Szabadidő magazin - Rómában, a Bajazzók nyomában.
Szabadidő magazin

Rómában, a Bajazzók nyomában.

2009. október 18. 18:31 | Gold György

A realizmus zenébe foglalt kiáltványa.

                          .

                               

                                                     

 

 

 Rómában.Délelőtt a Szent Péter téren kezdünk. Pápai audiencia. Várunk. Óriási tömeg, zsibongás, énekek, zene, zászlódobálók, svájci testőrök. Aztán felmorajlik a tömeg, nyitott „pápamobilján” megjelenik XVI. Benedek pápa. Előttünk megy el, karnyújtásnyira. Megvárjuk, amíg elhelyezkedik a pódiumra emelt trónusán. Indulunk a Vatikánba. Reménykedünk, talán kevesebben lesznek, mint általában, hiszen mindenki a téren van Tévedtünk. Bent ugyanakkora a tömeg, mint máskor. Sodródunk. Képek, szobrok, freskók, stílusok, anyagok kavalkádja az antiktól a reneszánszon, barokkon keresztül napjainkig. Megállni is lehetetlen. A végére hagyjuk a Sixtusi kápolnát. Michelangelo remekművei restaurálva, élénk színekben ragyognak. Moccanni se lehet, akkora a tömeg. Fényképezni, videózni tilos. Kijutunk.

A Szent Péter Bazilika. Zsúfolva. Bepréselődünk. Állunk egyhelyben, se előre, se hátra. Hangzavar: japán, német, francia, kínai, orosz, magyar, svéd és még ki tudja hányféle nyelv. Aztán kicsit oszlik a tömeg. Körbejárunk. Konstatáljuk, hogy semmi sem változott amióta legutóbb itt jártunk.  Megyünk tovább.

   Késő délután lett. Végre egy terasz. Leroskadunk. Sörök, kávé. Óh, azok a hasonlíthatatlan olasz kávék! A pizza, mint sörkorcsolya ingyen van. Nem bánjuk.

   Menni kell tovább. Térképek böngészése. Buszozunk, keresztül fél Rómán. Hőség, tömeg, lárma, de ülünk és bámulunk. Végállomás: Termini pályaudvar. Ide már nincs messze a Sta. Maria Maggiore. Még nyitva. Végigjárjuk. Mára ennyi elég is volt.  Fáradunk. Megyünk vacsorázni. Természetesen egy pizzéria utcai terasza. De már indulnunk kell az Operába. Átöltözésre nincs idő.

   Teatro dell’ Opera. Kívülről nem túl impozáns épület, egy viszonylag szűk téren. Magán viseli az átépítések nyomait.  A nézőtér az eredeti, klasszikus, aranyozott terem. Földszint, körben páholyok. Fölötte még háromemeletnyi páholysor és egy negyedik emelet, a karzat. Hatalmas díszpáholy. Kristálycsillárok. Páholyunk zárva, a jegyszedő nyitja ki kulccsal. Gyűlik a közönség. Majdnem telt ház. Tegnap volt a premier, ma a második szereposztás mutatkozik be. Műsoron: Leoncavallo: Bajazzók. Önmagában. Ámbár a kialakult szokás szerint egy másik művel szokták párosítani. Általában Mascagni operájával, a Parasztbecsülettel.  De például az 1980-as években, Rómában, Nino Rota zenéjére, Fellini Országúton c. filmjének témájára írt balettel adták. A mostani előadást Franco Zeffirelli rendezi, exportcélokra.  Rómán kívül bemutatják Firenzében, Moszkvában, Athénban és a tervek szerint a MET-ben.

   A zenekari árokban megjelenik maestro Gianluiggi Gelmeti. A nézőtér elsötétedik. Megszólal a zene. Döbbenet. Ez nem a Bajazzók! Tízperces zene. Szép. De nem tudjuk mi is ez. A végén nagy taps. A karmester újra int, újra megszólal a zene. Újra döbbenet. Ez se a Bajazzók. Megint taps. Újra zene, ezt legalább felismerjük: a Parasztbecsületből az intermezzo. (Mint kiderült, a másik két zene is Mascagni szerzeménye volt. 

