Szabadidő magazin - Egy káprázatos előadás.
Szabadidő magazin

Egy káprázatos előadás.

2009. november 10. 19:32 | László Zsuzsa

A Nemzeti Balett társulata különleges kincse a magyar művészvilágnak.

GLÓRIA AZ OPERAHÁZ BALETT-TÁRSULATÁNAK

 

Egyedülálló élménnyel ajándékozott meg a Magyar Állami Operaház Nemzeti Balett-társulata! Köszönet érte.

Dosztojevszkij drámáját, a Karamazov testvéreket balett színpadra alkalmazó, a koreográfiát tervező és rendező BORIS EIFMAN hihetetlenül nehéz feladat elé állította a művészeket, akik világszínvonalon oldották meg a feladatot.

Boris Eifman – ma már világszerte elismert orosz művész -, az irodalmi alakok karakterét és konfliktusait olyan koreográfiával mutatja be, ami bár a klasszikus baletten alapul, de mégis a huszonegyedik század mozgásművészetének legmagasabb igényű megvalósítása.

Nem tudok más jelzőt használni a táncosok produkcióira, mint azt, hogy káprázatos!

A társulatban most olyan művészek vannak, hogy hármas szereposztásban lehetett a feladatokat kiosztani, és mindenki tökéleteset produkál. Természetesen van apróbb különbség az egyes alkatok között, de ez mit sem von le a produkciókból.

Hosszú oldalakat lehetne megtölteni a három fiú, Alekszej, Iván, Dimitríj, és az apa, az iszákos, buja Fjodor Pavlovics színpadra állításának elemzésével. Most csak annyit, hogy az emberi test tökéletes „kihasználása” történik, ám ez egy pillanatig sem öncélú, hanem művészi, esztétikus és még megdöbbentően akrobatikus elemekkel is teli.

Ugyanezt mondhatjuk el a két női főszereplő Katyerina és Grusenyka táncos produkciójáról, de itt még hozzá tehetjük, hogy mélységesen erotikus és mégis ízléses minden.

A férfi tánckar számára is olyan koreográfiát készített Eifman, hogy élvezet és helyenként félelmetes volt nézni őket, ugyanakkor arra gondoltam, hogy nyilván hónapok embertelen munkája fekszik minden, egyszerre megvalósított, iszonyúan nehéz mozdulatban.

Legszívesebben minden táncos nevét csupa nagybetűvel sorolnám fel.

A koreográfia és annak megvalósítása mellett tökéletesen meggyőző a színpadkép, a jelmezek, a világítás. Minden a darab mondanivalóját szolgálja.

A Medveczky Ádám vezette zenekar ideálisan szólaltatja meg a Rachmanyinov- Musszorgszkij -Wagner műveiből összeállított kísérőzenét, és illúziót keltő a felcsendülő eredeti orosz cigányzene is.

Boris Eifman a bemutató előtti sajtótájékoztatón azt mondta, hogy amikor először járt a budapesti Operaházban, akkor arra gondolt, hogy milyen boldog lenne, ha egyszer az ő egyik alkotását mutathatná be ebben a gyönyörű Ybl palotában. Nos ez most megtörtént. Hozzá tennem csak annyit lehet: mi is boldogok vagyunk, hogy társulhattunk Eifman művészetéhez.

És még valamit le kell szögeznem: a Nemzeti Balett társulata különleges kincse a magyar művészvilágnak.

.Fotó: Merlo P. Andrea

Fotósarok