Szabadidő magazin - Osváth díjas mezzoszoprán
Szabadidő magazin

Osváth díjas mezzoszoprán

2010. február 3. 19:07 | László Zsuzsa

Beszélgetés Pánczél Éva magánénekesnővel.

 

 

Az Operaház fennállásának 125. évfordulójának évadjában Osváth díjat kapott Pánczél Éva magánénekesnő. Rákóczi Katalin, az Osváth hagyaték ápolója alapította a díjat a társulat egyik legnagyobb magyar operaénekesnőjének emlékére.

Osváth Júlia ( 1908-1994 ) pályáján számos nagy szereppel aratott itthon és Salzburgban sikereket. Erkel hősnői közül kiemelkedett Melindája. A jubileumi  szezonban a darab másik női főszereplőjét, a Gertrudist alakító Pánczél Évát méltatta a kitüntetésre Rákóczi Katalin.

 

-         Különös és egyben csodálatos egybeesés volt az, hogy amikor 2008-ban megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést, aznap este pont Gertrudis szerepét énekeltem a Bánk bánban. Ezen az előadáson ott ült a nézőtéren Rákóczi Katalin is, aki akkor döntötte el, hogy az Osváth díj idei kitüntetettje én leszek. Amikor megtudtam a határozatát, igen nagy örömöt és megtiszteltetést éreztem, hiszen Osváth Júlia a hazai operaéneklés egyik legnagyobb művésze volt.

-         Hallottad még őt énekelni? Vagy már a te generációd csak lemezről ismerhette Osváth Júliát?

-         A színpadon nem hallottam őt. Idős korában  rendszeresen bejárt ebédelni Takács Paulával, a korszak másik zseniális művészével az Opera-klubba, ott láttam őt, de még beszélni sem beszéltem vele. Viszont Takács Paula - később, amikor már tagja voltam a társulatnak -mesternőm lett.

-         Ne szaladjunk előre. Hogyan kezdődött az énekesi pályád?

-         Kamaszlányként meghallottam a „Volt egyszer egy vadnyugat” c. film kísérőzenéjét és annyira megtetszett, hogy akkor döntöttem el, hogy én is énekesnő leszek. Egerben, a Dobó István gimnáziumba jártam, de mellette a zeneiskolában kezdtem tanulni énekelni, persze már nem könnyűzenét. Böröndi Ida néni készített fel a pálya alapjaira. Érettségi után jelentkeztem a Főiskolára és rögtön fölvettek Fábri Edit volt a tanárnőm, mestereim voltak még: Varasdy Emmi, Medveczky Ádám, Mikó András.

-         Tanulmányaid idejéből kiket említenél meg szívesen?

-         Fried Pétert, Csurja Tamást, Kertesi Ingridet, Szendrényi Katalint, Komlósi Ildikót.

-         Úgy emlékszem, hogy neked már művészi pályád első évei is sikeresen indultak.

-         Nem panaszkodhatom. A Főiskolán három év után lehetőség volt operatanszakra felvételizni. Prózaként „Pázmány Péter templomi  szónoklatát” adtam elő, éneklésben pedig Rossini Hamupipőkéjének  nagy áriáját.

-         Az államvizsga után azonnal fölvettek az Operába. Első nagy szerepem a Sevillai borbély Rosinája volt. Békés András rendezte, aki visszaállította a Rossini korabeli szokásokat,  mezzo énekesnőhöz ragaszkodott. Mivel én koloratur mezzoként kezdtem, így nagy örömömre megkaptam a feladatot. Békés Andrástól nagyon sokat tanultam, fantasztikus művész!

-         Nem csak a kezdetek voltak sikeresek, hanem egyenletesen magas színvonalon teljesítettél mindenben. Szerencsés alkat vagy, igazán színpadra termett egyéniség, külsőben és játékban épp úgy kiváló, mint éneklésben, zeneileg. Tudom, hogy ritkán énekelsz orosz operában, de én számon tartom azt a Borisz Godunov előadást, ahol Marina voltál, és nagyon nagy sikert arattál.

