Élelmiszerlánc-terrorizmus

A terroristák már a spájzban vannak? Hazánkban még nincs veszély, de védekezésre fel kell készülni. A megelőzés, felkészülés, cselekvés témájával szakmai konferencia foglalkozott.

A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal és a Magyar Rendészettudományi Társasággal közös konferenciát rendezett.

Célul tűzték ki az élelmiszerlánc-terrorizmus jellegzetességeinek feltárását, a felkészülés és védekezés lehetőségeinek bemutatását.

  Az élelmiszer-terrorizmusra, mint veszélyre, az Egészségügyi Világszervezet már 2002-ben felhívta a figyelmet, és deklarálta, hogy az élelmiszerek terroristák által történő szándékos szennyezése valós és jelenlevő fenyegetés, s az élelmiszerlánc valamelyik pontján, egy helyen történő szennyezésnek kiterjedt, globális közegészségügyi következményei lehetnek.

Az „Élelmiszerlánc-terrorizmus: megelőzés, felkészülés, cselekvés” című konferencia szervezői a társadalom figyelmét arra kívánták felhívni, hogy noha az élelmiszerlánc-terrorizmus előfordulásának valószínűsége Magyarországon csekély, a társadalom minden szereplőjének van feladata a felkészülésben, és a cselekményre utaló jelzések aktív figyelésében.

A terrorizmus kihatásáról a nemzetközi viszonyokra és az államok politikájára dr. Kondorosi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kormánybiztosa tartott előadást. Dr.Kacziba Antal ny. altábornagy a Rendőrség Tudományos, Technológiai és Innovációs Tanács elnöke a „Köz és magánbiztonság viszonyrendszeréről „szólt.

 Az élelmiszerlánc-terrorizmus múltjáról, jelenéről és jövőjéről Dr. Szeitzné Dr. Szabó Mária, Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, főigazgatója tartott referátumot.

„Az élelmiszerek ártó szándékú szennyezése hosszú történelmi múltra tekinthet vissza, amit megőrzött az ételmérgezés szó, melyet a köznyelv minden élelmiszer eredetű megbetegedésre még ma is használ. Az ételek, italok megmérgezése lehetett családi dráma, néhány embert érintő bűnügy, azonban már a kezdetektől voltak politikai indítékú mérgezések is. Nem véletlen, hogy az ételkóstoló személy a fejedelmi udvartartások elmaradhatatlan szereplője volt. Hadban álló feleknél régen is, napjainkban is előfordult az állatállomány vagy a termés szándékos elpusztítása, a vízadó források, kutak mérgezése, vagy az élelmiszerek mérgezése. Ma is fellehetők az Interneten ilyen hírek, illetve vádak.

Az élelmiszerterrorizmus veszélye napjainkban is fennáll. Az Egészségügyi Világszervezet már 2002-ben arra figyelmeztetett, hogy az élelmiszerek terroristák által történő szándékos szennyezése valós és jelenlevő fenyegetés, és az élelmiszerlánc valamelyik pontján, egy helyen történő szennyezésnek kiterjedt, globális közegészségügyi következményei lehetnek. Az USA egészségügyi hatóságának vezetője 2004-ben kifejtette, nem is érti, miért nem következett már eddig is be ilyen esemény, mivel olyan könnyű az élelmiszerláncot megtámadni.

A jelenlegi fenyegetettség nagyobb a korábbiaknál a tömegtermelés, és a globális kereskedelem miatt. Az utóbbi időszak élelmiszerszennyezési eseményei igazolták, hogy a szennyezett élelmiszer rövid idő alatt a világ csaknem minden pontjára eljut, sokféle termékbe bedolgozásra kerül, és képes emberek tömeges megbetegítésére. 1981-ben főzőolajhoz hamisítási céllal adott ipari olaj Spanyolországban 20 000 megbetegedéshez, és 800 halálozáshoz vezetett. 1996-ban Budapesten a szalmonellával szennyezett eperleves miatt több mint ötezer gyermek kapott súlyos fertőzést ugyanazon a napon. A melaminnal szennyezett tejalapú tápszertől Kínában 2008-ban 300 000 gyermek betegedett meg. Ezek a nem terrorista események rávilágítanak, hogy milyen következménnyel járhatna egy tudatos, szándékos szennyezés.

