Vízminőség Európában

Ciprus, Horvátország, Málta és Görögország kapta a legjobb minősítést.

az Európai Unió területén lévő fürdővizek 92,1%-a megfelel a fürdővizek minőségéről szóló irányelvben rögzített minőségi minimumelőírásoknak. Ez alól a londoni Serpentine-tó sem kivétel, amely több olimpiai versenyszám helyszíne lesz, itt rendezik többek között a nyílt vízi úszás maratoni távját és a triatlon úszószámát.

A fenti eredmények az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az Európai Bizottság fürdővizekről készült legutóbbi jelentéséből származnak. A jelentés összesen több mint 22 000 európai tengerparti, tóparti és folyóparti fürdőhely vizének múlt évben mért minőségét tartalmazza.

A jelentés rámutat, hogy a fürdőhelyek 77,1%-a kiváló minőségű, tehát az irányelv legszigorúbb értékeinek is megfelelt; ez a tavalyi évben publikált adathoz képest 3,5 százalékpontos javulást jelent. A tengerparti fürdővizek 93,1%-a kapott megfelelő minősítést, azaz teljesítette a kevésbé szigorú követelményeket; ez 1%-os növekedés. A fürdővizek kevesebb mint 2%-a volt nem megfelelő minőségű.

Ciprus, Horvátország, Málta és Görögország fürdőhelyein a vízminőség kiváló, a helyszínek több mint 90%-a a kiváló minősítéshez szükséges legszigorúbb követelményeknek is megfelelt, míg a maradék a kevésbé szigorú, kötelező követelményeket teljesítette.

Ezzel szemben Hollandiában, Bulgáriában, Lettországban, Luxemburgban és Belgiumban csupán a fürdőhelyek – különösen az édesvízi fürdőhelyek – viszonylag kis hányada teljesítette az irányelv szigorúbb követelményeit.

Európa legközkedveltebb nyaralóhelyeinek vízminősége általában jó. A fürdőhelyek több mint 90%-a megfelelt a kötelező követelményeknek, Spanyolország, Olaszország és Portugália fürdőhelyeinek 80%-a pedig kiváló vízminőséggel rendelkezik.

Az Európai Unió fürdővizeinek általános minősége jelentősen javult 1990 óta. A fürdővizek minőségéről szóló irányelv rendelkezéseinek nem megfelelő tengerparti fürdővizek aránya az 1990-es 9,2%-ról 2011-re 1,5%-ra csökkent. A kötelező előírásokat nem teljesítő édesvízi fürdőhelyek aránya 1990-ben 11,9% volt, 2011-ben viszont már csak 2,4%, amely az eddigi legalacsonyabb érték.