Függöny fel
A XX.század legtréfásabb bohózata
A Centrál Színház terveiről az új évadban Puskás Tamás igazgató tájékoztatta a sajtót.
A Centrál Színház első pillanattól kezdve a szórakoztatást tűzte célul maga elé, mert egyetlen pillanatig sem tagadta meg színháztörténeti elődjét, a Vidám Színpadot. Azt alakította át a saját koncepciója szerint. E koncepciót meghatározza a 435 személyes nézőtér és a Révay utca hely-szelleme. Ez egy vállaltan szórakoztató színház, amely fontosnak tartja a kort, amelyben működik és reflektál rá. Tavaly százezeres nézőszámot regisztráltak.
A színdarabválasztásban a dramaturgia (Baráthy György) a szórakoztatás mellett a társadalmi felelősséget is vállalja. A bemutatók sorában kiemelendő a Mark Haddon kultiregényéből készült a Kutya különös esete az éjszakában című darab. Ez az előadás ma a legnagyobb siker a West Enden. Az ott megjelent hírességek egyben demonstrálták, hogy milyen fontos a mindenféle másság megismerése és a velük való együttérzés.
A X. Nemzetközi Autizmus Konferenciát először rendezték meg Közép-Európában, és a színhely a Centrál Színházban volt.
Október 18.-án láthatják a nézők a "Függöny fel" című bohózatot, mely mint a XX.század legtréfásabb bohózata jelzőt érdemelte ki.
Michael Frayn riporterből lett drámaírónak akkor jutott az eszébe a Függöny fel! című komédia ötlete, amikor kis híján elaludt egy barátja színdarabján a nézőtéren, és hirtelen arra ébredt rá, hogy a színház mennyivel viccesebb hátulról, a színfalak mögül, mint elölről.
Ez 1982-ben történt Londonban, ahol ezt a komédiát egyből az év legjobb vígjátékának választották meg. 1992-ben filmet forgattak belőle, Michael Caine –nel a Rendező szerepében. A komédia egy színházban játszódik, egy nulla minőségű színdarab turnéra indulás előtti főpróbáján.
Az első felvonásban nézőként azt látjuk, amit a szerencsétlen, balfék rendező is, akinek a keze között nem csak a leharcolt tásulata, de a magánélete is széthullik. A második felvonásban ugyanazt látjuk mint az elsőben, éppen csak a turné utolsó előadásán és hátulról. A kulisszák mögül. Ahol aztán végképp minden szereplőről kiderül minden. A színészek közötti személyes konfliktusok a végletekig éleződnek, a kellékek megbokrosodnak, a stressz úrrá lesz mindenkin. A groteszkké vált katasztrófa teljességgel elkerülhetetlen. Az egymásba omlott társulat alig várja, hogy lemenjen végre rájuk a függöny.
A különös színházi szerencsétlenségben, a mindennap katasztrófáiban ismerhet magára a néző. Arra, amikor az alkalkalmatlanság és a tehetségtelenség okvetlenül maga alá temeti mindazokat, akik képtelenek megoldani az életüket és adottságnak fognak fel mindent, amin egyébként változtathatnának. Mindeközben persze mindenki leesik a székről a röhögéstől.
Fotó:Csillag György
