Szabadidő magazin - A tudós énekes
Szabadidő magazin

A tudós énekes

2009. november 21. 20:22 | László Zsuzsa

Száz éve született Szabó Miklós a magyar zenei élet egyik legkiválóbb operaénekese.

EMLÉKEZÉS EGY NAGY ÉNEKESRE

 

A 20. századi magyar zenei élet egyik legkiválóbb és legnépszerűbb operaénekese Székesfehérváron született 1909. november 27.-én.

Már fehérvári, ciszterci gimnázium tanulójaként feltűnt remek énekhangja így rendszeresen szerepeltették különféle ünnepségeken.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen – későbbi fordítói munkásságát megalapozván, -   magyar-latin-német-olasz szakon folytatott bölcsészettudományi tanulmányokat.

Énekesi pályájának ismereteit a Budapesten élő híres énektanárnál, Max Herzbergnél szerezte meg, aki olyan tehetségesnek tartotta, hogy honorárium nélkül foglalkozott vele 1927 és  1930 között.

Néhány, különböző állásokban töltött munka mellett rendszeresen  fellépett énekesként, részt vállalt vokál ének-együttesekben is. Ennek köszönhetően  magyar filmekben kisebb zenei produkciókkal tették változatosabbá a cselekményeket..

 

Valódi operaénekesi karrierje 1937-ben kezdődött, amikoris a Városi Színházba szerződött, itt vett részt apróbb szerepekkel az operairodalom színpadi előadásaiban. Két év után 1939-től 1941-ig a Magyar Rádióhoz kötötte szerződés. Rendkívüli muzikalitásának köszönhetően élő adások sokaságában bizonyította kiváló énekesi kvalitásait.

Bár a második világháború nem adott lehetőséget nagyszabású operai élethez, azért szerződtették 1941-től 1946-ig a Magyar Állami Operaházba, majd 1946-tól 1948-ig a Vígoperába. Nagyszerű tenor hangja lehetővé tette, hogy színes szerepekben bizonyítsa remek képességeit.

 

A fellendülő hazai koncertéletben igen nagy szükség volt olyan művészre, aki a zeneirodalom szinte minden területén kiválóan helyt tud állni. Így az Országos Filharmónia szerződtette 1948-tól, s itt dolgozott 1957-ig. Ez idő alatt bejárta az országot, és természetesen a főváros jelentős koncerttermeiben is nagy sikereket aratott az oratórium, az opera, a klasszikus operett, a kortárs zene, a virágének, és az igényes magyar nóták változatos előadásain.

 

A Magyar Rádióhoz sem lett hűtlen, rendszeresen készített felvételeket minden műfajban. Szabó Miklós előadásában a rögzített művészi produkciók meghallgathatók a mai napig, hiszen a Rádió archívumában mintegy harmincnyolc óra (!!!) áll az érdeklődők rendelkezésére.

 

1957-től nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig, Vaszy Viktor meghívására a Szegedi Nemzeti Színház megerősödő operatársulatának vezető tenoristájaként bizonyította az operaszínpad követelményeinek is megfelelő kiváló énekes-színészi  adottságait.

Szabó Miklós nyugdíjasként is hatalmas munkabírással dolgozott tovább, rendszeres fellépései mellett fiatal énekeseket tanított, néhányukat ingyen, amennyiben rendkívüli tehetséget fedezett fel.

Nem elhanyagolható egész pályáját végigkísérő, jótékony célokra rendezett műsorokban való fellépéseinek sokasága. Valamint mindig is jellemző volt rá, ha megbetegedett pályatárs, vagy egyéb ok miatt elmaradást fenyegető előadás megmentése. A legrövidebb idő alatt képes volt akár hihetetlenül nehéz új művet is megtanulni, hogy a bemutatót megmentse. ( Lásd: Petrovics Emil életrajzi könyvében leírt esetet. )

 

Életművének jelentős részét képezi műfordítói munkássága. Huszonnyolc opera és oratórium szövegének magyar nyelvre ültetése mellett páratlanul sikeresek olasz dalfordításai is. Énekesként, rendkívüli muzikalitásával és a magyar nyelv szerelmeseként pontosan megtartotta a prozódiai és a nyelvi követelményeket. Kitűnő érzékkel őrizte meg az eredeti szövegek költészetét úgy, hogy közben azok a magyar nyelvű énekelhetőségben a liraiság vagy a drámaiság ugyanúgy megmaradt, mint az eredeti műben.

Írt operaszövegkönyvet: Dr Vasady Balogh Lajos: Stuart Mária c. színpadi művéhez, és más kortárs zeneszerzők is szívesen kértek szövegeket műveikhez, pl: Fényes Szabolcs vagy Ribáry Antal.

Szabó Miklós maga is komponált, sok, klasszikus és kortárs magyar költő versét zenésítette meg, de írt sikeres pesti dalokat is. ( Pl:  A Múzeum kert előtt várlak én. )

A Móra kiadónál jelent meg „Erdélytől Floridáig” c. történelmi-ifjúsági regénye, ez az utolsó példányig elfogyott. A másik regénye, amely a jakobinus mozgalommal foglalkozik ma még kiadóra vár.

