Szabadidő magazin - Tosca. Élő közvetítés a New Yorki Metropolitan Operából.
Szabadidő magazin

Tosca. Élő közvetítés a New Yorki Metropolitan Operából.

2009. október 13. 19:22 | Gold György

Szép, izgalmas, feszült, drámai előadás.

 A technika csodája folytán megvalósult a régi álom. Ma már lehetőségünk van arra, hogy a  New Yorki Metropolitain Opera előadásait élőben, HD minőségben, filmvászon nagyságú kivetítésben  élvezhessük.

   A DVD megjelenése behozta otthonunkba a legjobb operaelőadások megtekintésének lehetőségét, ám azok, már elmúlt pillanatok rögzítései. Nagyszerű, hogy a legmagasabb művészi szintű előadások már nem múlnak el nyomtalanul, hanem megőrződnek későbbi nézők, hallgatók generációi számára. Ámde az egyidejűség, az ottlét varázsát nem tudják megvalósítani. Ezen változtat az új technika és a szándék a MET részéről, hogy élő, egyenes adásban közvetítsék a világ számos pontjára a szezon legfontosabbnak ítélt előadásait. Ez jelentőségében a rendszeres, élő rádióközvetítésekhez hasonlítható.  Az időeltolódás miatt, ezek az előadások New Yorkban kb. déli egy órakor kezdődnek, így Európában, tehát nálunk este hétórai kezdéssel láthatók. A közreműködő szereplők természetesen ugyanazok, mint a „rendes” esti előadásokon, vagyis korunk legnagyobb énekes-sztárjai.

   Szombaton este a közönség, Puccini: Tosca című slágeroperájának előadását láthatta a MET közvetítésben, néhány nappal a premier után.  Tosca: Karita Mattila finn énekesnő, Cavaradossi: Marcelo Alvarez argentin tenorista, Scarpia szerepében pedig az előadás sorozatot beugrással megmentő George Gagnidze grúz énekes volt látható, hallható.

   A világsajtót bejárta a hír, hogy a MET premier-közönsége hangos füttyel és kiabálással tiltakozott a régebbi – Zeffirelli rendezte – előadást felváltó új rendezés, Luc Bondy svájci rendező alkotása ellen.

   A szombati előadást nézve nem érthető a tiltakozás. Tudjuk, hogy a MET közönsége hagyományosan a világ legkonzervatívabb operaközönsége. Ragaszkodnak az általuk megszokott, hagyományos színpadképhez, jelmezekhez, és a rendkívül gazdag kiállításhoz. Akárcsak a zenei és énekesi színvonal abszolút legmagasabb fokához is. Joggal.

   Ami az új előadás rendezését illeti: valóban szakított Zeffirelli szinte képeskönyvszerű, naturalista-realista rendezésével, de semmi olyasmi nem volt benne amitől, vagy ami ellen tiltakozni kellene. A szombati közönség nem is tette.

   A Tosca konkrét, Rómában ma is létező, látható történelmi színhelyeken játszódó opera. Ez az előadás (mint általában a világ legtöbb előadása manapság) azonban szakít a konkrét helyszínek pontos, szolgai másolásával.

   Az első felvonás a szüzsé szerint a római St. Andrea della Valle templomban játszódik. A színpadon hatalmas, bár kissé csupasz, szakrális teret látunk. Dísztelen, monumentális téglafalak alkotják a teret. Itt festi művét a festő Cavaradossi, itt énekli a híres Recondita armonia kezdetű Kép-áriát. Ide robban be szerelme a szép és temperamentumos színésznő-énekesnő Floria Tosca. Itt zajlanak a legfontosabb történések, és itt jelenik meg a darab folyamán először Róma gyűlölt rendőrfőnöke báró Scarpia A felvonást záró úgynevezett Te Deum jelenetben a hatalmas teret színültig tölti a különböző, színes egyházi ruhákba öltözött kórus és statisztéria. A felvonás zárójelenete valóban szemet gyönyörködtető látvány. Így tehát, az arra vágyó nézők megkapják a várt látványosságot.

