Szabadidő magazin - A tanitónő
Szabadidő magazin

A tanitónő

2013. október 2. 19:59 |

Bródy bemutató Miskolcon

A tanítónő

Falusi életkép két felvonásban

 

Bródy Sándor a századforduló egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. A tanítónő című színművének témáját eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír ihlette, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt. Az ősbemutató 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be. A történetet háromszor is filmre vitték, 1917-ben Janovics Jenő rendezésében, 1945-ben Jávor Pál és Szörényi Éva, majd 1988-ban Kubik Anna és Bubik István kiváló alakításaival. A Miskolci Nemzeti Színház a Színek Évadában Lovas Rozival és Szőcs Arturral a főszerepben mutatja be a színművet, Rusznyák Gábor rendezésében.

 

 

„A színpad a máé, a jelené, a mindenkori közönség ízléséé. Jaj, annak aki nemcsak a közönség ízlése, de maga a közönség ellen támad. Ezt tette Bródy Sándor…”

Ady Endre

 

Bródy Sándor - író, drámaíró, publicista, a századforduló korának egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. A kiegyezés évében, a korszakváltás küszöbén született 1867-ben, egy zsidó foltozószabó tizennegyedik gyermekeként. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. 1884-ben (első kötete megjelenése után) Budapestre költözött, ahol számtalan neves folyóiratnak dolgozott. Hamar kiderült, hogy az újságíráshoz is különleges érzéke van, s bár műveltsége és felkészültsége hiányos volt, harcias szelleme, ötletgazdagsága, kitűnő stílusa feledtette a hiányosságokat. 1889-ben lapjától Kolozsvárra küldték, hogy tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület báljáról és egy színházi bemutatóról, amelynek egyik szerepét a szép és tehetséges Hunyady Margit játszotta. Bródy beleszeretett a színésznőbe, a tudósításra szánt három napból három év lett, a kapcsolatból pedig egy fiú született.

Az 1894-ben megalakuló Magyar Vígszínház Rt. alapító tagja. 1900-ban Fehér Könyv című önálló folyóiratot indított. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905-ben öngyilkosságot kísérelt meg. 1913-ban Párizsban, 1914-ben Berlinben élt, s bár az 1919-es Tanácsköztársaság idején semmilyen szerepet nem vállalt, a leverése után mégis kegyvesztett lett, és emigrációba kényszerült.

 

 

A tanítónő keletkezése

 

Bródy érdeklődését eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír keltette fel, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt.

 

1895. január 27-én megjelent a Petrovics Katalin című novellája, mely arról szól, hogy a bácspetroveszlói lányok nem tanulnak, mert tanítónőjük szerecsikát ivott és meghalt. Két évvel később A tanítónő cím alatt jelent meg Az asszonyi szépség kötetben.

 

A tanítónőt 1907 elején kezdte írni kávéházakban, miután a Vígszínház akkori igazgatója (Faludi Gábor) jókora előleggel bízta meg, hogy az addig csak töredékekben létező jelenetek alapján befejezze a darabot.

 

A téma méltó volt a Nyomor-novellák és A dada szerzőjéhez. De a drámai konfliktust a színpad által már korábban rabul ejtett írónak magának kellett kiásni a történetből. Aki aztán bohém, ámde szorgalmas kávéházi íróként részletekben, gyakran főpincéri számolócédulákra jegyezte fel az aznapi penzumot.

Földes Anna: Tóth Flóra odisszeája

 

Ditrói Mór idézi fel, hogy a legelső olvasópróbán, amikor a szerző maga olvasta fel az első két felvonást, a színészeket megrettentette a szövegtenger. A terjengősnek érzett párbeszédek hallatára deputációban közölték a főnökséggel elégedetlenségüket, hogy „ezt a darabot nem lehet előadni. Mire a színész a végére ér, kifogy a szusza és agyonköhögi a közönség, ha előbb meg nem szökik.” Ditrói bölcsen meghallgatta a panaszokat, aztán letöröltette a próbatáblát, és – a szerző felhatalmazásával élve – állítólag átdolgozta és majd’ egy harmadával meghúzta a szöveget. Meglehet, Bródy meglepődött, de nem tiltakozott. Oka sem lehetett rá, hiszen a premier őszinte, kivételes és kirobbanó sikert hozott.

Földes Anna: Tóth Flóra odisszeája

 

 

A tanítónő bemutatója 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be Die Lehrerin címmel Max Reinhardt rendezésében. A zajos siker után 1917-ben film is készült belőle (rendező: Janovics Jenő). A következő film 1945-ben készült Jávor Pállal és Szörényi Évával, majd 1988-ban újra filmre vitték Kubik Anna és Bubik István főszereplésével. Képek a filmről

 

A tanítónőt kettős mérce fogadta. A közönség dübörgő tapssal ünnepelte, Bródy Európa hírű szerzővé vált. Viszont mire a premieren dübörgő taps elhalkult, Rákosi Jenő már vezércikkben követelte, hogy a lázító darabot vegyék le a műsorról. […] A Budapesti Hírlap 1909. február 4-i számában névtelen cikk veti a lap korábbi, elmarasztaló kritikájával is vitatkozó baloldali polgári sajtó szemére, hogy a vígszínházi siker után diadalnak minősítette a berlini előadást is. „Ez a diadal azonban, közelebbről szemügyre véve, egy borzasztó csapás Bródy Sándor szegény hazájának. Le kell sütnünk a szemünket, a hajunkat szeretnők szégyenletünkben tépni azokért a szavakért, amelyekkel ellátnak bennünket a német birodalmi főváros kritikusai.”

Földes Anna: Tóth Flóra odisszeája


 

Bródy Sándor

 

A TANÍTÓNŐ

 

Színmű két felvonásban

 

Tóth Flóra: LOVAS ROZI

Ifj. Nagy: SZŐCS ARTUR

Főúr: BŐSZE GYÖRGY

Káplán: KOCSIS PÁL Jászai-díjas

Tanító: PÁSZTOR PÁL

Szolgabíró: GYURISKA JÁNOS

Járásorvos: HARSÁNYI ATTILA

Id. Nagy: SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas

Id. Nagyné: NÁDASY ERIKA

Kántor: KINCSES KÁROLY

Kántorkisasszony: SZABÓ IRÉN

Cigányprímás: CSERVENÁK VILMOS

Lovász: ÓDOR KRISTÓF

Postás: DÉNES VIKTOR

Gyógyszerész: SALAT LEHEL

Hray Ida: MäRCZ FRUZSINA

Ilony: SIMKÓ KATALIN

Parasztlány: SIMONFI ADRIENN

Asszony: KEREKES VALÉRIA

 

Tanulók: KISS ENIKŐ, KISS ILDIKÓ, ROBB HORKAY JÚLIA, VOLCZ JUDIT KRISZTINA

 

Díszlet- és jelmeztervező: DEBRECZENI BORBÁLA

Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA

Súgó: REITER KRISZTINA

Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA

 

Rendező: RUSZNYÁK GÁBOR

 

Bemutató: 2013. október 4. 19 óra, Nagyszínház

Fotó:Éder Vera

 

Fotósarok