 

Rádiós felvételeivel ellentétben televíziós produkció nem  sok készült vele. Magyarázható ez azzal, hogy a tv elterjedése már Szabó Miklós fénykora utánra tehető.

Ennek ellenére akad néhány fekete-fehér operett jelenet, ahol kitűnő pálytársaival szólaltat meg klasszikus operett részleteket. ( Neményi Lili, Sándor Judit, Szilvássy Margit, Gencsy Sári, Petress Zsuzsa. )

Két portréfilm készült vele, az egyik a Magyar Televízióban, a másik a Duna Televízióban.

Természetesen a Magyar Rádió is rögzített több beszélgetést Szabó Miklóssal.

 

Pályája csúcsát a szegedi években abszolvált  opera-főszerepek alkotják.

Kiemelkedő a két nemzeti opera, Erkel Bánk bánja és Hunyadi Lászlója. Ez utóbbiban a Színházban is és a Szabadtéri előadásokon egyedülálló sikert aratott  V. László szerepében, és szintúgy a Bánk bán Szabadtéri előadásában Otto szerepében. E két tenorhős Szabó Miklós megformálásában lett főszereplő, s méltó ellenfele a másik két tenorhősnek. Sem addig, sem azóta nem volt még ilyen remek alakítója e két figurának.

A Színházban fontosabb szerepei voltak: a Tosca Cavaradossija, a Manon Des Grieux lovagja, a Pillangókisasszony Pinkertonja, a Faust címszereplője, a Traviata Alfrédja, a Rigoletto Mantuai hercege, a Don Pasquale Ernestója, a Gianni Schicchi Rinucciója, Orff: A Hold c. művének parasztlegénye. Nyolcvan éves korában pedig kiválóan énekelte el a Szabadtéri Játékok Turandot előadásában Altum császár szerepét.

 

A Magyar Rádióban rögzítették Szabó Miklóssal, Gyurkovics Máriával és Svéd Sándorral Donizetti: Lammermoori Lucia c. operájának teljes felvételét, valamint Erkel Hunyadi Lászlóját, és Horusitzky: Báthory Zsigmondját is.

Számos klasszikus operett, és néhány olasz dal felvételt a Hungaroton is készített Szabó Miklós előadásában.

 

Kiemelkedik az oratórium-reperoárjából: Bach: János passió, Verdi Requiem, Bartók: Cantata profana,  Honegger: Dávid  király, Sugár: Hősi ének c. műve.

 

A klasszikus operettek komponistái is sokat köszönhetnek Szabó Miklós előadásainak: Offenbach, ifj. Johann Strauss, Lecocq, Zeller, Fall Leo, Suppé, Huszka, Lehár, Kálmán, Fényes Szabolcs, Gyöngy Pál, Harmat Imre, Eisemann Mihály, Farkas Ferenc, Vincze Ottó.  A műfaj igényes, őszintén átélt, illúziót keltő, zeneileg tökéletes előadását a mai napig tanítani kéne az új tenorista generációknak.

 

Nem mehetünk el szó nélkül Szabó Miklós kivételes szövegmondása mellett. Igen kevés azon énekesek száma, akik a zenei megformálás mellett a művek prozódiáját is tökéletesen érthető módon tolmácsolják. Szabó Miklós ezen kevesek közé tartozik.

 

Hosszú életútja alatt határozott egyénisége és visszahúzódó természete miatt soha nem volt a mindenkori „aktuális hatalom” kivételezett kegyeltje, viszont az egész ország szeretete övezte élete során.

 

Külföldi fellépései közül említésre méltó az Erdélyben tartott koncertkörút, Jugoszláviában Verdi Requiem előadása Ferencsik János vezényletével, és Leningrádban egy hangverseny-sorozat.

 

Liszt díját és Érdemes Művész címét szegedi munkássága alatt kapta. Életművének elismeréseként nyolcvanadik évén túl vehette át a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét.

 

Szabó Miklós kilencven éves korában, 1999. május 22-én hunyt el Budapesten.  Búcsúztatójában Sebestyén János orgonaművész-professzor .méltató szavaiban többek között „tudós énekesnek” nevezte a nagy művészt. Temetésén családtagjain kívül számos rajongója és kollégája vett részt, Verdi Requiemjéből  pedig  példaképe, Benjamino Gigli énekelte az Ingemisco c. áriát.

Utolsó lakhelyén Budapesten a hatodik kerületben, a Székely  Bertalan utca 5. sz. ház falán tábla örökíti meg emlékét.

 

2009. november 27-én lenne Szabó Miklós száz esztendős. Az évforduló kapcsán  a Szegedi Nemzeti Színházban november 30-án ünnepi hangverseny keretében emlékeznek rá, valamint szegedi lakása háza falán emléktáblát avatnak és a színház előcsarnokában kiállításon láthatóak majd szerep-képei, fellépéseinek plakátjai.

A még kiadatlan művei váratnak magára, valamint egy dupla CD összeállításnak is meg kellene végre jelennie.

 

 

Fotósarok