Szávay Ágnes
Beszélgetés a teniszezőnő egykori sikereiről és további terveiről
-Nem szakadtál el teljesen a sporttól, sőt egy régi álmod is megvalósítottad. Teniszakadémiát nyitottál tehetséges gyerekek nevelése, támogatása céljából.
Teniszklubot üzemeltetek Budapesten, a Csörsz utcában, a Testnevelési Egyetem sporttelepén, ott a Tenisz Iskolán minden délután gyerekekkel foglalkozom. Mellette Kapros Anikóval és Gubacsi Zsófiával egy Happy Tennis fantázianévre hallgató iskolát indítottunk, ami egyelőre csak Budapesten található meg, de szeretnénk ha országos körben is ismerté válna.
Nekem nem az az elsődleges célom, hogy versenyzőket neveljek a gyerekekből, sokkal inkább, hogy minél többen megismerjék, megszeressék ezt a gyönyörű sportot, és a későbbiekben benne is maradjanak. Persze mindig akad néhány gyerkőc, aki nagyon tehetséges, és ha a szülők is igénylik a segítségem, akkor természetesen támogatom, kísérem őket az úton - viszont erőltetni, versenyzésre rábeszélni senkit sem fogok.
- Mit tartsz pályafutásod legnagyobb sikerének?
Karrierem két legnagyobb sikere a US Open-en történt nyolc közé jutás, és a pekingi tornagyőzelem volt. Amire még igazán büszke vagyok, az a Roland Garros-on, Venus Williams ellen aratott győzelmem, de az egymást követő években, az itthoni WTA versenyeken elért sikereim is külön helyet foglalnak el a szívemben. Budapesten, hazai közönség előtt játszani mindig extra motivációt, kihívást jelentett!
A civil életem nagy sikere, hogy a speciális, szellemi sérült teniszezők, olimpikonok nagykövete lehetek, ebben a minőségben támogatást nyújthatok számukra, immáron évek óta. Az ő képviseletük számomra igazán felemelő. Sikerként élem meg azt, amilyen ember lettem a tenisz hatására, és amilyenné formáltak a kihívások. Azt mondanám, hogy a saját magunk „meglelése”, a lelki egyensúly a titok nyitja. Az az ember, amelyik megtalálja a helyét a világban, szívesen éli a mindennapjait, az akadályokkal is bátrabban, és valószínűleg sikeresebben birkózik meg.
- A betegséggel, a sérülésekkel is felveszed a versenyt.
18 éves koromban mononukleózist diagnosztizáltak a szervezetemben, ettől a ponttól kezdve bajlódtam folyamatos sérülésekkel, valószínűleg az immunrendszeremet támadó kórnak „köszönhetően”. Ezt megelőzően soha, semmilyen egészségi problémám nem volt, a későbbiekben viszont folyamatos fájdalom akadályozott, a legkomolyabban ezek közül a 2007-ben kezdődött derékbántalmam viselt meg. Állandó szenvedéssel járt, és mivel túl későn vették észre, ez egyúttal a sportolói karrierem végét jelentette. Teljesen kigyógyulni még nem sikerült, továbbra is küszködöm, de sokat áldozok a gyógyulás oltárán, és remélem, hogy előbb-utóbb sikerül teljesen kilábalni.
Napi rendszerességgel a műtétem előtt kezdtem el mozogni, egy forradalmian új edzésmódszer, a Power Plate segítségével. A gyorsabb rehabilitáció reményében fizikailag fel kellett készülnöm, mielőtt kés alá feküdtem, és a fokozódó fájdalmaim miatt ez volt az egyetlen mozgásforma, amit képes voltam normálisan végezni. A műtét után, a vibráció okán egy rövid ideig el voltam tiltva ettől, de most újra elkezdhettem. Gyorsan megszerettem, mert eredményes, és továbbra is az életem része lesz!
Ez az egyedüli olyan kondicionáló edzés, amelyet űzve nem generálódott semmilyen egyéb fájdalom, zsibbadás a testemben. Továbbá különleges, hasznos segítséget jelentett a figyelmes és profi gárda, amely körülveszi a programot!
A válogatott kézilabdázó, Nagy László is ilyen módon készül, és sok pozitívummal, könnyedséggel jár a karrierjében ez a kiegészítő sport. Ha visszamehetnék az időben, mindenképp azonnal beépíteném az edzéstervembe!
Egy módszer, ami működik az élsportolóknál, és akár sérülten is végezhető, az az egészséges embereknek kiváltképp ajánlott! Ennek megfelelően nagyon sok vendéget látok az edzéséken, egymásnak adjuk a kilincset. Fogyni vágyókkal, tudatosan élni igyekvőkkel találkozom nap, mint nap. A szakemberek tanácsainak, edzésmódszereiknek, az elvégzett munkának köszönhetően szép átalakulásoknak voltam és vagyok magam is tanúja.
-Mivel töltöd a szabadidőd, mi kapcsol ki igazán a nagyváros vérkeringéséből?
Régebben gyakran lovagoltam, de ezt érthető okokból, sajnos fel kellett függesztenem. A statikus dolgok, az ülés és állás a legrosszabbak nekem, de pl. síelés során tudok figyelni magamra. Siklás közben egy kicsit állva, aztán a felvonóban pihenve mindenféle kockázat nélkül tudom élvezni a pihenést, a gondtalan órákat. Számomra a síelés jelenti az igazi szabadságot!
Kép: Háfra Zsolt