-         Az igazság az, hogy inkább az olasz komponisták állnak közel hozzám, bár van Wagner szerepem is, Frika a Walkürben, ezt is nagyon szeretem, Az igazi kedvencem  Amneris az Aidában, Eboli a Don Carlosban és persze Carmen. Sajnos nem játszuk a Sámson és Delilát és a Kegyencnőt, és még itt van Santuzza a Parasztbecsületben… Amikor nagy sikerű előadásaink voltak Lamberto Gardelli vezényletével, akkor megkérdezte tőlem, hogy miért nem éneklem Santuzzát? Mondtam, hogy nálunk évek óta az a tradíció, hogy szopránok éneklik. Gardellivel egyébként Gioconda, Aida és Verdi Requiem előadásokban dolgoztam együtt. Nagyon, nagyon szép emlékeim ezek. Visszatérve a Parasztbecsületre, a pályám kezdetén a televízió felvételen, Békés András rendezésében Lolát énekeltem. Televíziós szerepléseim között szeretettel emlékszem Puccini: Angelica nővér c. operájának kéregető nővérére, Donizetti: Szerelmi bájital Gianettájára, a Rigoletto Maddalénájára, és Ravel: Pásztoróra c. operájára, amiben Csurja Tamással énekeltem. Nagyon fáj valamennyiünknek, hogy olyan korán és olyan tragikus körülmények között hagyott itt bennünket.

-         A közszolgálati tv utoljára a Don Carlos premierünket közvetítette, én voltam Eboli hercegnő. Őszintén sajnálom, hogy mostanában a sok hazai  csatorna közül  ma már egyik sem tartja fontosnak az operák felvételét.

-         Beszélgetésünk előtti héten igen nagy feladatokat kellett végrehajtanod. Melyek voltak ezek?

-         Szombathelyen Kovács János vezényletével koncert volt. A Gertrudist éneklő kolléganő megbetegedett és nekem kellett beugranom helyette, Bándi Jánossal énekeltük Erkel dallamait. A Bánk-Gertrudis kettős végén a tartott C-hez mindig ragaszkodom, maximalista voltam, vagyok, és az is maradok. Hiszem, hogy ami a dolgom, azt maradéktalanul meg kell oldanom.

-         Utazásom közben kerestek az Operából, mentsem meg a másnapi Don Carlos előadást. Ebolit két éve nem énekeltem. Mondhatom nem volt könnyű nap! Hajnalban jöttünk haza Szombathelyről és aznap este hatkor volt az előadás. Fél hatkor még a jelmezt igazította rám a varroda zseniális vezetője, Pádár Zsike. Szerencsére jól sikerült minden, a fergeteges tapsokon túl, igen sokan jöttek még hozzám gratulálni.

-         Nincs Erkel Színház, kevesebb szerep jut mindenkinek. Mi vár még rád a szezonban?

-         Még három Carmen előadásom van, és márciusban a hagyományokhoz hűen Bánk bán, kétszer éneklem Gertrudist. Nem mondtam még, hogy ősszel, a szezon kezdésekor a 125. éves jubileumi koncert műsora ugyanaz volt, ami 125 évvel ezelőtt. Így a Bánk bán I. felvonását mutattuk be, és az is megtiszteltetés volt számomra, hogy az ünnepi alkalomból rám bízták akkor is Gertrudis szerepét.

-         Meg kell említenem, hogy kiváló művész társam, Palcsó Sándor 80. születésnapját ünnepeltük lakóhelyén Érden, és néhány kollégával szép előadás keretében köszöntöttük őt. Az elmúlt években már három alkalommal voltam Keszthelyen, ahol Simándy József emlékkoncertet tartanak minden nyáron. Vele sem énekeltem a színpadon, de amikor a Zeneakadémiára jártam és ő ott tanított, egyszer megállított a folyosón és ezt mondta: „Évike, hízzon már egy kicsit, ez nem egy manöken képző.”  Valóban nagyon vigyáztam és vigyázok magamra, nagyon fontos a mi pályánkon is az esztétikus megjelenés. Szeretek kirándulni, imádom a természetet, a tengert, és sokat kerékpározom, sokszor késő este, mert akkor már nem zavar a nagy forgalom.

-         A legfontosabb azonban a pályám, tanulok mindig, meghallgatom a kollégákat. Néha, ha meghívnak, elmegyek más előadásokra is, nagyon jól esik, ha örülnek nekem, és kíváncsiak a véleményemre. Ugyanúgy,  nekem is sokat jelent, ha megosztják a gondolataikat és szeretnek velem énekelni.

-         Kívánom, hogy még sokáig így legyen. Szívből gratulálok az Osváth díj kitüntetésedhez!

 

Fotósarok