Szabadidő magazin - Nyolcak a Szépművészeti Múzeumban
Szabadidő magazin

Nyolcak a Szépművészeti Múzeumban

2011. május 26. 19:42 | Simon Éva

A legjelentősebb magyar avangárd művészcsoport volt a XX.század elején.

A 20. század elejei nemzetközi képzőművészeti irányzatokhoz szervesen illeszkedő Nyolcak művészcsoport alkotásait mutatja be a Szépművészeti Múzeum május közepén nyílt kiállítása. A csaknem 200 alkotást felvonultató tárlat a Nyolcak nemrég bezárt pécsi bemutatójának újragondolt, a jelentősebb művekre koncentráló változata, amelyen kevesebb, de az előző tárlaton nem szereplő műveket is láthat a nagyközönség.
A Nyolcak tagjai (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) a 20. század első éveiben, elsősorban a francia modern művészettől inspirálva teremtették meg önálló festői stílusukat. 1909-ben rendezett budapesti kiállításuk fordulópontot jelentett a magyar művészet történetében: elsőként állt a közönség elé egy olyan fiatal művészcsoport, melynek munkássága szervesen illeszkedett a legmodernebb nemzetközi irányzatokba.

A Nyolcak tagjai a fauvizmus, elsősorban Matisse alkotásai mellett leginkább Cézanne művészetéből merítettek, fejlődésük is idővel az oldott, erős színeket használó festői megoldásoktól egyfajta klasszicizáló monumentalitásig ívelt, de a csoport megosztottságához vezető utolsó tárlaton már kubizáló és főleg expresszionista jellegű műveket mutattak be.

Összesen három, korabeli kiállításukat magas színvonalú kulturális rendezvények kísérték, olyan művészek és gondolkodók aktív részvételével, mint a költő Ady Endre, a zeneszerző Bartók Béla és Kodály Zoltán valamint a filozófus Lukács György.

A Nyolcak budapesti centenáriumi kiállítása a 2006-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezett Magyar Vadak című tárlat, valamint a 2008-2009- ben nagy sikerrel zajló franciaországi Fauves Hongrois című kiállítás-körút (Céret,  Le Cateau-Cambresis, Dijon) és a pécsi Európa Kulturális Fővárosa programsorozat pillérprogramként kiemelt Nyolcak kiállításának szerves folytatása.

A mostani tárlat a pécsi kiállítás átszervezett változata, így főbb vonalaiban megegyezik annak koncepciójával, de részleteiben finomodott, a jelentősebb művekre koncentrálva sűrűsödött, ugyanakkor Pécsett nem szereplő, fontos művekkel gazdagodott. Amíg pécsi tárlat a teljességre törekedett, addig a mostani kiállítás inkább átfogó képet kíván nyújtani a művészcsoport tevékenységéről.

Ezek közül is kiemelkedik Orbán Dezső korábban elveszettnek hitt, Ausztráliából érkező, Magyarországon több mint 90 éve kiállításon nem szereplő, 1912 -es, fekvő női aktja, de látható lesz Czóbel Béla három olyan, nemrég előbukkant, 1905-ben keletkezett műve is, amely a művész párizsi korszakának meghatározó képei közé tartozik.

A kiállítás gerincét továbbra is a centenáriumát ünneplő Nyolcak csoport három egykori budapesti tárlatának (1909, 1911, 1912) rekonstrukciós kísérlete képezi. Ezt a törzsanyagot kiegészíti a tagok 1904-1914 között készült alkotásainak reprezentatív válogatása. A Szépművészeti Múzeum a pécsitől eltérően nagyobb hangsúllyal mutatja be a Nyolcak megalakulásának főbb előzményeit, így ha csak jelzésszerűen is, de a látogatók megismerhetik a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének  (MIÉNK) jelentőségét, és a tárlat egy egész teremsort szentel a csoportformálódás egyik legfontosabb bázisát jelentő, Kernstok Károly nyergesújfalui birtokán született műveknek, valamint a párizsi, elsősorban fauve tendenciájú előzményeknek. Ebben a két szekcióban néhány olyan fontos mű is látható, melyek a Pécsivel párhuzamosan futó brüsszeli Dialogue du fauves című reprezentatív, magyar Vadakat bemutató tárlaton szerepeltek, így csak most váltak integrálhatóvá a Nyolcak kiállításába.



A kiállítás a Nyolcak egykori három tárlatát követve három főbb egységre tagolt teremsorban, logikus egységekben mutatja be a csoport egyéni törekvéseit is, így az eredeti 1911-es Nemzeti Szalonbéli Nyolcak kiállítás szellemének megfelelően kiemelt hely illeti Berény Róbert retrospektív kollekcióját, és a kedvezőbb teremadottságoknak köszönhetően ezúttal az egyik ellenpólus,  a Pór Bertalan nevéhez köthető monumentális festészet is nagyobb teret kap. A Nyolcak monumentális törekvéseit bemutató  szekció most a kronológiai sorrendnek megfelelően kettéválik, így a pécsi kiállítástól eltérően a Kernstok Károly által tervezett Schiffer-villa üvegablak-rekonstrukció a tárlat legvégére került. Az ezt megelőző teremsor, azaz a Nyolcak utolsó, 1912-ben rendezett kiállításához tartozó művek bemutatása a pécsitől több tekintetben is eltér, hiszen ezúttal egységes terembeosztásban láthatóak a legfontosabb művek.

A kiállításon első alkalommal láthatja a nagyközönség a nemrég készült, csoport tevékenységét tudományos igénnyel feldolgozó, népszerűsítő dokumentumfilmet is.

Kurátorok: Barki Gergely, Molnos Péter, Passuth Krisztina, Rockenbauer Zoltán és Sárkány József.

A Nyolcak 1909-1918 a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoport volt a huszadik század elején. Tevékenységük ékes bizonyítéka, hogy a századelő magyar művészete az európai művészetbe integrálódott. Vendégképpen csatlakozott hozzájuk két szobrász,  Fémes Beck Vilmos  és Vedres Márk, valamint Lesznai Anna író, grafikus és iparművész. Figyelemmel kísérte munkájukat Bölöni György is. Czóbel, Kernstok, Márffy korábban tagjai voltak a MIÉNK-nek.

Az első világháború kitörése ellehetetlenítette a csoport működését. Az addig Párizsban élő Czóbel először Hollandiába, majd Németországba távozott, Márffy, Berény, Orbán és Pór bevonult katonának, és festőként tudósítottak a háborúról .

 

Fotósarok