A Mester és Margarita

Álom két részben.

Székesfehérvár közelebb van Budapesthez, mint gondolnánk. Legalább is a Vörösmarty Színház. Azaz egy-egy előadásuk mostanában könnyebben elérhető a pesti közönség számára autó nélkül is. Az előadás utáni hazajutás problémás, ugyanis a Volán busz utolsó Budapestre jövő járata körülbelül egy órával előbb indul, mint egy átlagos színházi előadás befejezési ideje. A MÁV sem igazán jó megoldás, a pályaudvar messze lévén a színháztól, csak taxival érhető el az aktuális vonat, azt lekésve pedig hosszas várakozási idő múlva jön a következő, ha még egyáltalán jön. A színház vezetése a problémát észlelve gondolt egy merészet és bizonyos előadásaira bérelt autóbuszt indít Budapestről, mely odaviszi a nézőket, előadás, majd vacsora a színház éttermében a művészekkel és utána tér vissza a fővárosba. Mindezt megfizethető áron, valamelyik drágább budapesti színház egy jegyének áráért. Egy ilyen járatot próbáltunk ki Nagypénteken este. A Pestről induló busz egyórányi utazás után pont annyival érkezett a kezdés előtt a színházhoz, hogy maradt még idő egy kávé elfogyasztására a kellemes atmoszférájú színházi büfében. Ezután következett Bulgakov: A Mester és Margarita című világhírű regényéből készült előadás.

Amióta a regény megjelent magyarul, azóta számos rendező kísérletezett több-kevesebb sikerrel a bonyolult, nagyon sokrétegű írásmű színpadra állításával. Ahogy a könyvnek rendkívül sokféle olvasata létezik, létezhet, ugyanúgy a színpadi adaptáció is számos variációs lehetőséget kínál dramaturgnak, rendezőnek.  Lehetséges megvalósítási mód a regény egy-egy rétegét kiemelni és azt erősebben hangsúlyozva megmutatni, mint pl. Jézus és Pilátus filozofikus vitája, vagy a harmincas évek Moszkvájának és irodalmi-művészeti életének szatirikus élű bemutatása, esetleg aktuális felhangokkal megtűzdelve. Netán a Mester és Margarita sok próbát kiálló szerelmének története. Lehet hangsúlyos Woland és környezetének bemutatása és ennek ürügyén beszélhet az előadás szabadságról és diktatúráról, a megtestesült rossz uralmáról. Jelen esetben Hargitai Iván rendező Spiró György irodalmi konzultáns (megjegyzendő, hogy a regényben és a darabban Woland mint konzultáns mutatkozik be) segítségével igyekezett a mű teljes keresztmetszetét látványosan színpadra állítani.  Néhány helyen vendégszöveggel, beírt részekkel is gazdagadott a darab, mint pl. Pilátus és Lévi Máté kenyeret és bort felmutató jelenetében bibliai idézettel Máté evangéliumából, vagy egy röpke epizóddal, amikor a Mestert néhány pillanatra, mint Bulgakovot látjuk és halljuk telefonbeszélgetését az általa egyszerre gyűlölt és csodált, az életét tönkretevő Sztálinnal. Cziegler Balázs monumentális díszlete egyszerűnek tűnő, de nagyon bonyolult, ellentétes forgásokra képes színpadi építmény, mely hol hatalmas tömör falként, hol ablakokkal, ajtókkal megtört felületként, belső oldalán pedig többemeletes vas állványzatával képes a darab változatos helyszíneinek bemutatására.(Jeruzsálem, Moszkva, lakás, Varieté színház, bálterem stb.) A rengeteg látványos és különleges jelmez Kárpáti Enikő munkája. Az előadás koreográfusa Horváth Csaba, a Forte Társulat művészeti vezetője. Így természetes, hogy a főbb szerepekben a Vörösmarty színház művészei mellett jelentős mértékben támaszkodik a Forte Társulat tagjaira is. Ha valamiben igazán különbözik ez a produkció a többi Mester és Margarita előadástól az éppen a tánc, a mozgás, a koreográfia kiemelt jelentősége. Gondolunk pl. a legnyilvánvalóbbra a Sátán bálja jelenetre, amely hatalmas táncos kavalkádban mutatja meg a megmutathatatlant. De gondolhatunk az összes szereplő igényes, teljes testüket és fizikai erőnlétüket maximálisan igénybe vevő, szinte akrobatikus, nagyon pontosan kidolgozott mozgására (ebben persze a Forte művészeinek már óriási gyakorlatuk van), azzal nehezítve, hogy legtöbben több szerepet is alakítanak. Mint például: Andrássy Máté, Makranczi Zalán, Kádas József, Sághy Tamás, Kuna Károly, Radnay Csilla, Blaskó Borbála, Krisztik Csaba, Keller János, Kozáry Ferenc, Juhász Illés, Kricsár Kamill, Kerkay Rita e.h. és Ostorházi Bernadett e.h. Wolandot: László Zsolt, Margaritát Törőcsik Franciska, Pilátust Cserhalmi György, Hontalan Ivánt Lábodi Ádám, a Mester és Jesua szerepét Egyed Attila játssza. Úgyszintén nagy szerep hárul a színház szólótáncosaira és tánckarára.

A színdarab után következett a gyertyafényes vacsora a színház nagyon kulturált, de a közönség által egyébként nem látogatható éttermében. A választható mindkét négyfogásos menü teljes ételsorát ezen az estén stílszerűen orosz, vagy orosz nevű ételekből állították össze. Mire az előétel az asztalra került, lassan megérkeztek a darab főbb szereplői is, akiket a mindenről gondoskodó szervezők „szétosztottak” a hatfős asztalokhoz, így minden kisebb asztaltársaságba beült egy-két művész. Előzetesen azt gondoltuk, hogy ez némiképpen kínos lesz, mert a fizikailag és szellemileg nyilván elfáradt művészek majd kötelező udvariassággal ugyan, de kényszeredetten fognak részt venni a közös vacsorán. Ám nem így történt. Nekünk a darabban három szerepet alakító (Azazello, Kajafás, Kvant) Makranczi Zalán „jutott” vacsorapartnerként. A bemutatkozás után néhány percen belül - akárcsak a többi asztalnál - feloldódott a hangulat és kellemes, mondhatni baráti beszélgetés alakult ki. Már éjfél is elmúlt az asztalbontáskor és utána indult vissza velünk az autóbusz Budapestre. Nem tudjuk kié az ötlet és az érdem, hogy kitalálta ezt a lehetőséget, mindenesetre köszönet érte. A Vörösmarty Színház van olyan jó színház, olyan erős társulat, hogy érdemes legyen egy-egy ilyen alkalommal élni a lehetőséggel, megnézni néhány érdekes előadásukat. A művészekkel és a szervezőkkel beszélgetve és a repertoárt látva, bizonnyal van, lesz jó néhány ilyen. Reméljük a következő szezonban is folytatódik, esetleg hagyománnyá válik ez a megoldás. Amennyiben igen, mi biztosan megint megyünk.