Szabadidő magazin - Tiszta vicc
Szabadidő magazin

Tiszta vicc

2010. február 26. 22:49 | Gold György

Aki egy színlapon látja Margitai Ági, Kováts Adél és Csákányi Eszter nevét. tudhatja, hogy érdekes és szép előadást fog látni.

                                                  

 "Tiszta udvar, rendes ház" e táblácska mutatta kapura, kerítésre szögezve, hogy lakója szeret takarítani. Igen, vannak olyan emberek, akik szeretnek. Persze vannak olyanok is, aki nem szeretnek, ők takarítónőt fogadnak. Baj akkor van, ha a takarítónő sem szeret takarítani. Ez történik Lane, az orvosnő háztartásában. Ő nem szeret takarítani, felveszi Matildet a takarítónőt, aki szintén nem szeret, viszont Lane nővére Virginia szenvedélyesen takarít. Mint mondja: „porban az igazság” Így indul Sarah Ruhl: Tiszta vicc című darabja a Sanyi és Aranka Színházban. A későbbiek során még megjelenik Charles, Lane szintén orvos férje és Ana a szerető. Közöttük, körülöttük bonyolódik a játék. A darab műfaját meghatározni nem egyszerű. Leginkább vígjáték, hiszen végignevetjük az előadást. Viszont a felszín alatt komoly gondolatok is rejlenek, megjelenik az abszurd is és a befejezés,…….hát az nem éppen szokványosan vígjátéki.

Ismét bebizonyosodni látszik, hogy él még Pesten a szájhagyomány, a „suttogó propaganda”. Adva van egy második évadja játszó kicsiny színház a Mátyás utcában, ami nem a főváros legfrekventáltabb helye. Nincsenek óriásplakátok, nincsenek rádiós, televíziós hirdetések, nincsenek bulvársajtóban gondosan elhelyezett pletykák. És mégis. A közönség megtalálja az eldugott helyen a színházat. Mert terjed a híre, ha valahol valami jót, nívósat, szépet lehet látni. Mögöttem beszélgették, hogy sose jöttek volna el, ha nem szól nekik X,Y, akinek a véleményében meg lehet bízni. Tehát eljöttek, és eljöttek mindazok, akik ott ültek a székeken, párnákon, lépcsőkön, pótszékeken, akik zsúfolásig töltötték a nézőteret.

A pici játszóhelyen néhány bútordarab fér el és ez bőven elég is. A színészek tőlünk egy méterre élik színpadi életüket, nem lehet elbújni, nem lehet hazudni, az itt rögtön kiderül. Nincs takarás, aki éppen nem játszik, az oldalról követi figyelemmel a többiek játékát.  

Ha valaki meglátja egy plakáton a három főszereplő nevét: Margitai Ágiét, Ana költői és tragikus, de szerencsére minden érzelgősségtől mentesen eljátszott szerepében.  Kováts Adélét az orvosnő,Lane kissé kiszikkadt figurájában. Csákányi Eszterét, Virginia takarító mániás abszurd alakjában, aki mintha az Elnöknőkből jött volna át WC-t takarítani, az már tudhatja, hogy bizonyosan érdekes és szép előadást fog látni. És így is történik. A három nagy művésznő lubickol a szerepében. Pillanatonként váltogatják az érzelmeiket, és velük váltogatjuk mi is. Velük és rajtuk, (közben persze magunkon) nevetünk és sírunk. Hozzájuk csatlakozik a további két szereplő: a néha tenyérbe mászó, néha nevetséges, néha sajnálni való férjet alakító Varga Zoltán és a halált elviccelő és előviccelő, nagyon is komoly, viccmesélő takarítónő Földeáki Nóra.

Ismét bebizonyosodni látszik, hogy nincs szükség hatalmas színpadra, hatalmas masinériára, óriási díszletcsodákra, több száz statisztára, ahhoz, hogy igazi színház szülessen. Jó darab, jó színészek, és jó rendező kell csupán. Ez esetben Lukáts Andor a darab rendezőjéé, a színház művészeti vezetőjéé az érdem, hogy három ilyen remek művésznőnek adott lehetőséget az együttjátszásra és nekünk arra, hogy nézőként partnereik lehessünk a közös játékban.

Fotósarok