Szabadidő magazin - Kalandozások Korzikán
Szabadidő magazin

Kalandozások Korzikán

2009. szeptember 22. 22:28 | Gold György

A Szépség Szigetén

 

 

  „Van -e a világon olyan sivár, olyan visszariasztó sziklabástya, mint ez a Corsica? Van-e koplaltatóbb annak, aki szeret töltekezni? Van-e hely az emberekhez kegyetlenebb? Van-e táj ennél borzalmasabb? Van-e éghajlat ennél szélsőségesebb?” -írta Seneca, igaz tízévi száműzetés után. Elmentünk megnézni, a valóság igazolja-e a keserű szavakat.

 

1.

Újra együtt a csapat. Újra utazunk. Buszozunk. Egész nap. Délután elhagyjuk Velencét. Előttünk a szép toscán táj. Szelíd dombok, ciprusok. Otthonos érzés. Késő délután érkezünk Montecatini Termé-be. Szűk utcákon araszolva keressük a szállást. Megtaláljuk. Nem terem, kis szálloda. Kellemes, nyüzsgő fürdőváros. Római fürdő romjai. Szállodák, hotelek, fogadók, vendéglők, kávézók.  A monarchia emlékezete.

 

2.

 Meglepetés-programokkal kezdődik a nap. Lucca. A tündöklő Firenze és a csodás Pisa között a méltatlanul elfelejtett város. Várfalakkal körülvett óváros. Sikátorok, utcácskák, középkori templomok. Mind a pisai Dóm hatását viselik magukon. Kis tér, a közepén egy ülő férfi bronzszobra. Puccini itt született éppen 150 éve. A sarkon Turandot fagylaltozó. Olyan hideg a fagylaltja, mint a hercegnő szíve.

 Torre del Lago. Szép tópart, kék víz, szemben hegyek. Pálmafák és dús növényzet között Puccini háza. Sajnos bemenni nem tudunk, szieszta miatt zárva. A ház előtt a zeneszerző kutyájának szobra. Legalább a szobrot megsimogatjuk. Sokan megtehették előttünk, egészen fényes a füle.

Pisa: Bazársorok között: Campo dei Miracoli. A csodák mezeje. Battistero, Duomo, Campanile. A ferde torony még mindig ferde, de újra látogatható. Sodródunk a tömeggel.       Aztán már irány Korzika. Livorno. Kikötő. Befut a kompunk. Hatalmas. Hét emelet. 300 autó  távozik, mire beszállhatunk. Étterem, kávézó,bár,üzletek. Utazunk. Négy órát. Napoleon már a tengerről megérezte Korzika illatát. Este 11-kor kötünk ki Bastiában. Meleg éjszaka, kikötői fények, pálmafák. Buszozunk a szállásra. Éjfélkor megérkezünk.

 

3.

Kezdődik a korzikai kalandozás. Ahogy elhagyjuk a tengerpartot rögtön hegyek. Egyre több és egyre magasabbak. Havas csúcsok. Szerpentinek. Újra tengerpart. Calvi. Az egyik legszebb  kisváros. Jacht-kikötő. Úszó csodák kikötve. Fellegvár, citadella. Felmászunk. Erődrendszer a sziklán. Idegenlégiós laktanya. Terepjáróban légiósok.  Akár egy Rejtő regényben. Pazar panoráma. Köröttünk az azúrkék tenger, ragyog a napfényben. Alattunk a rózsaszínű város. Álmos vasárnap délután. Mindenki sziesztázik. Mi megyünk tovább. L’Ille Rousse. A kék tengerből kiálló vörös sziklára épült város. Séta a sziklán a világítótoronyhoz. Sirályok birodalma. Különös alakú sziklákon kolostor. Kóstoló a kővilágból.

 

 

 

 

4.

Most két napra elhagyjuk a szállásunkat és a sziget déli részére megyünk. Ez az igazi Korzika. Hegyek, hegyek és megint hegyek. A csúcsokon hó.   Jobbra sziklafal, balra szakadékok sora.. Közöttük cérnaszál az út. Kanyargunk, félünk. A Scala di Santa Regina vad hegyvilága. Mindent beborít a macchia, Korzika híres ősbozótja. Most zöld, benne virágok. Sárgák, kékek, fehér mirtuszok, rózsaszín ciklámen, lila levendula. Hát ez adja Korzika híres illatát.. Az út lefelé visz. Eukaliptuszok és pálmák között előtűnik a Földközi- tenger.

