Budai Lívia a Bánk bán-ban

Végre egy igazi Gertrudis.Élményteli produkció.

Hosszú évek után a Katona-Erkel-Egressy által színpadra álmodott Bánk bán előadásban méltó megformálót kapott Gertrudis királynő.

 Világjáró operaénekesnőnk, a Pro Cultura Hungarica címmel kitüntetett Budai Lívia gyönyörű mezzóján csendült fel Erkel muzsikája. A 21. század operajátszásából kaphatott ízelítőt a közönség Budai Lívia szerepformálásában.

A művésznő megmutatta, hogy nem elég a hang, a megjelenés, esetleg egy-egy magas hang hosszan kitartása. A szerep ennél sokkal több. Az opera „dal-színház”, azaz dal és színház együttese. Bármilyen nehéz és összetett feladat, itt énekelve kell jellemet ábrázolni, ez színház is – hiszen benne van a nevében! -, és a szerepformálás legalább olyan fontos kellene hogy legyen, mint a „csak” énekes produkció.

Gertrudis szerepe az első felvonásban nem ad különösebb énekesi lehetőséget, az a néhány zenei mondat még nem ok arra, hogy Gertrudot megismerjük, ha nincs hozzá ember-ábrázolás. Nos, ezt kaphattuk meg Budai Líviától.

Ahogyan megjelent, ahogyan üdvözölte udvara személyiségeit, egy-egy kézmozdulattal, fejbólintással jelezve, hogy ki mennyire áll közel a hatalomhoz. Valóban egy királynőt láttunk a színpadon. Hiába zajlott némi cselekmény Melinda és Ottó között, hiába a békétlenek Petúrral az élen, hiába az udvar népe, mégis a királynőre kellett figyelnünk.

Gertrudis szerepe a második felvonás utolsó jelenetében kap hangsúlyt. Nagy igazság, hogy az operakomponisták elsősorban a tenoroknak és a szopránoknak adtak mindig bőven lehetőséget, a mezzo zömmel kevesebb figyelmet kap. ( Természetesen van kivétel, főleg Verdinél.) Ezt a hagyományt Erkel sem hágta át.( Pl. a Hunyadi Lászlóban nincs egyetlen komoly mezzo szerep sem.)

A mostani felújításban a királynő szerepe szoprán magasságokat is kíván. Sokan kihagyják a gyilkos „C”-t, de Budai Lívia gyönyörű, valódi mezzo hangja ellenére remekül megbirkózik még ezzel a feladattal is.

A királynő igazi főszereplővé a Bánk-Gertrudis duettben lép elénk. A színpadon a trónusszerű fotelben ül egyedül, elgondolkodva, amikor lakosztályában váratlanul és hívatlanul megjelenik Bánk. A hosszú duett tele van kérdésekkel, válaszokkal, számonkérésekkel, visszautasítással, kétségbeeséssel, fölénnyel, majd félelemmel, dühvel. A számos érzelmi kitörést remek színészi játék kíséri, s ugyanakkor a félelmetesen igényes zenei feladat megoldása úgy tűnik, nem is olyan nehéz, hiszen az érzelmek segítik az énekest.

Pedig valóban ez a mezzoszopránok legigényesebb énekesi feladata, ez az opera csúcspontja, és itt a hang, a zenei mondanivaló eggyé forr a fizikai mozdulatokkal, az emberi érzelmek kifejezésével. Gertrudis tőrt ragad, hogy végezzen Bánkkal, de a gyilkos szándék nem sikerül, a tőrt Bánk kicsavarja kezéből és ő végez a királynővel. Budai Lívia a halálos sebtől a földre rogy, de még így is a trón felé kúszik, ezzel a kétségbeesett utolsó indulattal a hatalmát jelképező helyszínt kívánja elérni.

Ezután még Bánk néhány mondata következik, majd a dramaturgiailag indokolatlanul megjelenő udvar népe hosszú kórust énekel, s ezalatt Budai Lívia hihetetlen önfegyelemmel mozdulatlanul fekszik a földön mire végre összezárul a függöny.

A Bánk bánt alakító partnere: Kiss B. Attila kiváló volt mind hangban, mind játékban. Az előadásnak valóban ez volt a csúcspontja, mindketten azt nyújtották, ami a Magyar Állami Operaház régi fényéhez méltó.

A zenekar, Héja Domonkos kiváló vezényletével igazi társa volt a két nagy énekesnek.

Köszönet az élményteli produkcióért.

Még szeptember 16-án, 21-én és 24-én hallhatja az operabarátok széles tábora Erkel művét Budai Líviával és Kiss B. Attilával.

Kíváncsian várjuk, az Operaház új vezetése felkéri-e a művésznőt újra hazai fellépésre. A fiatal, a jövőt képviselő operaénekes gárdának is hasznára válna, ha láthatnák-hallhatnák, mit jelent a „zenés-színház” fogalma korunkban.

Budai Líviától megtanulhatnák.