Szabadidő magazin - 2x80
Szabadidő magazin

2x80

2010. február 6. 17:49 | Gold György

Két egyfelvonásos darab Petrovics Emil és Seregi László tiszteletére.

                                                          

  A Magyar Állami Operaház két felújított egyfelvonásos darabot tűzött műsorára. Egy operát és egy balettet.

Az opera Petrovics Emil: C’ EST LA GUERRE c. műve.  A balettet Dohnányi Ernő Változatok egy gyermekdalra c. zenedarabjára Seregi László koreografálta. A két egyfelvonásost az Opera, Petrovics Emil és Seregi László nyolcvanadik születésnapjának tiszteletére tűzte műsorára. Mindkét darab évtizedekkel ezelőtt készült és mindkét mű a színház sikeres előadása volt.

   Az este első részében láthattuk, hallhattuk Petrovics Emil művét.

Ilyen a háború. Ezt jelenti a darab francia címe. Egy történetet, mondhatni tanmesét látunk a második világháború korszakából. Felvonulnak benne a kor jellegzetes figurái: a mérnökből katonatisztté vált Férj, aki lakásán bújtatja a Szökevényt. A Feleség aki, hűséges a férjéhez, de vonzódik a papírok nélkül náluk bujkáló fiatalemberhez. A szemben levő lakásban élő, látcsővel mások életét kukkoló öregember aVizavi. A Házmesterné, aki az első világháborúban a férjét, most két fiát vesztette el, ezért aztán minden bujkálót, gyanúsan viselkedő férfit feljelent, hadd pusztuljon más is, hadd gyászoljon más feleség és anya is. Tábori csendőrök, akik készségesen, szinte örömmel viszik el a bujkálót és az őt bújtató férjet, majd két rövid sorozattal ( a színpadon kívül)l elintézik az ügyet. Valamint a férj katona bajtársai, akik közül az egyik, a férj távollétében gátlástalanul megerőszakolná az asszonyt, ebben csak a nő öngyilkossága akadályozza meg a darab végén. Ilyen a háború mondja a darab címe, de valódibb lenne, ha azt mondaná ilyen az ember. A háború csak a helyzetet, a körülményeket teremtette meg, de az emberek azok, aki cselekszenek.

   Petrovics Emil zenéje úgy tűnik nem öregedett meg az eltelt idővel. Ugyanolyan feszes, drámai, kifejező muzsika maradt, mint volt. A cselekménynek megfelelő feszültséget képes az első pillanattól sejtetni, majd megteremteni és fenntartani a nagy drámai csúcspontokon keresztül a tragikus befejezésig. A főszereplők: a Férjet alakító Busa Tamás, a Feleséget nagyszerű hangi és színészi adottságait ismét remekül kiaknázó Frankó Tünde, a Szökevényt olaszos színű tenorhangon hiba nélkül éneklő Fekete Attila. Valamint a Házmesternét, minden feljelentő, besúgó prototípusát egyszerre undorítónak, félelmetesnek, de megrendítő siratójában sajnálatra méltónak mutató Wiedemann Bernadett gazdag, sokszínű mezzoszopránját kiaknázva, a többi szereplővel együtt ünnepi estévé avatták az előadást.

   Az ünnepi hangulatot fokozta a darab végén Vass Lajos főigazgató köszöntője és a színpadra lépő nyolcvan éves Petrovics Emil szavai. Elmondta, hogy a darabot 50 évvel ezelőtt, harmincéves korában írta. Akkor fel akarta mutatni, hogy mire képes az ember, a gyűlölet. Sajnos a darab mondandója egyre aktuálisabbak napjainkban is:  Figyelmeztetett mindenkit, hogy ennek a történetnek és a gyűlöletnek nincsenek nyertesei, csak vesztesei.

 

   A szünet után a Seregi László által koreografált mű, a Változatok egy gyermekdalra következett. Seregi Lászlót az Opera színpadán korábban szintén köszöntötték  nyolcvanadik születésnapja alkalmából.

   A Petrovics opera után ez a balett jól oldotta a feszültséget. A jól ismert zenén, a jól ismert gyermekdalon és a klasszikus balett lépésein alapuló koreográfia Seregi egyik elbűvölő alkotása. Tulajdonképpen a klasszikus értelemben nem cselekményes koreográfia, de közben mégis történetet, történeteket mesél el. Az érzelmek széles skálát járjuk végig a táncosokkal, a lírától, a vidámságon, a karikatúrán, az elkomorodó, gyászon keresztül újra az életigenlő örömig. Az est minden táncosa: Somorjai Enikő, Keveházi Krisztina, Juratsek Julianna, Deák Dóra, Pap Adrienn, Bajári Levente, Medvecz József, Bakó Máté, Liebich Roland és Kerényi Miklós Dávid remek teljesítményt nyújtva szolgálta a koreográfiát és a koreográfus elképzeléseit. Azonban ha szabad némiképp szubjetktívnek lennem, akkor azt kell mondanom, hogy számomra a legnagyobb élményt Kerényi Miklós Dávid felszabadult, vidám karakter alakítása jelentette.

   Mindkét egyfelvonásos darabban a zenekart Vajda Gergely vezényelte. A Dohnányi-Seregi darabban a zongoraszólamot Réti Balázs játszotta.

   Jó alkalom volt az Operaház számára a két születésnap, hogy újra elővegye, felújítsa és bemutassa ezt a két darabot. Nekünk pedig, akik annak idején már láttuk,  jó alkalom arra, hogy újra gyönyörködhessünk bennük.  

Fotósarok