DERKOVITS. A művész és kora
Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában.
2014. április 3. – július 27.
A Magyar Nemzeti Galéria a kiemelkedő életműveket bemutató sorozatában a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb alakjának, Derkovits Gyulának (1894–1934) a művészetét mutatja be. Derkovits jelentőségét már a kortárs kritikusok, a gyűjtők és a múzeumi szakemberek is felismerték. A művész megítélését azonban a későbbiekben viták kísérték: vagy csak stílusát és festői kvalitásait, vagy csak a társadalmi, politikai állásfoglalását tükröző témaválasztását értékelték, illetve ítélték el. A festő születésének 120. évfordulója jó alkalmat nyújt az életmű újraértékelésére. A mintegy kétszáz Derkovits-művet (festményeket és grafikákat egyaránt) bemutató kiállítás korabeli magyar festők, grafikusok és fotóművészek, továbbá német, osztrák, lengyel, cseh és szlovák alkotók munkáival egészül ki, világosan rajzolva meg Derkovits Gyula korszakalkotó művészetének hazai és nemzetközi kontextusát.
A kiállítás célja, hogy megragadja Derkovits művészetének eredetiségét, amellyel munkássága kiemelkedik korának festészetéből, miközben annak mindvégig elválaszthatatlan részét alkotja. A kiállítás vezérfonala Derkovits alkotásainak az a sajátossága, hogy a művek közvetlenül szólítják meg a nézőt, és állásfoglalásra késztetnek. A modern művészet eszköztárának birtokában a művész arra törekszik, hogy összehangolja az egyéni képi látásmód, a gondolati kifejezés és az érzelmi ráhatás szándékát. Ennek a szuggesztív, megszólító hangnak az érzékeltetésére irodalmi kifejezéseket választottunk.
A kiállítás öt nagy fejezetbe csoportosítja a rövid művészpálya gazdag termését, amelyek az elégia, a dráma, a szatíra, az esszé és a himnusz hívószavával érzékeltetik azt az érzelmi-hangulati töltést, amellyel Derkovits hatni kívánt a szemlélőre.
Az elégia hangja Derkovits korai műveinek a sajátja.
A dráma a rendkívüli helyzetek művészete, amelyet az erős érzelmi felfokozottság jellemez. Derkovits művészetének egyik hangsúlyos vonása a szatirikus hang. Annak az olykor lázító, olykor beletörődő és együtt érző tudomásulvétele, hogy a valóság és az eszmények között feloldhatatlan ellentétek húzódnak. A nagyváros, a gazdagok világának kövér, eltorzult arcú szereplői, vagy éppen a gondoktól gyötört proletárok és a szegénységbe belerokkant dinnyeevők ennek a kiállítási blokknak a főszereplői.
Az esszé irodalmi műfajának a képzőművészeti megfelelői azok a bonyolult kompozíciók, amelyeken a rafinált térszerkezet, a klasszikus művészettörténeti utalások és szimbólumok olyan képi rendszert alkotnak, melyeknek értelmezése tág teret hagy a nézői képzeletnek is.
Derkovits himnikus hangvételű kompozícióinak középpontjában az ember világát és sorsát meghatározó magasabb rend áll. Legyen szó a művész és feleségének elválaszthatatlan közösségéről, a szerelemről, a munka világának dicséretéről vagy éppen az embert megnyomorító erőszakról.
A tárlat szakít a Derkovitsról kialakult sztereotípiákkal.
A kiállítás közel 200 alkotást mutat be. Ezekkel tiszteleg a 80 éve elhunyt művész emléke ekött.
A látogatók vetített képeken kísérhetik nyomon a két világháború között zajló történelmi eseményeket.
A kiállítás kurátorai Bakos Katalin és Zwickl András művészettörténészek
Fotó:Csillag György
