A Szózat kézirata
Kiállítás az MTA Könyvtár és Információs Könyvtárban
Vörösmarty Mihály Szózatának történetéről, hatásáról, nemzeti kultúránkban elfoglalt helyéről nyílt kiállítás az MTA Könyvtár és Információs Központban. A tárlat szenzációja a költemény eredeti kézirata, amelyet hosszú évtizedek óta nem láthatott a nagyközönség.
„Rendületlenül” – szakrális szó minden magyar számára, amelyet tisztelettel ejtünk ki, s amelyről mindannyian tudjuk, honnan származik. A Vörösmarty Mihály által 1835-ben elkezdett és 1836-ban befejezett Szózat az egész nemzet közös kincsévé, nemzeti énekünkké lett.
A Magyar Tudományos Akadémia, valamint az MTA Könyvtár és Információs Központ közösen rendezett, a Magyar Tudomány Napján megnyílt tárlatának „főszereplője” a Szózat eredeti kézirata. Az MTA KIK Kézirattárában őrzött becses dokumentumot 80 éve nem láthatta a nagyközönség.
A Szózat 1837-ben jelent meg. Futótűzként terjedt, rövid idő alatt országszerte ismertté vált. Mindenki idézte, és nagy szégyen volt, ha valaki nem ismerte. 1846-ban bekerült a felvilágosodás és a reformkor általános iskolai tankönyvébe. Gyakran idézték politikusok is.
Vörösmarty Mihály remekművében kimutatták Zrínyi Miklós és mások hatását, de abban teljes az egyetértés, hogy a Szózat szellemisége, sőt szókincse is Széchenyi István műveinek köszönheti a legtöbbet. Például, 1835-ben a magyar nyelv ügyét taglalva Széchenyi kijelentette, hogy „A magyarnak csak itt van egyedül hazája”, Vörösmarty pedig ugyanabban az évben vetette papírra: „A nagyvilágon e kívül / Nincsen számodra hely” A legnagyobb magyar teljesen azonosult a Szózattal, mert maga is viaskodott a nemzethalálnak a Szózatban felsejlő rémképével.
1843-ban pályázatot írtak ki a Szózat megzenésítésére, amelyet Egressy Béni nyert meg. A megzenésített változat még inkább elősegítette az elterjedését. Attól kezdve nincs olyan nagy állami ünnep, jelesebb iskolai rendezvény, amelyen ne csendülne fel. Az 1848-1849-es szabadságharcban a honvédek csata közben is énekelték.
A Szózat történetéről, hatásáról, nemzeti kultúránkban elfoglalt helyéről irodalomtörténészek állítottak össze izgalmas. A látogatók nem csupán a versről és szerzőjéről szóló legfontosabb tudnivalókat ismerhetik majd meg, hanem ízelítőt kapnak Vörösmarty kevéssé ismert nyelvtudósi pályájának állomásairól.
Nyelvtudományi munkássága főként akadémiai működéséhez kapcsolódik. Tagja volt a nyelvtudományi osztálynak, annak szinte minden munkájában részt vett, sőt döntően alakította. Vörösmarty volt az, aki javasolta helyesírásunk főbb szabályainak rögzítését, és a Tudós Társaság 1832-ben kiadta a Révai Miklós elveit követő első magyar helyesírási szabályzatot, A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai-t. A szabályokat Vörösmarty öntötte végső formába.
A kiállítás látogatói bepillantást nyerhetnek Deák Ferenccel folytatott humoros levelezésébe is.
A térítésmentesen látogatható kiállítás november 3-tól március 15-ig, hétfőtől péntekig 10.00–18.00 óráig, szombaton 10.00–16.00 óráig tekinthető meg.
Helyszín: MTA Könyvtár és Információs Központ, földszint, Vasarely-terem, 1051 Budapest, Arany János utca 1.
Csoportok előzetes regisztráció után, hétköznaponként 10.00–13.00 óráig látogathatják a tárlatot. Regisztrálni a kiállítás honlapján lehet
