: az ELTE Bölcsészettudományi karára járt, esztétika-filozófia szakra, majd a bölcsészdiploma megszerzése után végezte el a Zeneakadémia jazzének szakát. Nemrég pedig befejezte a Master képzést is. Első lemeze, a Stroller of the Streets (Városi kószáló) 2012-ben jelent meg, s a kizárólag saját szerzeményeket tartalmazó, markánsan egyéni hangvételű album azonnal pozitív kritikai visszhangra lelt. Ugyanannak az évnek a végén a Whereabouts Records Japánban is piacra dobta a lemezt, úgy, hogy még egy négyszámos, feldolgozásokat tartalmazó kislemezt is megjelentetett You Stepped Out of a Dream címmel.

Karosi Júlia híre nemcsak a Távol-Keletre, hanem a tengerentúlra is eljutott: a második lemeze már a New York-i Dot Time Records gondozásában látott napvilágot 2014-ben. A Hidden Roots (Rejtett gyökerek) cím az énekesnő zenei gyökereire utal, amelyben kiemelt fontosságú a magyar népzene és Bartók Béla életműve, ez a finoman összefonódó, kettős örökség. Ehhez az örökséghez kötődik az új Gershwin-produkció is, hiszen az amerikai zeneszerző dalai ugyanúgy hozzátartoznak Karosi Júlia zenei gyökereihez, mint a magyar folklórkincs és Bartók Béla életműve. Júlia ugyanis Gershwin dalainak köszönhetően kezdett jazzt tanulni.

Karosi Júlia honlapja (itt a lemezbe is bele lehet hallgatni)

Négy szerzeményből videofelvétel készült a Liszt Ferenc Zeneakadémia Solti György termében, 2015 márciusában.

Angol nyelvű videoklip a Hidden Roots lemezről és a zenekarról.

A program ismertetője a BMC honlapján.

 

Fotó: Hasenfratz

Fotósarok