Ópium-álmok

Könyv Sassy Attila festő-grafikusról

 

Kieselbach Tamás galériája meglepő könyvújdonságokkal is szokott szolgálni érdeklődő közönsége számára. Ezúttal a 35. megjelent albuma egy szinte teljesen elfeledett művészt, Sassy Attilát (1880-1967) mutatja be Gellér Katalin művészettörténész írásával az Ópium-álmok című, gazdagon illusztrált kötetben

   A könyvbemutatón Bálint András színművész felolvasása a századelőt és a Sassy Attila világát jellemző kort illusztrálta. Elhangzott Kaffka Margit Este című verse, Csáth Géza írása a festőről,  Ady, Kosztolányi és Juhász Ferenc versei. Az idős Juhász Ferenc személyesen vett részt az esten, amit lánya, Juhász Anna irodalmár moderált.  Kieselbach Anita galériavezető, a kötet tervezője  Márkus Laura segítségével alkotta gyönyörűre a könyvet, beépítve néhány facsimile-lapot és ezüstszínű „ópium-oldalt”. Kieselbach Anita már több önálló kötet tervezésével járult hozzá a galéria könyvkiadásához. Ilyenek a Bátor Táborról, a fiáról készült darabok, a Tamás könyve, az 1956-os napló, az 1989-ről szóló kötet, de – mint mondta – még adós egy 1919-es munkával. A szerző és a tervező köszönetet mondott Balásy Bulcsúnak, akinek támogatása lehetővé tette a megjelenést. Sassy kézzel írt naplóját, abba beragasztott újságcikkeit bocsátotta a kiadás rendelkezésére.

 A könyvbemutató Gellér Katalin előadásával kezdődött. Elmondta, hogy az Aiglon művésznéven alkotó Sassy Attila mára kiesett a kánonból. A saját korában ismert volt, de azután elment felette a divat, pedig a hasonlóan fontos „kismesterek” gyakran úttörők voltak a pályán. Például Gulácsy Lajos 1913-18-as Ópiumszívók álma című sorozatában egy tipikus Sassy-fej fedezhető fel.

   Sassy Miskolcon született, apja a város alpolgármestere volt. Anyagi helyzete megengedte, hogy az ifjú Ferenczy Károlynál tanuljon Budapesten és Nagybányán, majd Münchenben és Párizsban képezze magát tovább. Miskolcon szoros kapcsolatot tartott fenn a századelő fiatal íróival, újságíróival és művészeivel, Kaffka Margit körével. Sassy öccse, Csaba író lett. Kaffka azon kevés nőkhöz tartozott, akiket a Nyugat is befogadott. Már férjnél volt, de viharos szerelmi történet kerekedett ki a Sassyval való barátságból. 1906-ban Kaffka könyvének illusztrálásával aratta az első elismerést. Az igazi sikert az 1909-es önálló grafikai kötete, a nyolc rajzot tartalmazó Ópium-álmok hozta meg. Szecessziós, egyiptizáló munkáit szívesen fogadta a közönség. Új stílust, saját művészi nyelvtant honosított meg. Egyetlen témája a szerelem „a mágus bölcs belátásával”. Barátja, Csáth Géza is 1909-ben, a Nyugat kiadásában jelentette meg első könyvét. .

Sassy életművész volt, zsongtak körülötte a hölgyek. Barátai között tudhatta Czigány Dezsőt és Gulácsy Lajost, velük együtt lakott Párizsban. Gulácsy nagyon szegény lévén, nem tudta a szoba bérét fizetni, ezért kilakoltatták a párizsi albérletből. Társai segítettek rajta. A párizsi út után Kaffkával szétváltak útjaik, de Sassy műtermében mindig jelen volt a nő sálja és az a koponya, amibe az egymásnak szóló üzeneteket rejtették.

   Sassy 1910 szeptemberétől már rendszeresen fogyasztott ópiumot, ami a 19. század végén, még inkább a 20. század elején igen elterjedt szokás volt. Úgy tartotta: „az élet célja az élet maga – és a vágy”. A tudatmódosító szerek ugyan károsak, de ideiglenesen kitágítják a tudatot. Sassy kitalálta azt a nyelvet, amit a szer használata kiváltott: animális nőalakok, vizes látomások a mámorban, hűvösség, halak. Erre utalnak a jelen kötet ezüstös elválasztó lapjai.

   Az 1920-as évekből származó art deco stílusú festménye: Nő fotelben, vörös szőnyeggel a stílus remekműve. Hátterében a nagyváros már az avantgárd felé mutat – bizonyára a párizsi élmények alapján. A két világháború között Sassy a szecesszió geometrizált változatának bűvöletében alkotott, mondén nőalakokat ábrázolt. A Művészház új tagjai számára ex libriseket tervezett.

   1933 hangsúlyos korszak Sassy életében. Eklektikus alkotásokat hozott létre, mindent befogadott, de soha nem másolt, egyéni maradt. Például az art deco stílushoz társította a fénnyel átitatott kubizmust. Gellér Katalin megállapítása szerint az életmű lényegesen tágasabb, mint gondolta. 1943-ban befejeződött az életmű, művészete többé nem kapott nyilvánosságot.

   Kieselbach Tamásnak  különös kötődése van Sassy Attilához, ugyanis az 1990-es években megvásárolta a Nő fotelben című aktfestményt (akkor ötszázezer forintért!). Így emlékezett meg erről: „Mikor először láttam, képzeletben mellé illesztettem a magyar art deco többi képviselőjét és mérlegre tettem őket. Ő nyert. A kép számított, semmi más.”

   Érdemes még felidézni barátját, értő elemzőjét, Csáth Gézát is: „Aiglont (Sassy Attilát) kész művésznek és kivételes tehetségnek tartom, mert ezt a megfoghatatlan valamit, ami őt magát megkülönbözteti másoktól, ki tudja fejezni a választott kis eszközeivel, ki tudja fejezni határozottsággal, biztonsággal, szuverénül, öntudatos őszinteséggel.”