Szabadidő magazin - Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díj – a kisbolygóval
Szabadidő magazin

Az Év Ismeretterjesztő Tudósa Díj – a kisbolygóval

2015. február 7. 20:42 |

A Tudományos Újságírók Klubja által alapított díj átadása

A 2014. évi díjazottak Venetianer Pál akadémikus, emeritus professzor, valamint posztumusz Ponori Thewrewk Aurél csillagász.

 

 

 

Az 1996-ban alapított díjat elsőként Simonyi Károly akadémikus, fizikaprofesszor vehette át, majd az évek során az elismerésben részesült R. Várkonyi Ágnes akadémikus, történész, Csányi Vilmos akadémikus, etológus, Falus András akadémikus, immunológus, Marx György akadémikus, fizikus, Vekerdi László irodalom- és tudománytörténész,  Csermely Péter akadémikus, biokémikus, Vámos Tibor akadémikus, villamosmérnök, Freund Tamás akadémikus, agykutató, Lukács Béla fizikus, Kordos László geológus, Almár Iván űrkutató, Illés Erzsébet planetológus, Hargittai István akadémikus, kémikus, Hargittai Magdolna akadémikus, kémikus, valamint Schiller Róbert kémikus, Patkós András akadémikus, fizikus. A korábbi években, a tudományos újságírók szavazatai szerint ők tették a legtöbbet a tudomány közérthető megjelenítéséért, népszerűsítéséért az írott és az elektronikus sajtóban a tudomány legkiválóbb művelői közül.

Az elismerés részeként a díjazottak nevét azóta egy-egy csillag, illetve 2011től a Nemzetközi Csillagászati Unió által az eseményhez kapcsolódóan elnevezett kisbolygó viseli az égen.

Venetianer Pál nevét a 31316 "Pálvenetianer" kisbolygó viseli.


A rendezvényt megtisztelte jelenlétével és köszöntőt mondott Vizi E. Szilveszter akadémikus,                  az MTA korábbi elnöke, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke,                    valamint Kiss L. László csillagász, akadémikus, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos igazgatóhelyettese, aki a kisbolygó-elnevezések körülményeit ismertette.

 

„Az év ismeretterjesztő tudósa – 2014” díjazottai

 Venetianer Pál

Venetianer Pál biológus, biokémikus, a molekuláris biológia kutatóprofesszora, az MTA rendes tagja 1935. április 15-én született Budapesten.  1953-ban érettségizett, majd az ELTE Természettudományi Karán szerzett biológia-kémia szakos tanári diplomát 1957-ben. Kutatói pályáját a Semmelweis  Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében kezdte, majd az MTA Szegedi Biológiai Központjába került, amelynek Straub F. Brunó mellett professzor munkatársaként egyik alapítója lett. Később itt a Biokémiai Intézet igazgatója, majd 1994-96 között a Központ főigazgatója volt.

Többször járt az Egyesült Államokban a hatvanas években: Christian B. Afinsen, Nobel-díjas biokémikus laboratóriumában dolgozott, illetve a Washington melletti Bethesdában az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetben kutatott, és kezdett el genetikai kutatásokkal foglalkozni. Később hazai kutatásai homlokterében a génizoláció vált,  amely a génsebészeti technikák fejlődésével vált lehetségessé, melyet elsőként alkalmazott munkatársaival Magyarországon.

A későbbiekben érdeklődése a molekuláris biológus „szerszámkészletét” jelentő enzimek vizsgálata felé fordult, melyekkel tetszés szerint lehet a DNS-t vágni és módosítani.

Kiemelkedő tudományos és tudományszervező tevékenysége mellett Venetianer Pál elkötelezett ismeretterjesztő. Igen színvonalas könyveket írt: Molekuláris biológia: tegnap, ma, holnap; A DNS szép új világa;  Csillagórák a tudományban – A molekuláris biológia diadalútja a Nobel-díjak tükrében; Genetikailag módosított növények – Mire jók?;  Molekulák,  gének sorsok;  Az emberi genom címen.

Miközben legfontosabb tudományos közleményeinek száma is száz fölött van, számtalan ismeretterjesztő cikk szerzője. Napilapokban éppúgy, mint kulturális illetve tudományos folyóiratokban egyaránt rendszeresen megjelennek cikkei.  Mindezek mellett állandó szereplője a média tudományos-ismeretterjesztő műsorainak. Mély tudása, az érvek-ellenérvek pontos ismerete, árnyalt gondolkodása, korrektsége, közérthető és élvezetes stílusa kedvelt „riportalannyá” teszi őt.

Egyebek között szenvedélyes résztvevője a genetikailag módosított növényekkel és élelmiszerekkel kapcsolatos vitáknak, mert szeretné, ha az emberek nem érzelmi alapon és nem fél- vagy téves információk alapján foglalnának állást.  „A génmódosítás elleni érvek sejtelmeken, spekulációkon, gazdasági és politikai megfontolásokon alapulnak. Semmiféle tudományosan bizonyított adat nincs ilyen negatív hatásról, jelenlegi biológiai ismereteink alapján semmi okunk nincs feltételezni, hogy ilyen hatás létezhetne.” – nyilatkozta a közelmúltban egy interjúban, hangsúlyozva, hogy „az idegenkedés hátterében állhat a genetikai ismeretek hiánya, a mesterséges dolgoktól való elzárkózás, a technikai fejlődés egyes vonatkozásainak elutasítása, illetve a gazdasági és a politikai ellenérdek.”

