Varga Imre

Látogatás az Aranytollas Újságírók Társaságánál.

Az Aranytollas Újságírók Társasága októberi összejövetelének vendége a Kossuth és Herder díjas szobrászművész Varga Imre volt.

Akik eljöttek megismerni-meghallgatni a kilencvenedik évét tíz nap múlva megélő mestert, olyan élményben volt részük, amihez az elmúlt időszakban nemigen jutott hozzá az ember.

Varga Imre teljes őszinteséggel beszélt hatalmas művészi munkájáról, gyermekkoráról, tanulmányairól, élettapasztalatairól. Olyan szellemi tudás birtokában van, ami napjainkban csak elkápráztatni tudja a hallgatót. Őszinte szerénységgel idézi az emberi kultúra hatalmas spektrumát a görög filozófusoktól Shakespearig, Beethoventől Bartókig, a tanáraitól az átélt művészi élményekig. Leszögezte, hogy tudás, kulturális ismeretek nélkül nem értékelhető az ember személyisége.

Szólt szüleiről, elmondta néhány alkotásának keletkezési körülményeit, beszélt a budapesti Laktanya utcában lévő múzeumának mostani sorsáról, a ledöntött szobrainak új helyéről. Életszemlélete értékrendű, tisztességes, nem változik az évek folyamán, ha körülötte sokan forgatják is köpönyegüket.

A feltett kérdésekre szívesen és bőven válaszolt.

Jó, hogy kortársai lehetünk.

.

Varga Imre 1923. november 1-jén született Siófokon. Tehetsége nemcsak hamar megmutatkozott, hanem korán fel is figyeltek rá: tizennégy éves korában már kiállították egy festményét Párizsban.
Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen aerodinamikát tanult. Katonaként részt vett a második világháborúban, majd 1950-től a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként 1956-ban kapott diplomát. Kitüntetéssel elismert vizsgamunkája, a Magvető Lajosmizsén áll, a Tanyamúzeum udvarán. 1957-tól minden országos jelentőségű tárlaton szerepelt.

Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai galériájában. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata. Európa majd minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival.
1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1975-ben Varsóban a kulturális minisztertől vette át a Lengyel Kultúráért érdemérmet. 1982-ben Herder-díjjal tüntették ki, az Európai Akadémia tagja. A műveit befogadó állandó kiállítást 1983 óta kereshetik fel az érdeklődők Óbudán, a Laktanya utcában. Szülővárosa, Siófok 1985-ben elsőként választotta díszpolgárául.

A francia kormány 1989-ben a Művészetek és Bölcsészettudományok Érdemrendjének Parancsnoki jelvénye kitüntetést, az Olasz Köztársaság elnöke 1996-ban az Olasz Köztársasági érdemrend lovagi keresztjét adományozta a művésznek. 2001-ben Hazám-díjjal jutalmazták. A német államfő 2002-ben az Első osztályú szövetségi érdemkereszttel, a magyar államfő 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozatának kitüntetésével ismerte el a művész munkásságát. 2003-ban az Angol Portrészobrászok Társasága Jean Masson-Davidson díját vehette át Londonban. Hazai és külföldi tereken, templomokban, múzeumokban, középületekben mintegy háromszáz alkotását helyezték el.
Szobrai megtalálhatók Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Szerbiában és Izraelben, Angliában.