Szabadidő magazin - Kortárs opera a Sanyi és Aranka Színházban
Szabadidő magazin

Kortárs opera a Sanyi és Aranka Színházban

2010. január 25. 18:50 | Gold György

Az "Átváltozás" sikeresen idézi meg Kafka kegyetlen világát.

                                               

   Az átváltozás. Faragó Béla és Kovács Kristóf kamaraoperája a Sanyi és Aranka Színházban

  „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában” (Győrffy Miklós fordítása).  Ezzel a mondattal kezdődik Franz Kafka: Az átváltozás c. abszurd novellája.

   És ezzel a jelenettel Gregor Samsa átváltozásával kezdődik Faragó Béla új, kétrészes, két és fél óra időtartamú abszurd operája: Az átváltozás.  Kovács Kristóf írta a librettót Kafka novellájából. A mű meghatározása vígopera, de néhány humoros elemtől eltekintve nem a humor a fő jellemzője a darabnak.  Gregor Samsa bogárrá változik, az ő néhány napját kíséri végig a cselekmény, egyrészt Gregor szemszögéből, másrészt az őt körülvevő világ, a családja szemszögéből. Természetesen az opera műfaja megkövetelt néhány alapvető változtatást az eredeti műhöz képest. A legfontosabb talán az, hogy a műfaj követelményeinek megfelelően: halljuk a bogárrá lett lény hangját, gondolatait. A szerzők tulajdonképpen megkettőzték a szerepet. Miközben a színpadon énekel és játszik Samsa alakítója, Friedenthal Zoltán, tenor hangon, aközben a színpad szélén ülve ugyanazt a szólamot és legtöbbször ugyanazt a szöveget énekli a darabban Fiúnak nevezett szopránszereplő, Molnár Ágnes. Így a bogár hangja egészen különös színt kap. Fontos változás az eredeti novellához képest az is, hogy a darabban megelevenedik a falon függő, egy képeslapból kivágott fényképnő, Szandtner Anna alakításában. Ő Gregor fantáziájának, valamikori emberi vágyainak megtestesülése. Az egyetlen, aki a darab folyamán fizikai kontaktusba kerül a bogárrá változott fiúval, ezzel némi elképzelt vigaszt nyújtva számára.  Hol simulékonyan segítve őt, hol ironikusan vitatkozva vele, néha a bogár-élet létjogosultságát is megkérdőjelezve.

   A rendező Lukáts Andor szerencsére nem valami horrorisztikus figurának mutatja be hősét. Csak ruhája, mozgása, színpadi létezése és különös kettős, férfi-női hangja utal bogár létére. A darab konfliktusát a Samsa és az őt körülvevő reális világ összeütközése adja. Az önmaga bogár voltára rádöbbenő Gregor felteszi azt a kérdést, amelyet mindannyian felteszünk magunknak nagy baj esetén: - „miért pont én”, miért pont velem történik ez? A külvilág két legfontosabb figurája Grete, a húg, Kővári Eszter Sára nagyszerű koloratúrszoprán alakításában és az Apa Jekl László által megformált vérbeli kispolgár alakja.

Az Anya szerepe valamivel kevésbé erőteljes, hiszen a családban is alárendelt szerepet játszik. Az általam látott estén a szerepet Denk Viktória énekelte a megbetegedett eredeti szereplő helyett beugrással és ezzel megmentve a teltházas előadást. Ők azok, akik sajnálat, részvét vagy együttérzés helyett, mintegy felelősségre vonóan kérdezik a bogárrá változott fiútól, hogy „mit tettél?”, mintha legalább is ő tehetne az átváltozásáról.  Domahidy László megmutatja a Cégvezető egyszerre félelmetes és humoros figuráját, amikor például a hatlábúvá vált fiúnak egy cipőárus ügynök állását javasolja betölteni.  A darab végén megjelenik a Takarítónő Pogány Judit alakításában, aki minden Takarítónők, minden Eltakarítónők prototípusát mutatja be.

Fontos szerepet játszik az operában a kórus, a nagyszerű Szt. Efrém Kvartett. Ugyan felvételről, de az ő hangjukon szólalnak meg a láthatatlan szereplők: Albérlők, Pormacskák, Szomszédok, Kórházi betegek.

   Az opera zenéjét tíztagú zenekar szólaltatja meg, Sándor Szabolcs karmester vezényletével. Azok számára, akik kicsit jártasabbak az operák, a komolyzenei stílusok világában még külön szórakozást és akár humorforrást is jelenthet a darab folyamán az áriákban, duettekben, tercettekben megidéződő operai, zenei stílusok felismerése a barokk zenétől, Mozarton keresztül a Takarítónő rapjéig.

 

A vígoperának nevezett darab ugyanakkor sikeresen örökíti át a színpadra Kafka nagyon is kegyetlen, vigasztalan, sivár világát, melyben nincs helye senkinek és semminek aki, vagy ami kilóg a sorból, aki nem lép egyszerre, aki bogárrá változik. Nincs kegyelem, senki nem sajnálja, senki nem érez együtt vele, családja megveti, utálja és végül, halála után, a takarítónő eltakarítja az útból. Hiába énekelte a Fényképnő, hogy „Bogárka nem kell félni”. Igenis kell, mert csak az eltűnése, a pusztulása, elpusztítása árán térhet vissza családja a boldog, megelégedett kispolgári létezéshez.

 A rendező Lukáts Andor a darab végére tartogat még egy meglepetést, amely nagyban eltér az eredeti Kafka műtől, és visszamenőleg teszi idézőjelbe az addig látottakat. Ezzel a megoldással talán lehet vitatkozni. De azt az érdemet elvitatni nem lehet tőle, hogy segítette a darab megszületését, megrendezte és helyet biztosított az előadásnak a Sanyi és Aranka Színházban. Ezzel egy jelentős 21. századi mű, egy kortárs opera megvalósulásához járult hozzá.

    Minden jelentős mű előbb vagy utóbb megtalálja a számára ideális helyet és a közönségét. Az átváltozás című kamara opera ezt a helyet a Mátyás utcai kicsi színházban találta meg. A havi egy-két előadást pedig megtalálja a közönség, hiszen minden alkalommal telt ház előtt adják. Reméljük még sokáig.

 

 

Fotósarok