   A második felvonás Scarpia rendőrfőnök hivatalában a Farnese palotában játszódik. Ebben az előadásban a díszlet nem a szokott barokk pompájú termet mutatja, hanem egy hatalmas, nyomasztó, de eklektikus bútorokkal puritánul berendezett, félig lakó, félig irodahelyiséget. A falakon Itália politikai térképe és Róma térképek láthatók. A kínzókamrába vezető ajtó párnázott és kinyitásakor látjuk, hogy belülről vérfoltos. Itt várja a kéjsóvár rendőrfőnök, áldozatait három csinos, szolgálatkész és meglehetősen lenge öltözetű prostituált társaságában. Maga Scarpia sem a megszokott félelmetes nagyúr, sokkal inkább egy, erőszakoskodó, mondhatni látványosan perverz csúszómászó, egy puhatestű, akinek csak a hatalma félelmetes.  Ezt a jellemzést erősíti jelmeze a hosszú, fekete kígyóbőr kabát is. A felvonás némiképp, de korántsem bántóan, valóban eltér a megszokott rendezésektől. Cavaradossi elfogása, a kínzókamrába cipelése, kínzása, és „Victoria, Victoria” örömkiáltása Napoleon marengoi győzelmének hírére, még a „megszentelt” hagyomány jegyében zajlik, akárcsak Tosca híres imájának – Vissi d’ arte-, az opera egyik legnagyobb slágerének előadása. Ami változik: Tosca látszólag engedve Scarpia zsarolásának, a pamlagon fekve várja, amíg a rendőrfőnök megírja számára a menlevelet, de közben már nála a kés, látjuk amikor magához veszi az asztalról, és amikor a báró erőszakosan fölé hajol, alulról beledöfi a férfiba, majd annak hosszú haldoklása miatt még egyszer belédöfi.  Az előadásról korábban megjelent tudósításokkal ellentétben nem igaz, hogy a gyilkosság a nézőtérről nem látható, igenis jól lehet látni, csakúgy, mint Scarpia halálát. Ezután a megszokottól eltérően Tosca nem tesz a halott mellére feszületet, és nem gyújt gyertyát mellette, nincs is ilyesmi a szobában. Először az ablakon át próbál menekülni, majd az átélt sokktól kimerülten (hiszen nem minden nap akarták eddig megerőszakolni és nem minden nap ölt embert) a nagyon feszült, intenzív felvonás végén félájultan a pamlagra hanyatlik. Erre megy össze a függöny.

   A harmadik felvonás a libretto szerint az Angyalvárban játszódik. Jelen előadásban a díszlet nem mutatja ugyan az Angyalvár jól ismert sziluettjét, hanem egy sivár, börtönudvart látunk, egy magas toronnyal. Tökéletesen megfelel a harmadik felvonás színhelyéül. Itt fekszik a fogoly Cavaradossi a kínzástól véresen, tépett ruhában, miközben a sortűzhöz kirendelt katonák a kivégzését gyakorolják. Itt énekli az opera legismertebb számát, a Levéláriát ( E lucevan le stelle). Ide rohan be Tosca a menlevéllel, itt búcsúznak egymástól a szerelmesek és a színlelt kivégzés helyett itt lövik agyon a festőt. Amikor Tosca észreveszi, hogy szerelmese halott és a katonák már őt üldözik Scarpia meggyilkolásáért, rövid dulakodás után felrohan a toronyba vezető lépcsőn és kiveti magát az ablakon. Abban a pillanatban, amikor teste már a levegőben, lába még a zuhanás előtt a falat érinti, egy villanás, mint amikor kimerevedik a kép és a függöny nagyon hirtelen, és gyorsan lehullik. Ez a megoldás semmiben nem mond ellen a hagyományoknak, sőt rendkívül hatásos. Tehát nem igaz az előzetes híradásokban gúnyosan emlegetett befejezés, egy kötélen belógatott báburól. Az persze lehetséges, hogy a premierhez képest némiképp változtattak a játékon, ha igen, akkor előnyére. Ugyanis egy szép, izgalmas, feszült, drámai előadást láttunk.

 Ezt igazolta a végén felzúgó tapsvihar és a művészek színészi, énekesi teljesítményét jutalmazó hatalmas ováció.

 

  

  

 

 

Fotósarok