Közép-Európa süteményeskönyve

Jellegzetes édességek

Közép-európai édességek az osztrák elnökség süteményes könyve alapján.

A hangulatos szlovéniai kávézókban gyakran felszolgált finomság a prekmurska gibanica, amely muravidéki réteges süteményt jelent. Ahogy neve is mutatja, az édesség Szlovénia magyar és osztrák határmenti régiójából, Muravidékről (Prekmurje) származik.  A kelt tészta alapú finomság rétegeit mák, alma, túró és dió alkotja. A mára nemzeti büszkeséggé vált sütemény kezdetben a helyi ünnepségek elengedhetetlen hozzávalója volt, Kossics József magyar-szlovén író és költő már 1828-ban, egy esküvő leírásában a lagzi alapédességeként tesz említést a prekmurska gibanicáról. Érdekesség, hogy ez a sütemény szintén megkapta az Európai Unió földrajzi eredetvédelmi oltalmát, azaz ezen a néven forgalomba csak a hagyományoknak megfelelő elkészítés esetén lehet forgalmazni. (Alternatív receptvariációk Szlovénia hivatalos turisztikai oldalán, vagy itt.)

A Csehországban előszeretettel készített kolach (vagy másképpen koláče, kolache, vagy kolacky) nemzetközi sikert futott be: nemcsak Közép-Európában (Csehország mellett például Szlovákiában és Lengyelországban), hanem az Egyesült Államokban is szívesen sütik és fogyasztják ezt az édességet, amelynek a neve egyszerűen „kis, kerek süteményt” jelent. Egy szólás is kötődik az ételhez: „munka nélkül nincs kolach” („bez práce nejsou koláče”). Az eredetileg szintén esküvői finomságként készült kolach népszerűségére jellemző, hogy Csehországon kívül számos amerikai államban (pl. Texasban, Nebraskában és Minnesotában) is évente rendeznek kolach fesztivált vagy kolach napokat. A sütemény alapja a kelt tészta, amelyeket kis darabokra választanak szét, és túróval töltenek meg. A túró tetejére szilvalekvár, mazsola vagy mák kerül. (Receptvariációk itt és itt.)

Ausztria egyik legkedveltebb süteménye a jellegzetes alakú Gugelhupf. A Dél-Németországban és Svájcban is egyaránt elterjedt sütemény magyar megfelelője a kuglóf. Közép-Európa más országaiban is kedvelik: Horvátországban, Szerbiában, Szlovéniában Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Romániában is van helyi Gugelhupf. Eredetileg élesztővel készült, a nevében erre utal az élesztőt jelentő Hefe szó egy variációja, a Hupf. A kelt, sokszor félig kakaós tészta alapú édességbe gyakran mazsolát, konyakmeggyet vagy mandulát sütnek, de számos egyéb változata is ismert. Eredete a római időkre nyúlik vissza, első leírása a 17. századból származik. A sütemény a 19. század első felében vált közkedveltté a polgári családok körében a mai Ausztria és Dél-Németország területén. (További receptvariációk itt vagy itt.)

Végül Magyarország egyik jellegzetes édességét, a dobostortát küldte az európai süteményeskönyvbe. A mindenki által ismert édesség nevét Dobos C. József pesti cukrászmesterről kapta, aki 1884-ben készítette el először a süteményt. Egy évvel később mutatta be a nagyközönségnek a Budapesti Országos Általános Kiállításon, ahol I. Ferenc József és Erzsébet királyné is megkóstolta. A recept hamar elterjedt Európában, népszerűségét egyedi ízvilágának köszönhette, amely Dobos találmányán, a csokoládés vajas krémen alapult. A torta jellegzetes ízéért a piskóta- és krémrétegek tetejére kerülő roppanós karamellbevonat is felelős. (Alternatív receptet a tortára itt vagy itt találtok.)