 Porto rózsaszínű sziklái úsznak a kék vízben. Megyünk tovább, újra felfelé kapaszkodunk. Les Calanches elképesztő sziklaerdeje. A világörökség része. Gyalogolunk, sülünk a napon és ámulunk. Az igazi kővilág. Szél vájta, eső marta, nap porlasztotta monumentális sziklaszobrok. Vörös várak, erődök, kastélyok, gótikus vízköpők, különös állatok és lények, természet alkotta óriás szobrok. Egy férfi és egy nő egymással szemben, a kezük összeér, közöttük szabályos, szív alakú rés. Mögötte a tenger és az ég kékje, távolabb vízesés. Vadregényes Korzika.

 Tovább busszal. Befutunk Ajaccioba. Napoleon városa. Itt minden róla szól. Napoleon-biznisz.  Szobrok: Napoleon minden mennyiségben. A császár kicsiben, nagyban, lóháton, egyedül, a családjával. A szülőház. Hétfő lévén zárva. Kívülről megnézzük, szemben a Sasfiók szobra. Napoleon múzeum, az is zárva. Nem baj, már úgyis Napoleon mérgezésünk van. Vacsora után a forró szél fúj takarodót.

 

5.

Indulunk vissza az eredeti szálláshelyünkre. Újra hegyek, újra szakadékok, az utak egyre keskenyebbek, lassan már egy sáv sincs. Ami van, azt megosztjuk tehenekkel, birkákkal és sertésekkel. Ha ők hazatalálnak majdcsak mi is. Gyönyörködünk a vad tájban. Kis séta az erdőben.  Patak partján, virágok között egy kis vízeséshez. Kalandpálya. Úgy döntünk nem megyünk végig rajta Tovább a hegyek között. Viadukt. Eiffel építette. Délután a szálláson. Napozunk a medence mellett, lesétálunk a tengerhez. Hullámzik, hideg, sós. Néhányan, –a bátrak- fürdenek.

 

6.

Kirándulunk Korzika legdélibb városába. Persze útközben megint a hegyek, a szakadékok, a szerpentinek, a hágók. Megszoktuk, egy kis szakadék már meg se kottyan. Azért, a független Korzika hívei által szétlőtt francia nyelvű útjelző-táblák még mindig izgalmasnak tűnnek. Bonifacio. A világ vége. Itt szakadnak a hófehér sziklák a sötétkék tengerbe. Hetven méter magasan a szikla peremére épült fehér város. Először kishajóról, a tengerről látjuk. Döbbenet. Fehér sziklafalak között hajózunk a fjordban, fölöttünk valószínűtlenül magasan a város. Barlang. A tetején rés. Alakja mint Korzikáé. Másik barlang: Napoleon kalapja. Fejünk fölött sirályok köröznek.. Kisvonattal fel a városba. Maga a romantika. Szűk utcák, sikátorok, száradó fehérneműk, lépcsők, teraszok, éttermek. A szikla peremére épült házak mellől lenyűgöző panoráma, alattunk az ezüstös, végtelen tenger. Ebéd a szikla peremén. Egy sirály és egy macska egyesült erővel lesik a tányérunkat. Sajnáljuk, de nincs maradék.

Délután a bátraknak újra egy kis fürdés a tengerben.

 

7.

Szomorkás, borongós időben indulunk a sziget közepére, a régi fővárosba Corte-ba. A vad táj már ismerős. Egy sziklaszirtre épült város. Csöpögő eső. Fellegvár. Lejtős utcák, lépcsők, festőien rozzant házak. Tovább egy szurdokhoz. Az eddigi utakat már megszoktuk. Ami most következik, azonban túltesz minden eddigin. Rémületes szakadékok, hatalmas sziklafalak, vízmosások, az út már szinte nem is út. Olyan keskeny, hogy talán el se férünk rajta. Öszvéreknek, nem buszoknak készült.  Néha tényleg a szakadék fölött lógunk. Az eső lába is lóg. Nem látjuk a mélységet. Igaz, az utat se. Néma csönd a buszban. Túléljük.  Taps a sofőröknek. Séta a szurdok félelmetes sziklafalai között..

 

 

8.

Sajnos búcsúznunk kell Korzikától. Még egy utolsó kis, délelőtti kirándulás, borkóstolás, gesztenyeliszt, gesztenyelekvár, gesztenyelikőr, gesztenyesör, gesztenyeméz vásárlás. Egy körpanoráma Bastiáról. Aztán jön a kompunk. Érdekes, valahogy már nem olyan hatalmas mint idefelé. Napozunk a fedélzeten. Korzika lassan eltűnik a párában.

 

 

9.

 Egész napos utazás hazafelé.

 Már tudjuk, hogy Korzika a szépség szigete.

 Milyen illata van Korzikának?  Mézédes!

 

 

Fotósarok