Szabadidő magazin - A detektívregények városa
Szabadidő magazin

A detektívregények városa

2011. november 25. 21:45 | Szentgyörgyi Rita

"Valamit nagyon elrontottunk" Beszélgetés Philippe Carrese filmrendezővel.

 Zidane, Cantona és a Taxi- filmek « szülővárosa» , Marseille a főszereplője a budapesti Francia Intézet több hetes rendezvénysorozatának. Ebből az alkalomból vetítik elő világpremierben Philippe Carrese krimi- komédiáját, a Cassost. A zenész, író, filmrendezővel a detektívregények városáról beszélgettünk.

 

-      Hálás téma, régi vígjátéki fogás a lúzer - genszter párosítás. Honnan jött az ötlet ?

-      Már vagy tizenöt éve volt egy filmtervem két pasiról, akik egy kocsiban utaznak. Aztán három történelmi témájú filmet és egy hosszabb marokkói  televíziós munkát követően tavalyelőtt újra elővettem a témát. Gyakorlatilag két hét alatt leforgattuk Marseille-től negyven kilométerre, reális játékidőben két órai utazás történetét. Kitaláltam egy sztorit a személyiségcseréről egy másodrangú biztosítási ügynök és egy másodrangú gengszter között. A humorforrást a két figura totális eltérése biztosítja. A klasszikus komédiák is erre a sémára épülnek. A Cassos kissé Francis Weber A bajkeverőjének a fordítottja, itt ugyanis a gyáva ügynökből lesz kemény bérgyilkos. A Coen- fivérek humora inspirált nagyban és természetesen a detektívregények, amiben van némi jártasságom.

-      Mit gondol, létezik sajátosan marseille-i humor ?

-      Inkább azt mondanám, hogy mi, mediterránok, latinok gyakran elviselhetlenül bőbeszédűek, túláradóak vagyunk a legidétlenebb helyzetekben is. Ez igazán jó alapanyag a nevettetéshez.

-      Mi volt előbb az életében a filmezés, a zeneszerzés, az írás, a rajzolás?

-      A mozival és a zenével kezdtem. Sok hangszeren játszom, egy időben televíziós filmekhez írtam kísérőzenét, főcímdalokat. Aztán vagy tizenöt évig a képzett zenész barátaimra bíztam a saját filmjeim kísérőzenéit. Képesítésemnél fogva filmrendező vagyok, főként televíziós sorozatokat készítettem az elmúlt harminc évben. Az irodalmi érdeklődésem viszonylag későn, harminc öt évesen kezdődött. Tizenkilenc regényt publikáltam az elmúlt húsz évben, javarészt  fekete humorú  detektívregényeket. A rajzolás, újság grafikák készítése amolyan tikk vagy hobbi nálam, a gyors kifejezés eszköze.

 

-      Nem idegesíti, ha marseille-i szerzőnek titulálják?

-      Eleinte ez a státusz lehetővé tette, hogy a francia noir irodalomtól eltérő  történeteket meséljek el. Aztán amikor divathullám lett a marseille-i detektívirodalom, a vidék specialitásai közé soroltak, mint valamiféle egzotikus terméket. Emiatt cseréltem kiadót, így az utóbbi két regényem teljesen más műfajú. Az Enklávé egy szlovákiai munkatáborban játszódik 1945-ben. A jövő szeptemberben megjelenő Szalma Pegazus pedig  egy migrációs történet a huszadik század elején Marseille-be kivándorolt olaszokról. És lám, azóta egyszerűen regényírónak tartanak.

-      Milyen jellegzetességekkel bír a tipikusan marseille-i noir irodalom? Mennyiben reflektál ennek a soknemzetiségű kikötővárosnak a bűnügyi krónikáira?

-      Ahány szerző, annyiféle marseille-i  noir irodalom létezik. Nincsenek receptek, szabályok, iskolák. Marseille-ben a törvényesség határai nagyon képlékenyek a politikában, a közigazgatásban, a gazdasági életben. Klánok, törzsek, családok szerinti tagozódásban működik a város, az olasz és a korzikai «családrendszer» nem kedvez a köztársasági formába való integrációnak. Bármilyen történet elmesélésébe is kezdesz bele Marseille-ről, előbb- utóbb valamilyen sötét krónikára bukkansz. Vicces, hogy amikor írni kezdtem éppen ezeket a kliséket akartam elkerülni, és lám utolértek

-      Pár éve a francia sajtóban egy nagy visszhangot kiváltó cikket publikált arról, hogy Marseille a politikai paranoia, az öngyilkos maradiság, az ingatlan panamázások miatt lakhatatlan. Ma is így látja?

-      Marseille szegény város, koszos, «bordélyház» jellegű, rosszul strukturált városvezetéssel. Marseille éppúgy csodálatos, szenvedélyes, egzotikus város. Nincs számottevően több bűntény, mint másutt, de a lakosság nagyrésze sajnos túlélő üzemmódban «működik». Ebből adódóan az emberek viselkedése gyakran agresszív, paranoiás. A jelenlegi politikusok sem állnak a helyzetük magaslatán, gyakran haladásellenesek. Az elszegényedéssel együtt egyre nő etnikai közösségekbe való visszahúzódás, ilymódon az a sokszínű populációs keveredés, ami mindig is  a város gazdagságát adta, ma már hátránynak számít. Valamit nagyon elrontottunk.

-      2013-ban Európa Kulturális Fővárosaként újra reflektorfénybe kerülhet Marseille.

-      Valóban, rendkívüli esélynek látom, hogy 2013-ban a világ tekintete ránk irányul és valami végre megmozdul. Remélem, hogy a városi és a megyei  intézmények nehézkessége nem tesz be nekünk, és nem halasztjuk el a   fejlesztésére szánt lehetőségeket. A privát kezdeményezésekben, az alul szerveződő társrendezvényekben látok fantáziát, a kreatív, szenvedélyes fiatal alkotóművészek megmutatkozásában.

                                                                     

Másodközlés: megjelent a Magyar Narancs 16.számában.    

 

 

 

 

 

Fotósarok