Harminchatok
Harminchat igaz ember hordozza vállán a világ súlyát.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát Otto Wagner, a korabeli Bécs leghíresebb építészének tervei szerint építették az 1870-es években. A nyolcszögletű templomtér és az iszlám művészetből átemelt keleties díszítések egészen különleges hangulatúvá varázsolják az épületet, amely hányatott sorsa következtében szinte teljesen lepusztult. Felújításához néhány éve hozzákezdtek, ami aztán tulajdonosváltások és a nyilvánvaló pénzhiány miatt félbeszakadt. Nagy kár mert, a Dohány utcai zsinagóga mellett, építészeti kvalitásai és a világhíres tervező személye miatt, az úgynevezett zsidónegyed másik nagy látványosságává válhatna.
Ebben a különleges térben nézhettük meg Harminchatok, kabbalisztikus játék címmel a FÜGE ( Függetlenül egymással) közössége által előadott darabot, melyet Boross Martin írt és rendezett André Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. regénye, más irodalmi művek és valós történetek felhasználásával.
A történet-füzér a 19. sz. végén játszódik egy kicsiny orosz falu zsidó közösségében. Olyan közösségben melynek életét jól ismerhetjük a Hegedűs a háztetőn, a Sánta Fiske, a Tóbiás a tejesember és más történetekből. Mi, a közönség, mint a gyülekezet tagjai vagyunk jelen a falucska még csak félig-meddig felépült imaházában a péntek esti szombatköszöntésen, amely aktív közreműködésünkkel zajlik. A fonetikusan leírt és kiosztott szövegek, valamint a szereplők segítségével részt veszünk az imákban és dalokban. A szertartás időnként megszakad és felidéződnek a falu életének mindennapjai, hétköznapjai és ünnepei, egy közösség kisvilágának eseményei. Tanúi vagyunk többek között annak, amikor a közösség egyik tagja a falu vallási bírósága elé idézteti Istent, a népére mért szenvedések miatt. Bár a szabályok szerint a tárgyaláson se az alperes, se a felperes nem vehet részt, Isten mindenütt jelenvalósága miatt ettől eltekintenek. A felperes a pert megnyeri, és a bíróság felszólítja Istent, hogy záros határidőn belül szolgáltasson igazságot. Itt halljuk először emlegetni a lamed vov ősi zsidó mondáját:
„E hagyomány szerint harminchat igaz ember hordozza a vállán a világ egész súlyát, ők a lamed vov, a Harminchatok. Külsőleg mi sem különbözteti meg őket a közönséges halandóktól, s gyakran maguk sem tudják, hogy ők a kiválasztottak. De ha csak egy is hiányoznék közülük, a mérhetetlen szenvedés megmérgezné az ártatlan kisgyerekek lelkét is, és az emberiség egyetlen óriási kiáltással megfulladna. Mert a Harminchatok a világ megsokszorozódott szívét jelentik, s edényként fogadják magukba az emberiség minden fájdalmát……A legsajnálatraméltóbbak azok, akik nem tudják, hogy a Harminchatok közé tartoznak. Számukra a világ szemlélése elmondhatatlan szenvedés, maga a pokol.
A kis faluban egyszer megjelenik egy fiatalember, Mordecháj, a vándorkereskedő. Fokozatosan kiderül róla, hogy a közismert Lévy család leszármazottja. A hiedelem szerint az ő családjában mindig van egy a Harminchatok közül. Vagyis ő az Igazak Ivadéka, ő is egy közülük. Eleinte maga is kissé mulat a dolgon, de aztán fokozatosan elkezdi felvenni a ráosztott szerepet, elkezd megfelelni szerepének. „Csodát” tesz, ezzel kivívja a közösség tiszteletét. Miközben rátalál a szerelemre, akadnak segítői és akadnak kihasználói, akik haszonszerzésre használják terjedő hírét és a vallásos tiszteletet, ami körül veszi. Sorsa azonban öngerjesztővé válik. Mordecháj elindul a tragikus úton, melynek végén döntenie kell, hogy felvállalja-e a mártírhalált a közösség megmentése érdekében, vagyis valóban egy legyen a Harminchatok közül.
Remek találmány a Rumbach utcai zsinagógát használni és kihasználni a játék helyszíneként. A nagyszerű, de kissé romos tér tökéletesen idézi fel a félkész imaház hangulatát, mint szakrális tér pedig kitűnően szolgálja a kerettörténet szombatfogadó szertartásának lebonyolítását. A falu életének színtereit néhány egyszerű berendezési tárgy: kád, hordók, vödrök, segítségével mutatják be. Látvány, díszlet: Boros Lőrinc
A színészek: Kárpáti Pál, Bánki Gergő, Szabó Domokos, Czakó Julianna, Tóth József, Keserű Imre, Kárpáti Péter, Tucker András hittel és lelkesen alakítják szerepeiket, mutatják meg ezeket a nagyon is kisszerű, de mégis különleges és egyedi, néha vicces, néha szánandó figurákat. Kárpáti Pál Mordecháj szerepében a bizonytalan fiatalemberből az este végére tragikus hőssé válik.
Az előadás fontos része a zene. Ajtai Péter, Darvas Kristóf, Vázsonyi János muzsikája a templomi szertartás tradicionális zsidó dallamaival segítik a közönség, a közösség, a hívek énekét, részvételét a szertartásban. Máskor klezmeres, néha dzsesszes elemek keverednek és festik a falu mindennapjainak hangulatát.
Amennyiben a mostani négyet követik további előadások, és reméljük, hogy lesznek ilyenek, a jelenlegi ráérős, néha kifejezetten lassú előadásmóddal szemben érdemes lenne némi dramaturgiai beavatkozással kissé feszesebbre vonni a szálakat. Dramaturg: Sebők Borbála. Úgyszintén érdemes lenne Boross Martinnak rendezői munkával időnként jobban felpörgetni az előadás ritmusát, néhány lazább pillanat, üresjárat elhagyásával némiképp rövidíteni a csaknem három és félórás hosszúságú előadást. Különösen a nyolcórai kezdés következtében problémás az éjjel fél tizenkettő körül véget érő játék.
„Valahányszor egy öntudatlan lamed vov felmegy a mennyországba, olyan dermedt, hogy Istennek ezer évig kell melengetnie ujjai között, amíg lelke megnyílik a Paradicsomban. És tudjuk, hogy sokan közülük sohasem tudnak megvigasztalódni az emberiség szenvedései miatt, s még Istennek sem sikerül megmelegítenie őket. Ezért azután a Mindenható olykor-olykor egy perccel előreigazítja az utolsó ítélet óramutatóját.”
Az előadás gyönyörű záróképe, amikor a tragédia lezajlása után a szakrális tér fokozatosan sötétbe borul körülöttünk és ezzel egyidejűleg - először az este folyamán - egy fénysugár alulról megvilágítja a zsinagóga csodálatos kupoláját. Ezzel mindnyájunk tekintetét a magasság felé fordítva.
A dőlt betűs idézetek André Schwartz-Bart: Igazak ivadéka c. regényéből származnak.
Fordította: Justus Pál.