A technikai lehetőségek ugyancsak sokat fejlődtek, mérgező, fertőző anyagokhoz hozzájutni, vagy azokat előállítani nem jelent nehézséget. Ezek az anyagok, információk az Interneten is hozzáférhetők. A fertőzés, mérgezés, vagy ezzel való fenyegetettség pillanatában általában nem derül ki az elkövető szándéka, ezt csak a vizsgálat, vagy egy későbbi önkéntes vallomás, bejelentés tisztázhatja. Az eljárást és a védekezést tekintve minden szándékos szennyezés megelőzésére, felderítésére és felszámolására hasonló módszerekkel kell felkészülni. Ezért a teendőket tekintve minden szándékos szennyezést élelmiszerterrorizmusként kell felfogni szakmai értelemben.

Politikai célzatú élelmiszerterrorista eseményre ritkán derül fény, egyre nagyobb a gyakorisága és valószínűsége azonban annak, hogy valamely üzletlánc vagy vállalkozás termékeit megmérgezik, vagy ezzel fenyegetőznek, amely jelentős gazdasági, erkölcsi kárral jár, és pánikot kelthet.

Mind a kormányzatnak, mind az élelmiszervállalkozásoknak fel kell készülni arra, hogy a szándékos élelmiszerszennyezés lehetőségét a lehetőségek szerint megelőzzék, kivédjék. Az infrastruktúrák és vállalkozások sebezhetőségét fel kell mérni, és intézkedési valamint kommunikációs tervet kell kidolgozni, ezeket szimulációs gyakorlatokon kell begyakoroltatni arra az esetre, ha a válsághelyzet bekövetkezik.”

 Az előadások sorában a hazai és nemzetközi cselekvési tervek fontosságát Cseh Júlia, Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, élelmiszer-biztonsági referens hangsúlyozta.

„Napjainkban a tömegesen előállított élelmiszerek - a globalizáció következtében - az egyik országból napok alatt több ország és földrész lakosaihoz eljuthatnak. Az élelmiszer-szállítmányok szándékos szennyezése reális lehetőség. Ez lehet terrorista fenyegetés vagy gazdasági zsarolás eszköze, esetleg egyéni bosszú, személyes rosszindulat, vagy haszonszerzés céljából elkövetett. A kormányzatnak, hatóságoknak, élelmiszer-előállítóknak, forgalmazóknak és a fogyasztóknak egyaránt tisztában kell lenniük azzal, hogy szándékos károkozás előfordulhat. Annak érdekében, hogy egy ilyen helyzetben azonnali és hatékony intézkedés valósulhasson meg, valamennyi érintettnek fel kell készülnie. A hatékony intézkedések alapvető feltétele, hogy az érintettek tudják, „éles” helyzetekben kinek, mikor, mit kell tennie, hogyan kell viselkednie.

A világosan megfogalmazott jogszabályi előírásokon túlmenően, az intézkedések sorrendjét meghatározó felkészülési és riasztási tervek megléte segítségül szolgálhat ebben. Ma már az egyes országok többnyire rendelkeznek kormányzati és hatósági szintű válságkezelési tervekkel, sőt a nagyobb vállalkozások is elkészítik ezeket. Míg azonban e tervek ma még elsősorban a véletlenszerűen bekövetkező rendkívüli élelmiszer-válságok esetén szükséges intézkedések meghatározására fektetik a döntő hangsúlyt, addig a szándékos károkozás előfordulásának kockázatáról, ezek kivédési lehetőségeiről kevés szó esik bennük.

Természetesen nem elegendő előírásokat és különböző útmutatókat létrehozni. Az érintetteknek képesnek kell lenniük éles helyzetekben a rájuk rótt feladatokat végrehajtani. Ennek érdekében a tervek működőképességét és hatékonyságát rendszeresen fel kell mérni, szimulációs gyakorlaton ellenőrizni kell. Az előre tervezhető, tervekben meghatározott intézkedésekhez szükséges humán, tárgyi és anyagi erőforrások megteremtésére szintén gondolni kell, hiszen akut helyzetekben a gyors és hatékony reagálás csak biztos erőforrások megléte esetén képzelhető el.

Élelmiszer-terrorizmus esetén rendkívüli helyzettel találnánk szemben magunkat, egy olyan helyzettel, amikor is tervezett, összehangolt, „egy válság - egy üzenet” elvű kommunikációnak kell megvalósulnia a válság rendezése érdekében. Az elhibázott, késői, bizonytalan kommunikáció megfelelő intézkedések esetén is pánikhelyzet kialakulásához, fokozódásához, a lakosság további elbizonytalanodásához, bizalomvesztéshez vezethet.

Megfelelő kommunikációval azonban még tényleges egészségkockázat vagy egészségkárosodás esetén is megnyerhető a lakosság együttműködése. Az élelmiszer-biztonsági válságokra vonatkozó hazai terv elválaszthatatlan részét képezi a válság-kommunikációs terv.”