 Végre megszólal Leoncavallo zenéje. A Prológ: a realizmus zenébe foglalt kiáltványa.  Szétnyílik a bordó bársonyfüggöny. Rossellini vagy de Sica 1940-es évek végén, 50-es évek elején forgatott neorealista olasz filmjeinek helyszíne.  Rozzant szicíliai falu, aládúcolt házak, jellegzetes déli figurák, nyüzsgő tömeg, motorkerékpárok, 200 statiszta és kórustag a színpadon. Kibontakozik a nyomorúságos vidéki színtársulat nyomorúságos élete. Kialakul a szerelmi-, féltékenységi dráma. Nedda megcsalja férjét Caniot, akinek a féltékeny és kikosarazott szerelmes, Tonio beárulja, az asszonyt. A felszarvazott férj őrült szenvedéllyel támad Neddára. Ám kezdődik az esti előadás, készülni kell, öltözni kell. Összemegy a függöny. Félórás szünet. Még soha, sehol nem tapasztaltuk, hogy a Bajazzók két felvonása között szünetet tartottak volna.(Nem véletlenül, a szünetben megtörik az előadás íve, kihűl a felfűtött szenvedély úgy a színpadon, mint a nézőtéren) Legalább megnézzük az épületet. A foyer, a büfé, a lépcsőház nem túlságosan elegáns. A hatvanas évek stílusa.

   De már kezdődik is a második felvonás. Színház a színházban. A nyomorúságos faluban összegyűlt a közönség, várják az előadást. És elkezdődik. Le kell tenni a napi gondokat, a magánélet problémáit, szórakoztatni kell a nagyérdeműt. A színpadon kacagni és kacagtatni kell. „Kacagj bajazzó”. Ez a felvonás mintha egy Fellini filmből került volna át a színházba. Álomszerű, kissé szürreális világ. Még a jellegzetes Fellini figurák is megjelennek: a cirkusz világa, bohócok, tűznyelők, artisták, prostituáltak, transzvesztiták, gyerekek, katonák, rendőrök, egy bódéban a nagymellű nő könyököl és árulja a frissítőt. Bal oldalt összetákolt színpad. A dráma helyszíne. Nedda még a közönségnek játszik, de férje kilép színpadi szerepéből és a megcsalt férfi iszonyú dühétvel támad az asszonyra. A színpadi közönség is szájtátva figyeli az eseményeket. Kettős gyilkosság tesz pontot a féltékenységi drámára. Nedda és szerelme holtan maradnak a színen. A gyilkos Caniot a carabinierik, a csendőrök viszik el. „Finita la commedia”. 

Összemegy a függöny. Kijönnek a szereplők meghajolni.

Nedda: Susanna Branchini, Canio: Renzo Zulian, Tonio: Silvio Zanon, a karmester Gianluiggi Gelmeti és végül az idős rendező: Franco Zeffirelli. Nagy siker. A zenekar és a kórus tökéletesen szólt, érződött az összhang a színpadi rendezés és a zenei vezetés között. Ami a  szólistákat illeti: természetesen olyan színvonalon énekeltek, játszottak, amely színvonalat bármely olasz operaház és annak elkényeztetett  közönsége elvár tőlük, és amely messze fölötte áll jó néhány nem olasz operaházénak.  De egyelőre, még nem a nemzetközi első vonal szintje. Érdekes és tanulságos előadást láttunk. Megtanulhattuk, hogyan lehet egy ötvenperces operából, kétórás színházi estét varázsolni, három zenei előjátékkal és egy félórás rendkívüli szünet segítségével. Természetesen teljes áron. Ügyes.

   Másnap, az Abbruzzók csodálatos, hóborította hegyei között, közkívánatra betesszük a lejátszóba azt a felvételt, amelyen Nedda szerepét Maria Callas, Caniot, Giuseppe di Stefano, Toniot, Titto Gobbi énekli.

 

                                                                                                            

 

Fotósarok