Venetianer Pál személyében „Az év ismeretterjesztő tudósa” olyan kutató, aki társadalom-érzékenyen és hitelesen közvetíti a tudomány álláspontját, gondolkodásmódját a világ izgalmas kérdéseire fogékony közönségnek.

 

 

Ponori Thewrewk Aurél

Ponori Thewrewk Aurél (1921. május 2 - 2014. október 8.)  csillagász, kronológus, ismeretterjesztő író. Már kisdiákként is érdeklődött a technika és a természettudományok, főként a fizika és a csillagászat iránt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) Bölcsészeti Karán matematika-fizika szakon tanult tovább. Érdeklődése rendkívül szerteágazó volt, a csillagászaton kívül foglalkozott antropológiával, egyiptológiával és keleti nyelvekkel is. Tanári oklevelét 1944 szeptemberében, néhány héttel katonai behívója megérkezése előtt kapta meg. A világháború végén amerikai fogságba esett. Ennek történetét 2004-ben megjelent Nyugatosok című emlékiratában tette közzé e művében szépírói erényei is megcsillannak.

Hazatérése után a Csillagászati Intézet díjtalan gyakornoka lett. 1947-ben tanári kinevezést kapott, 1951-től a Geofizikai Mérőműszerek Gyárában dolgozott kutatómérnökként. A csillagászat iránti vonzalma nem hagyott alább, az időközben megalakult Magyar Csillagászati Egyesületben tevékenykedett. E szervezet alelnöke volt 1949-ig, amikor az egyesületet politikai okok miatt feloszlatták. A TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló ismeretterjesztőként tevékenykedett tovább, ahol az ’50-es évek végén csillagászati és űrkutatási szakkört indított és közel két évtizedig vezettett, ahol sok későbbi kiváló csillagászok nevelkedett.

A Táncsics Könyvkiadó szerkesztőként indította el a Mi világunk című ismeretterjesztő sorozatot. Később az Uránia igazgatóhelyettese, majd Kulin Györgyöt követve igazgatója volt. Később megbízták a TIT Budapesti Planetárium létrehozásával, melynek felépültével, 1977-ben alapító igazgatója lett. Az intézmény mindmáig egyetlen nagyplanetáriumaként meghatározó szerepet tölt be a hazai csillagászati ismeretterjesztésben.

Egyetemi doktor nem lehetett ugyan (a korra jellemző, hogy Az Exodus és a gibeoni csata időpontjának csillagászati-kronológiai meghatározása c. értekezésének elbírálására 1948-ban nem találtak alkalmas személyt), de jóval később, 1983-tól 1996-ig megbízott előadóként  csillagászattörténeti kurzust tartott az ELTE Csillagászati Tanszéke felkérésére.

Amikor 1989-ben újjáalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, Ponori Thewrewk Aurél lett annak elnöke, 2000-ben a közgyűlés örökös tiszteletbeli elnökévé választotta.

Első cikke 1942-ben jelent meg (Az óegyiptomiak csillagászatáról a Csillagászati Lapokban), első könyvét a Gondolat Kiadó adta ki 1965-ben, Bibliai csodák címen. Csillagászati, kronológiai és bibliai vonatkozású tanulmányait, ismeretterjesztő írásait főként a Természet Világa (korábban Természettudományi Közlöny), a Fizikai Szemle és a Világosság hasábjain tette közzé. Munkája során feltárta a Bibliában említett csillagászati vonatkozásokat, történelmi események időpontját határozta meg az égbolton megfigyelt jelenségek bekövetkezésére alapozva. Foglalkozott a vallásos és a természettudományos világnézet közötti ellentét kérdéseivel is.

Több könyvében népszerűsítette és ismertette a napórák szerkesztését. Ő maga is tervezett és készített napórákat. Az elsőt 1937-ben Paloznakon, majd fél évszázad „kihagyás” után további nyolcat, közte a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum parkjában levőt és azt, amelyik a Budapesti Planetárium jobb oldali bejárata felett mutatja az időt.

Családjának a klasszika-filológiához kötődő hagyományait követve feldolgozta Dante Isteni színjátékának csillagászati vonatkozásait. Az erről szóló könyve, a Divina Astronomia 2001-ben jelent meg. Ezt követően átlagosan kétévente látott napvilágot egy-egy újabb könyve, hogy közkinccsé tehesse azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet gyermekkora óta elsajátított, majd saját kutatásaival tovább bővített. A Hajnali szép csillag (2003) a Mária-mítoszok csillagászati vonatkozásait ismerteti (mintegy folytatva a Csillagok a Bibliában című 1993-as kötetét). A Nap fiai (2007), Az Ég Királynője (2009), a Bolygóistennő (2011). illetve a Bolygókirály (2013) pedig rendre a Nap, a Hold, a Vénusz és a Jupiter csillagászati és kultúrtörténeti szempontú ismertetése – gazdag életművének utolsó, ránk maradt megkapóan szép fejezetei.

 Fotó: Trupka Zoltán

Fotósarok

 

Fotósarok