Sütemények karácsonyra
Egy csésze Európa. Dán, svéd, finn, lengyel receptek. 27 tagállam ünnepi különlegességei.
Bemutatunk néhány tipikus európai finomságot a 2006-os Café d’Europe kezdeményezés alapján, amelyben a bécsi kávézókultúrához kapcsolódóan az osztrák elnökség összegyűjtötte a mostani 27 tagállam kedvenc (vagy tipikus) édességét, süteményét, és ezeket receptek formájában közre is adta.
Első körben északi országok édességeit ajánljuk kezdve Dániával, amelynek finomságaiba új programsorozatunk, az „Egy csésze Európa” keretében is belekóstolhattatok. Ha lemaradtatok volna, akkor elkészíthetitek a dánok által az európai süti-válogatottba delegált receptet, a Wienerbrødöt. A leveles sütemény különlegességét a töltelék adja, amelyet vaj, kristálycukor és marcipán keverékéből készítenek, és gyakran vaníliával ízesítenek. A Wienerbrød neve osztrák származására utal („Wien”). A recept egy bécsi pékinastól származik, aki az 1850-es években sok osztrák és svájci társával együtt Dániában dolgozott, ahol akkoriban hiány volt jó cukrászokból. A pékinas hazája receptje szerint készítette a süteményeket, mint például a Plundergebäckent, amelyek Dániában is hamar népszerűek lettek egy kis változtatással (az eredeti receptnél több tojással készülnek). Így született meg a ma már tipikus dánnak számító Wienerbrød, amelyet angol nyelvterületen dán tésztának (Danish pastry) neveznek.
A gyűjteménybe a svédek a Kanelbulle (fahéjas csiga) receptjét küldték, amely egy picit hasonlít a magyarországi kakaós csigához – ez is feltekert édes tésztájú sütemény, de kakaó helyett fahéjjal, tetején jellegzetes, nagy szemű cukorral meghintve. A svédek rengeteget kávéznak – általában hosszúra főzött kávét, amelyet akár újra is töltenek, egy áráért sok kávézóban is kettőt adnak –, és gyakran esznek aprósüteményeket: fahéjas csigát vagy épp a mézeskalács-szerű pepparkakort vagy saffransbullart. Érdekes, hogy a svédeknek külön szavuk is van az ilyen kávézós időtöltésre, ez a „fika” (hosszú í-vel ejtve), ami nagyjából annyit jelent „társasági kávészünet”.
A finn sütik közül a gyűjtemény alapján a Laskiaispullát mutatjuk be nektek, amely magyarra fordítva farsangi fánkot jelent, és kisebb-nagyobb változtatásokkal, más-más névvel valamennyi észak-európai országban megtalálható. Finnország másik hivatalos nyelvén, svédül „semla”-nak hívják, ez a német Semmellel (zsemle) rokon, utalva a sütemény kinézetére. Leginkább télen, karácsony és húsvét között, hagyományosan a húsvét előtti böjt idején fogyasztották, azon belül is húshagyó kedden. A fánkot általában tejszínnel és mandulakrémmel / marcipánnal töltik, néha lekvárral.
A balti államok közül a litvánok különleges módon készülő édességét, a Šakotist ajánljuk figyelmetekbe. A sütemény leginkább egy fenyőfára hasonlít, neve is erre utal: „ágas fa”. Elkészítéséhez – a magyar kürtöskalácshoz hasonlóan – olyan sütő szükséges, amelyben folyamatosan tud forogni a sütemény, de szabad tűz felett is készülhet. A sütemény a 17. századi lengyel-litván unió idejéből származik, így a lengyelek is hagyományos finomságaik között tartják számon – sękacz néven.
A képekre kattintva olvashatjátok az édességek receptjeit – a receptek fordításához a Kultúrpont anyagát használtuk. Jó étvágyat! :-)