Szabadidő magazin - Karamazov főpróba
Szabadidő magazin

Karamazov főpróba

2009. november 10. 18:07 | Gold György

A bűnről és a bűnhődésről, a rabságról és szabadságról.

 

 

   Ma délelőtt tartották az Operában a Karamazov testvérek c. balett nyilvános főpróbáját. A Boris Eifman koreográfiájára készült új, egész estés balett Dosztojevszkij regényére épül, zenéjét Rahmanyinov, Wagner, Muszorgszkij műveinek részleteiből, valamint bejátszásról orosz cigánydalokból állították össze. Természetesen egy ilyen hatalmas regény cselekményének még töredékét sem lehet egy kétórás műben feldolgozni. A balett két részből áll. Az első rész bemutatja a regény főbb szereplőit és a cselekmény néhány kiemelt mozzanatát. Megismerhetjük a Karamazov családot: a gonosz, alkoholista, kicsapongó apát, Fjodor Pavlovicsot, fiait: Alekszejt, Ivánt és Dimitrijt, valamint Katyerinát, Dimitrij menyasszonyát és a „végzet asszonyát”: Grusenykát. Közöttük alakul a dráma. Az apa bűnei, mintegy pókhálóként ragadnak rá öltözékéről fiaira, szennyezik be őket is. A dinamikus felvonás véres gyilkossággal ér véget. A színpadkép jól szolgálja a cselekmény kibontakozását. A háttérben egy „többfunkciós” díszletelem látható, amely egyszerre tölti be városi épület, mulató, templom, majd börtön és más helyszínek funkcióját. A jelmezek színeikkel is megmutatják viselőik hovatartozását. A Karamazovok színe lilás bordó, Grusenyka a csábító cigánylány tűzvörös ruhát visel, míg az ártatlan, tiszta Katyerina ugyanolyant, kék színben. A felvonás hatalmas zenei és drámai csúcsponton ér véget, döbbenetes képi megoldással.

   A második rész lemond a cselekményről és inkább a lelki történések, reflexiók, gondolatok, filozófiák bemutatására törekszik. A tánc, a mozdulatok nyelvén sok olyasmi is elmondható, amit egyébként prózában nem, vagy csak nagyon hosszadalmasan lehetne elmesélni. De még így is szükség van például az első jelenetben szöveg-alámondásra. Wagner Tannhäuser nyitányának zenéjére a szereplők eltáncolják a filozófiát. Ez a rész szól a bűnről és bűnhődésről, a rabságról és a szabadságról, Istenről vagy Isten hiányáról, bűnről és megbocsátásról, az emberi természetről, gonoszságról és jóságról, az élet értelméről, az egyénről és a tömegről, az egyéni akaratról és a tömeg akaratáról, mely tömeg feketeruhás vezére intésére újra megfeszítené Krisztust. Majd a felvonás második részében megláthatjuk a Karamazovok sorsának beteljesülését, a háttérben pedig mintegy hatalmas látomásként konkrét történelmi eseménynek, egy véres kor eljövetelének lehetünk szemtanúi.

   Ennek megfelelően a második rész sokkal kevésbé drámai, kevésbé cselekményes, inkább lírai. Talán kissé túlságosan is az. Néhány mozdulatsor, lépés meghitten, mondhatni közhelyszerűen ismerősnek tűnt. A 20-25 évvel ezelőtti Markó Iván koreográfiákat juttatta eszembe.

   A szereposztásról semmiféle tájékoztatás nem állt rendelkezésre, így csak a beavatottak tudhatták, hogy éppen kik táncolnak a színpadon. Az azonban bizonyos, hogy a Magyar Nemzeti Balett táncosai szinte emberfeletti teljesítményt nyújtottak. A darab abszolút főszereplői a férfitáncosok, akik hihetetlenül nehéz szerepüket könnyedén, bravúrosan, virtuózan oldották meg, ebben méltó partnereik voltak a kétféle nőtípust megjelenítő női szólisták és a kar.

   Nagyszerű táncosok, különleges karakterek, látványos jelenetek, mozgalmas koreográfia, színes jelmezek, ismert, klasszikus zenék. Vagyis minden adott a sikerhez, amely be is következett, hiszen a főpróba végén hosszú percekig zúgott a megérdemelt vastaps.

Fotósarok