Kézről kézre

A párizsi házaspár makulátlan nappalijában a gramofon fölveszi azt is, amit nem kéne. Apró gikszer - szétesik tőle a világ. Komoly férjek, bűbájos feleségek, ravasz szeretők és félszeg udvarlók észvesztve menekülnek egymás karjába és egymás karjából, hogy minden reményteli fordulattal egyre nagyobb bajba kerüljenek. A spicces szomszédot ez nem izgatja: ő csak a ruháját keresi pisztollyal a kézben. Francine-nak fölrémlik a tanulság: "Ha néha be lehetne iktatni egy szeretőt, mindjárt több lenne a hűséges feleség."

Feydeau a bohózat valaha élt legnagyobb mestere, "a műfaj Bachja". Elsöprő komédiáiban illúzió és pátosz nélkül láttatja a világot: onnan, ahonnan már mindenen csak nevetni lehet.

"Micsoda őrületesen bolondos helyzetek és figurák. Szikrázott úgy, hogy a
szikrák rózsacsokrokat rajzoltak." (Ady Endre a Kézről kézre bemutatóján,
1905-ben.)