A Bandy lányok
Nagyszerű produkció
Az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója a Belvárosi Színházban.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három középiskolás lány a hatvanas –hetvenes évek Budapestjén, akik Bandy-lányok néven énektriót alakítva régi amerikai slágereket énekeltek. Most, bár már nagymama korba léptek, egyikőjük ötletére, egy alkalomra összeállnak, hogy újra elénekeljék régi slágereiket. Ketten meg is érkeznek a hetedik kerület egy meglehetősen lepusztult kis bárjába (Khell Zsolt díszlete) énekpróbára. Megérkezik a kísérő zenekar is, csak éppen a külföldön élő harmadik énekesnő késik.
Egy ideig várnak, mint Estragon és Valdimir Godot-ra, majd elkezdik ketten a próbát az esti fellépéshez, így lesz kéttagú a trió. Közben sorra kerülnek elő a régi kották, a füzetek a szövegekkel és megszólalnak a régi slágerek, a két énekesnő végigénekli, játssza a show-t. A dalok között elhangzó dialógusokból pedig kibomlik a két-, sőt mindhárom nő sorsa.
Felelevenednek az emlékek, a korai hetvenes évek Budapestje, megtudjuk, hogyan éltek akkor és azóta az egykori Ki mit tud-os lányok. Megismerjük örömeiket, bánataikat, szerelmeiket, csalódásaikat, árulásaikat, megvalósult és eltemetett álmaikat.
A szatyrokból előkerülnek a régi jelmezek is (Szakács Györgyi alkotásai), és az öreg slágerekkel egyszerre idézik meg az ötvenes évek Amerikáját, illetve azt, amilyennek annak idején Budapesten gondolták.
Parti Nagy Lajos írta a kerettörténetet és ő fordította magyarra az elhangzó régi slágereket is. A történet szerint ezeket a szövegeket a lányok barátja, mindnyájuk udvarlója készítette, de miután a fiú nem ismerte tökéletesen az angol nyelvet, számos félrefordítás, ferdítés, prozódiai ügyetlenség teszi ellenállhatatlanul humorossá a dalokat. Ráadásul a kor politikai szempontjainak, elvárásainak is meg kellett felelniük, így kerül az amerikai slágerekbe pl. Leningrád, és Che Guevarra……..
Az este két főszereplője a két idősödő Bandy-lány: Udvaros Dorottya és Hernádi Judit. Ahogy az előzetesekből megtudhattuk ők ketten kerestek maguknak közös játszanivalót, hiszen még nem dolgoztak soha együtt. Aztán jött az ötlet, megkeresték Parti Nagy Lajost, és rendezőnek felkérték Ascher Tamást. Meglehetősen hosszú idő telt el az ötlettől a megvalósulásig, de megérte, mert nagyszerű produkció jött létre.
Ascher Tamás rendezése minden apró részletre odafigyel, minden pontosan illeszkedik mindenhez. Az apró bárhelyiségben két szereplővel is valóságos show jön létre. Ugyanakkor minden pillanatban érezzük az egész mögött bujkáló szomorúságot, kisszerűséget, az amerikai álom és a pesti valóság szembenállását: a csillogó, flitteres álomvilágot, és a mackónadrágos, fokhagymaszagú férjet, az alzeheimeres anyát, a két nő rezignációját. Folyton váltakozva látjuk a dolgok színét és visszáját éppúgy, mint a show-t és annak paródiáját.
A remekül kísérő Chattanooga Zenekar is részt-részt vesz a játékban, amikor a takarásban átöltöző énekesnőket meglesve reagálják le a látványt.
Hernádi Judit és Udvaros Dorottya játékára nagyon igaz a közhely: lubickolnak a rájuk, testükre szabott szerepükben. Pedig nincs könnyű dolguk. 12 számot énekelnek el, két szólamban, zenekísérettel, pontosan. Közben komplett koreográfiákat (Bóbis László) táncolnak el, jellemeket ábrázolnak. Alakításukra az irónia és az önirónia a jellemző. Próba közben, inspiráció gyanánt és feszültségoldónak elég rendesen és rendszeresen fogyasztják az unicumot és az otthonról hozott konyakot. A számok végén néha lihegve kapkodják a levegőt. A végére elfáradnak kissé, de miért ne fáradhatna el két nagymama korú amatőr egy komplett show műsor előadása alatt? Miért ne fáradhatna el két profi művész egy ilyen másfélórás, egyetlen lendülettel, szünet nélkül előadott kétszemélyes revü végigéneklése, végigtáncolása alatt?
A közönség persze nem fárad el a végére sem, remekül szórakozik. Kifelé jövet többektől hallottam: de kár, hogy már vége, még néztem volna tovább is. Igen, még néztük volna tovább is.
Akár elölről újra.
