Az ember tragédiája

Május közepétől újból fellángolt az információs dömping Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója körül. Valószínűleg minden kultúra iránt érdeklődő olvasó az előző héten a Nemzetiben megtartott sajtótájékoztatón lezajlott felháborító provokációs kérdésről és annak visszhangjáról tudott már. Ennek következményeként május 25-én délelőtt újabb sajtótájékoztatót tartott Alföldi Róbert.

Korrekt, informatív, több oldalról bemutatott reakcióit taps követte, mint ahogyan a Kossuth díjas Balaskó Péter megszólalását is elismerték a jelen lévők.

 Bennem a tényeken túl egészen más gondolatok izgattak. Szomorúság töltött el. Egy színházban, - a Nemzetiben! - két művész és a sajtó számos képviselője ma nem a kultúrával foglalkozott! Hogy lehet az, hogy egyes sajtóorgánumok és a Parlament bizonyos képviselői olyanokról beszélnek, amelyek téves tényeket közölnek, és hogy undorító, obszcén szövegekkel képesztik el az ország népét? Hogy lehet az, hogy egy sajtótájékoztatón nem a művészetről, nem a művekről, nem az előadókról, netán a díszletekről-jelmezekről, a rendezés koncepcióiról a következő szezon terveiről van szó? És talán a legfontosabb, hogy mindezt szakértő módon kellene megtárgyalni. Miért kénytelen a Nemzeti Színház összegyűjteni stábokat, újságírókat a magyar színházkultúra ügye helyett tehetséges vezetőjük céltáblára tűzése kapcsán.?

Ez nem kulturpolitika, hanem rosszidulatú állítások sokasága. 

Nem kéne túllépni már „ezen a kocsmán?”

Alföldi Róbert miniszteri megrovásban részesült.

Képünkön: A Nemzeti Színház 1947-es plakátja.